Petőfi gyüjtemény - B sorozat / 22-es doboz

/ — A segesvári ünnep áldozata. Égető sugarakat lövelt a nap a vasárnapi ünnepélyen a segesvári C3ata színhelyére. Szokatlan volt az óriási hőség nem csak a hegyes vidéken lakóknak, de még az alföldiek is érezték annak kiállha- tatlanságát. És ez óriási hőségben lépett az emeivéoyre E. Kovács Gyula, a nagy művész, a kolozsvári színház tagja parádés disz magyarban, födetlen fővel, hogy elszavalja Jókai aDotheozisát. A szavalat remek volt, a hallgatóságot elbűvölte, magával ragadta. Tomboló lelkesedés közt szállott le a lépcsőkről a nagy művész és alig győzte fogadni a sok gratulácziót. Fáradtan ült le egy székre s pár pillanat múlva suttogva elaléltan szólt:

— Egy pohár vizet adjatok, mert rosszul vagyok.

A körül állók ijedten tekintettek a sápadt arczra és karjaikra véve a művészt, bevitték a Petőfi sirja melletti házba, mely özv. gróf Hallerné tulajdonát képezi. — Mire ide értek vele, már teljesen eszméletén kívül volt Kovács Gyula. Lefektették és mindent elkövettek az életre hozására, de nem sikerült. Az óriási hőségben napszurást kapott. A nemes szivü úrnő, gróf Hallerné azonnal intézkedett hogy a beteget közel fekvő kastélyába szálitsák, hol a leggondosabb ápolás alá vették. Az ápolásban s az első segély nyújtásban nagy szolgálatot tettek a budapesti küldöttségek külön vonatján érkezett fővárosi mentők, kik egész estig a beteg mellett maradtak s azt gondozták. A jelenlevő orvosok konzíliumot tartottak s a gondos ápolásnak az volt az eredménye, hoéy estére az aggódók azon megnyugtató hirt vehették, hogy a beteg túl van a komoly veszedelmen. Egyelőre azopban gróf Hallerné kastélyában marad. ^