Petőfi gyüjtemény - B sorozat / 22-es doboz
1899. július 30. Pécsi Napié 5 Sírja felfii is megbizonyosodtam. Ez a Fehéregyházi határ felBfi felén északról lefutó patak partjára ásott kfizös sírban ▼an, hova 134 más pajtásával közfis sírba temetettett. A sirhalomra arra járó székely utasok soha sem feledik, egy egy kfidarabot vetni s ha azt évente rendesen ki nem egyengetnék, eddig óriási halommá lett volna. Ennyi mindaz, mit Petőfi utolsó per- ozeirfil tudok. Ezen tőlem hallottakat beszélték el nejének is, ki azon év telén B. S társaságában idáig utazást tett s miután ennyit hallott, , megnyugodott benne s ismét visszatért. Éo, ha érdekelve lettem volna, szívesen ajánlkoztam vala, a helyet, hol elestét hiszem megmutatni, de a nálunk töltött nap kellemes változatai, a kedves kis nfit annyira elfoglalták s igénybe vették, hogy ezt tfile nem is várhatám. Ezen pongyalán, de igazsághűo leírt nap emléke lelkembe az iszonyat minden színeivel annyira van befestve, hogy abból még az idfi sem vala képes, egyetlen mozzanatot letörölni. Ekkor esett el Daczó őrnagy, Bem tábornokot védve, miután előbb 8 dsidást részint levágott, részint megsebzett. Ekkor lőtte meg magát Zejk Miklós a Lüders táborkara szemeláttára, hogy sem megadja magát. Itt kapott a hires Mákra 88 sebet s mégis hű lova megmenté a fogságtól. Törzsök Pista nevű fiatal huszár ez nap vonta ki a tábornokot a mocsárból, hová beledőlt lovastól s már elfogottnak, vagy elveszettnek hittük. A jó fiú leszállóit lováról, az öregnek átadta s lovát vezetve hozta át az előőrsök között. Lengyel József. W Kérj tik azon tisztelt olvasóinkat, akiknek az előfizetése Julius hó 31-én lejár, méltóztassanak a megújításról sttrgősen gondoskodni, hogy a lapot akadálytalanul kttldhesEük tovább. Petőfi. Ez a halhatatlan név nekem nemcsak dicsőséges nemzeti költőt jelent, hanem egyszersmind egy nagy varázslót. Nem ejthetem ki e nevet s nem gondolhatok rá soha a nélkül, hogy most is, midőn már öreg, törődött, beteges ember vagyok, ne éreznóm a nemzeti újjászületés s az eszményekért hevülö ifjú kor üdítő, éltető, friss légáramlatát. A lélek tavaszát varázsolja rám az életkor telének komor küszöbén is. Pedig milyen régen volt, midőn dalaival ő gyújtotta föl bennem először a lelkesedés tüzőt. Gimnázista koromban olvasgatva és szavalgatva első füzetét, a „Versek“-et, úgy éreztem, mintha hangjától és érzésétől egyszerre pár fejjel magasabbra nőnék, ő tett engemet rajongó magyarrá, ő szeretteté meg velem a költészetet, ő ragadt a honvédek táborába tizenhat éves fejemmel. Mit törődtem akkor én még a politikával és annak nemzeti nagyjaival, habár jó atyám házánál eleget hallottam róluk, köztük olyan hírneves férfiakat is, minők Szemere Bertalan és Szontágh Gusztáv, atyám e benső barátai voltak. Szárazna^ tartottam azonban a hiriapok prózáját, nem kaptam vezérczikkeikeu, ellenben könyv nélkül tudtam az én lelkesítő lírikusom minden költeményét. Mivel a vész küszöbén ő énekelte, hogy: Muzsika szól, verbuválnak Csapj föl öcsém katonának, felcsaptam a honvédeket toborzó tisztnek s „odahagytam kis lakom s anyámat“. És aztán ő hevített a magyar táborban, hol Fürdőkben