Petőfi gyüjtemény - B sorozat / 22-es doboz

Maros-Vásárhely, jul. 29. 1849.

Kedves édes Juliskám, e szempillantásban értem ide vissza hat napi szokatlan utazás után. Fáradt vagyok; kezem úgy reszket, alig bírom a tollat. Megkaptad-e előbbeni két levelemet ? egyiket innen, a máskat Kézdi-Vásár- helyröl Írtam. Elmondom röviden utamat. Itt hallottuk, hogy Bem egy csapattal Moldvába ment. Utána rugaszkodtunk Udvarhely, Csikszerda, Kézdi- Vásárhely, Bereczk felé ; ott találkoztam vele, már visszajött Moldvából, hova lázitó proklamácziókat vitt be s ráadásul kegyetlenül megdöngetett négy ezer oroszt egy zászlóaljjal. Bereczken jön hozzá a tudósítás, hogy Szász-Régen nél megverték a rrieinket s ezek borzasztóan szétfutottak, vágtatott tehát ide a bajt helyrehozni, Kézdi-Vásárhe- lyen, Sepsi-Szentgyörgyön, az Erdővidó- kén, Udvarhelyen keresztül; én vele. Rohantunk szinte megállás nélkül. Iszonyú ut volt. Most vagy két napig itt leszünk, mig a sereget egy kissé rendbeszedi, azután mit teszünk ? ő tudja. É'őbbeni levelemben Írtam, hogy Ősik - Szerdának és Kézdi Vásárhelynek gyönyörű vidéke van; Szpsi- Szentgyörgyő talán még szebb, a város is jobban tetszik. Majd körülményesebben megvizsgáljuk, ha együtt u'azzuk be Háromszéket, mint a fészket rakni akaró fecskék. Bemmel Bereczken találkoztam; megálltam hintója mellett, s köszöntem neki, ő oda pillant, megismer, elkiáltja magát és kinyujija felém karjait, én fölugrom, nyakába borultam, összeöleltük és csókoltuk egymást, „mon fils, mon fils, mon fils“ szólt az öreg sírva. A körülálló népség azt kérdezte Egressi Gábortól, hogy fia ez a generálisnak ?“ Most még sokkal nyájasabb, szívesebb, atyaibb irántam, mint eddig, pedig eddig is az volt. Ma ezt mondta a másik segédtisztnek: „Melden Sie