Petőfi gyüjtemény - B sorozat / 22-es doboz
(Be ii d k tv ü li kiadás.) Nagyvárad, 1899. XXX. évfolyam. 184. szám. Hétfő, Julius 31. SZERKESZTŐSÉG Kagjvárud, (Olasu) Un- utcza 702 íz íűe lntézendők a lap >»Uemi rémit illető közlemények. KIADÓHIVATAL Ling József kSnyrnyomdája. Hirdetések, előfizetési pénzek Ide bitézendők ELŐFIZETÉS Nagyváradon: Egész évre 12 frt. Félévre 6 frt. Negyed évre 3 frt Egy hóra 1 frt. Postai küldéssel: Egész évre M frt. Félévre 7 frt. Negyed évre 3 frt SO kr. Egy hóra 1 frt 20 kr. Egyes szám ára 5 kr. POLITIKAI NAPILAP. A Petőfi ünnep. , — Saját tudósítónktól. — Jíagyvára«l, jul. 81. A szabadság lánglelkü apostolának, a költők glóriás fejedelmének emlékezetét rajongó magyar szive kegyeletes érzésével ünnepelte meg az ország népe. A segesvári csatasikon, hol hősvéráz- tatta föld alatt jeltelen sírban pihen a költő, a haza fővárosában, hol láng- szavs varázsával lelkesítette a magyart, s az ország különböző városaiban, ahol egy követ, egy virágot, egy jelet, egy nyomot őriztek meg a hálás utódok Petőfi Sándor dicsőséges életéből, mindenütt ünnepeltek ezen a napon, a népszabadság költőjének halála évfordulóján. Az ünnepségekről következő jelentéseket kaptuk tudósítóinktól : A Segesváron. — Kiküldött tudósítónk távirata. — Fényes volt a Petőfi apoteozisa : ünnepe a népnek, a demokratikus elveknek és a hazaszeretetnek. A nép ünnepe volt, mert ezrek és ezrek voltak jelen a föld fiai közül ; a demokrácia ünnepe volt, mert részt vettek benne legkiválóbb mágnásaink és a hazaszeretet ünnepe volt, mert meleg testvériségben ülték meg a szászok is a magyarokkal a magyar szabadság költőjének ünnepét. Hét esztendeje, a mikor a Petőfi-szobort leleplezték, a szászok ridegen elzárkóztak az ünneplés elől ; még a házak ablakai is csukva voltak, a merre a fehéregyházai síkra vonuló menet elhaladt. Most több bizonysága volt annak, hogy e rideg közöny örvendetes rokonérzésnek adott helyet. A székelységet külön vonatok hozták ma reggel Segesvárrá, ahová reggel 7 órakor érkeztek meg. A bu dapesti különvonat, mely Zsilinszky Mihály és Vörösmarty Mihály államtitkárokat, az orsz. képviselőket, a tudományos és irodalmi társaságok képviselőit és a Petőfi társaság tagjait hozta, élükön Bartók Lajossal. A sokaság külön vonatokon ment a fehéregyházai síkra, ahol a csatában elesett honvédek emléke áll, obeliszkje tetején a kiterjesztett szárnyú turulmadárral. A viruló sikságon, beláthatlan nép- oczeán hullámzott. Ugrón Gábor szavára 8000 székely kerekedett föl, hét bandával, akik hazafias dalok harsogtatásával üdvözölték az ünnepi tribün felé kígyózó menetet, melynek élén Ugrón székely bandériuma poroszkált. Emelték a menet fényét a Zichy és Károlyi családok négyes fogatai is. A kolozsvári dalárda elénekelte a Talpra magyart, azután Bartók Lajos mondta el gyújtó hatással megnyitó beszédét. Utána E. Kovács Gyula szavalta nagy tűzzel Jókai megragadó apoteozisát. Riadó lelkesedést keltett Bartha Miklós, a mikor beszédében a szászokat és szerbeket üdvözölte, akik jelen voltak az ünnepem Majd Bársony István Petőfi szerelméről olvasott föl Somló Sándor pedig elszavalta Endrődy Sándor költeményét Petőfiről, melyet vasárnapi számunkbau közöltünk. Szász Gerő szavalt még verseket, mire a koszorúk elhelyezése következett. A képviselőhaz koszorúját Tallián Béla tette le az emlék talapzatára ; a főrendiházét Zeyk Dániel báró. Mikor a kormány és JF7os- sich Gyula miniszter koszorúját tették a szobor lábához, Zsilinszky államthkár örvendetes meglepetést keltett lelkes beszédével, melyben hangsúlyozta annak jelentőségét, hogy ez ünnepélyen a kormány is képviseltette magát. Az államtitkár ezután a vármegyeházára hajtatott, ahol a vármegye, a pénzügyi igazgatóság, a tanáriteslület és az ágostai evangélikus papság tisztelgését fogadta. Érdekes volt Teutsch esperes beszéde, aki azt fejtegette, hogy ők mint hazafiak, mindig tisztelték Petőfit és átadta Zsilinszkynek Petőfi német fordítását Mellasz Henriktől. Az államtitkár szives köszönettel fogadta a hazafiság e megnyilatkozását. Gyönyörű volt az ünnep a vármegyeháza előtti szobornál is, fönn a Küküllő völgyét uraló hegyen. Ott először Bartók Lajos beszélt, hangsúlyozva mindenki örömét, hogy ez