tartózkodók szives figyelmébe ajánljuk, hogy a kiadóhivatal a lapot az egész fürdő-évad alatt kívánságukra bárhová a legnagyobb készséggel utánuk küldi, még akkor le, ba többször változtatják tartózkodásuk bolyét. Szliács. Magyarország a földnek ásványvizekben, gyógyforrásokban leggazdagabb országa. S a sokféle gyógyvizek között vannak olyanok, amilyenek más részén a földnek egy ál alán nem, vagy csak ritkán fordulnak elő. Ezok között első sorban érdemel említést Szliács, melynek szénsavdús vasas vize 26—31oC melegen bu- gyog elő. Ily magas hőfokú, természetes meleg vasas szénsavas vize Európának nincsen. És emellett a vastartalom is oly nagy Szliács vizében, hogy a legvasdúsabb fürdő-vizekkel bátran fölveszi a versenyt. Szliács Zólyom vármegye délkeleti részén, a Garam-völgy fölött, mintegy 180 méter magas fensikon fekszik, mögötte lassú emelkedésű erdős hegygyei, míg előtte a széles Garam-völgy a benne fekvő falvakkal igen csinos panorámát nyújt. Hogy fekvése magas, hogy mögötte és egyálalán a közelben magaslat, ahonnan Szliácsot be lehetne látni, nincsen: ennek az a hátránya van, hogy Szliács egészben sehonnan sem látható s így róla távlatképet készíteni nem lehet. Ez az oka, hogy aki a szliécsi vasútállomásról látja a fürdőt, nem a legkedvezőbb képet nyeri, mert alig látja egy-két szállodájának fehér vagy vörös bádoggal födött tetejét. Olyan benyomást tesz az emberre, mint egy előkelő — major. Csak ha bejut az ember a Szliács előtt terülő árnyas parkba s innen fokozatosan emelkednek ki előtte fölfelé haladtában a fürdőtelep épületei: akkor látja, hogy itt régóta gondozott, jó sok honvéd a „Kossuth ka'onájá“-nak mondta magát, mig én a Petőfi katonájának mondtam maagamat. Később, besoroz- tatásom szomorú idejében ő vigasztalt a lombard-velenczei osztrák kaszárnyában. De nemcsak költői gyönyörködést köszönhettem neki, hanem'természetemnek egy pár olyan vonását is, melyet csak erősen ható példa és okos nevelés után lehet szereznünk. Némi merészséggel mondhatom tehát, hogy Petőfi nekem nemcsak legkedvesebb költőm volt, hanem jó nevelőm is. Pedig az összes leezke, melyet élő ajkáról kaptam, nem állott több, mint tizennégy szóbul. Hisz egyetlenegyszer láttam csak 1847. egy szép nyári napján, boldog útja közben, midőn a fővárosbul „napkeletre vándorolt“ — Erdődre Juliskájához. Egy a fővárosban lakó lelkes unokabátjám hozta őt Gömörből, Tompa Mihálytól, Miskolczra, a másik unokabátyámhoz, ki akkor a borsodi szolgabiró volt s hevült a „szabadság eszméjéért és annak tüzes nyelvű magyar költőjéért“, aztán alig több, mint másfél év múlva, a szabadsagharcz szent láza közepeit, mint képviselő 6s kormánybiztos halt meg, ifjan, hirtelen, álma közben, Nagy-Szeben bevételének örömhírétől lázas izgultságba ejtve. Amaz elmúlt szép nyári napon még a miskolczi fiatalsággal, melynek vezére volt, Petőfi gyönyörködtetésére örömünnepet rendezett a diósgyőri Hámor festői völgyében. Óit történt, hogy délután a társaság egy része fölsétált a hegyek közé szorított hosszú és széles tó nézésére s valaki nagy fürdőtelep van, amit a szem csak közelről élvezhet, távolról pedig nem is sejt. Lent a park alján fekszik