ünnep testvériségben olvasztja össze a nemzetiségeket. Majd elszavalta Jókai versét Petőfi haláláról. Ezután a képviselő-poéta, Illyés Bálint szavalta el nagy lelkesedést keltve poétikus szépségű ódáját Petőfihez. Az Otthon koszorúját Rákosy István tette le ; a küldöttségben ott voltak Síbők Zsigmond, Balia Miklós, és Sas Ede; az Újságírók Egyletének koszorúját Lovászy Márton és Sziklay Lajos hozták el; a Vidéki Hirlapirók Szövetségének koszorúját is küldöttség tette a nagy költő szobra elé ; a de- putácziónak Szávay Gyula, Bárót Ármin, Brajer Lajos és Sas Ede voltak a tagjai. Ezenkívül tömérdek koszorút tettek a szobor lábához; köztük feltűnést keltett Fiume ezüst koszorúja. Nagyvárad város koszorúját Serényi Gusztáv, a honvéd-egylet koszorúját Szűcs István tette le a szobor talapzatára. Délután 3 óra volt, mikor végre a városháza nagytermében a társaslakoma kezdetét vette. A lakomán lehettek mintegy 500-an; az első felköszöntőt Zsilinszky Mihály mondta a királyra. Bartók Lajos a kormányt köszöntette föl, aki a nemzeti törekvések élére állott. Tallián Béla, Bartók Lajost éltette; Károlyi István gróf pedig nagyon érdekes felkőszöntőt mondott- Hangsúlyozta, hogy ha a korrupczió régi korát újra föl akarnák támasztani: kézbe kell venni a lángostort és kikorbácsolni. Ugrón Gábor kiemelte az ünnep ama jelentőségét, hogy a magyarok és szászok együtt ünnepük a magyar szabadság dalnokát; Zichy Jenő gróf is a szászokat köszöntötte föl. Barabás Béla pedig a 48-as honvédekre mondott felköszöntőt. De legérdekesebb volt a tósztok közt Waldbaum polgár- mester felköszöntője, aki először msgyar, azután német nyelven beszélt lelkes, hazafias szellemben. Egyetlen kis inczidens zavarta meg utólag az üunepet. A főispán, Sándor gróf észrevette, hogy a 48-as polgári kör zászlóján Kossuth képe van. A zászlót el akarta távolittatni, de Bartha Miklós közbelépett. Erre kompromisz- szumra léptek : a zászlót nem távolították el, de szép óvatosan begöngyölitették. A fővárosban. — Távirat. — Bndapstt, jul. 80. A főváros minden rendű és rangú népe ünnepelt a mai napon, de már a hazafias közönség szombaton este is adózott Petőfi emlékezetének. A budai színkörben Rudnyánszky Gyula ez alkalomra irt alkalmi darabját adták elő, melyet a Nagyvárad vasárnapi számában ismertetett. Jókai Apotheosisa különös érdekességet kölcsönzött az előadásnak, amelynek többi pontja, az uj „Petőfi nyitánya „Petőfi halála“ czimü jelenet (Verő György ,,1848'1 czimü színmüvéből) és a „Talpra magyar /“ elszavalása volt. Jókai Mór maga is jelen volt adáson és a nagy közönség — rlielynek soraiban a kormány tagjai, az arisztok.ráczia férfiai az ismertebb czelebritások'sal együtt voltak _ iga z lelkesedéssel és szeretettel tapsolta az ősz költőt lámpák elé. (Petőfi szobránál) A délelőtti órákb.an óriási embertömeg gyülekezett a Petőfi szobor környékére, mert a szobor előtt már minden hely a küldöttségek által le volt foglalva. Halmos János polgármester fényes megnyitó beszéde után, a szobor talapzatára letették a küldöttek a koszorúkat. Ezután Jókai Mór lépett a szószékre s egetverő éljenzés közben, könyezve mondta el kővetkező beszédét: „Mintha most is előttem látnám azt a dél- czeg alakot, azzal a lángoló, sugárzó arczczal, a daczos fejjel. Mintha most is hallanám a hangját, azt a szivböl jövő, szivig ható hangot, a mely hű kifejezője volt lelke indulatának. Minden igaz volt nála ! szerelem, barátság, gyűlölet, harag, rajongás a hazáért éa a szabadságért. Semmi sem volt hamis, semmi sem mérsékelt. A ki igy tudott szeretni, igy tudott gyűlölni, annak nem lehetett a földön megmaradnia többé, a mint nem volt szabad többé szeretni és gyűlölni. . . Olyan ifjú volt és mégis be volt fejezve az élete. Mint egész ember halt meg. Mi többiek tudhattunk még kettévágva, felnégyelve, darabokra tépve is élni, de Petőfi számára nem volt való az az élet, az a küzdés, hol a lánczra vert kéz börtön falára karczolja keserű gondolatait. Neki meg kellett halni. Dicsőséget annyit szerzett rövid üstökös útjában, hogy nevét otthagyta az égen fényszikrákban megörökitve, amelyek soha le nem hullanak. Nem is halt meg 1 Hányszor feltámadott ! Ott él minden magyar szivében, házában. Mentül Ára ö krajczár.