a Thu- ránszky-féle két villa s ezektől jó távolságban jobbra a Lenkey fürdő, azután a József-forrás. Eey erős kanyarulattal főivezet az ut az „Udvözlégy“ villa elé, mely mellett jobbról a kertészlak és üvegházak, balról pedig a fürdőtelep nagyobb épületei emelkednek. „Pest-szárny“, „Pest“, „Buda“, „Hungária“ és jóval túl az épületsoron a „Pannónia“ nevű szállodák állnak elől, melyek alatt szélen a „Belle-vue* svájczi rendszerű viila fekszik. Az első csoport mögött a fürdőház és a nagyvendéglő emelkedik s közvetlen ez utóbbi előtt a zenepaviilon. Hátul, a Radvánszky-telken uj villasor áll: „Resignatio“, „Belvedere“, „Uj Pest“ és a felső vendéglő, ezeken kívül még több kisebb-nagyobb épületek, amelyek részint vendégek lakásául, részint pedig gazdasági és egyéb mellékhelyiségül szolgálnak. Szliács gyógyvize első sorban vérszegénység és vérkeringősi zavarok ellen nagyon hatásos; de ez utóbbi bajjal kapcsolatban aztán mindenféle idegbajt, ideges gyomor és főfájást, congestiókat, gerinczfájdalmakat sikeresen gyógyít. Sőt a Lenkey-forrás timsós lithiumos vize még a gégebajokat is enyhíti. Ez a sokoldalú használhatóság okozza, hogy Szliács vasas vizét nemcsak nők, hanem a férfiak, is nagy számmal veszik igénybe. A fürdőzós kótfóleképen történhetik.. A fölső türdőházban ugyanis természetes meleg viz van, mely a forrásra épült közös medenczékben gyűlik össze s egyúttal a fölösleges viz állandóan lefolyik a medencze fölső párkányán. Ezek a meleg fürdők I. II. III. és IV. számmal vaunak jelezve s egymástól úgy a hőfok, mint a vas- és szénsavtartalom tekintetében különböznek. A viz a medenczében forrni látszik az erős szénsavtól és állandóan zászlókkal legyezik erre alkalmazott szolgálat- tevők a medenczében fürdőzőket, nehogy a kiáramlott szénsav őket megfojtsa. — azt mondta : „Legény lenne, ki ezt a vizet át tudná kővel dobni 1“ Rögtön megpróbálta több erőskaru ifjú. De nem boldogultak. Petőfi is, bár balkezes volt, kedvet kapott, de az ő kövei is, mint a többié, túlparton innen pár öllel potyogtak a vízbe. Bosszankodni kezdett. Ekkor a siker vágyától hajtva (itt is különb akarván lenni a többinél) kivett zsebéből egy vaskos ezüst tallérfóle pénzdarabot. — Ezzel tán — úgymond — sikerülni fog. Pedig sajnálom, mert ez is a siker jutalompénzel Istók öcsém nyerte tavaly a nádor tiszteletére rendezett kunsági lófuttatáson. Erre én hozzá léptem, mondván: — Inkább tán ezzel tessék dobni 1 Egy régi kétgarasos rézpénzt adtam át neki, melyre agykor fenhéjázólag verték a 30 (krajczár) számot; de a doval- váczió csúffá tette, hat krajczár értőkre taszítva vissza a kapaszkodót. A költő megköszönte s rövid időn az én vaskos rézpőnzem már a túlpart sziklakövecsein csörgött. Megtapsolták s ő büszke önérzettel mondta: — ,Á mit ón fölteszek magamban, törik-szakzd, ki is viszem 1“ — Nem mindig — súgtam oda szolgabiró bátyámnak — azt hiszem, regényt is jót akart Írni s a „Hóhér kötele“ nem ezl Bátyám nevetve mondta el megjegyzéseimet a költőnek, ki hozzám jőve, vál- lamra tette a kezét és igy szólt: — Ember vagy talpadon, kisöcsém 1 Látom, hogy olvasol és ítélsz Van gondolatod is. De as szebb lett volna tőled
