Petőfi gyüjtemény - B sorozat / 22-es doboz

2

Budapest, szombat

már akkor odavezetett, hogy Beszterce- Nasződ-, Máramaros-, Bereg- és Ung- megyékben egyes községek abszolút többsége jövevényekből alakult meg. Azóta a népesség aránya még kedvezőtlenebbé vált a rutén rétegre nézve, mert tudvalevő, hogy a beáramlás a kilencvenes évek nagyobb felén át szakadatlanul tartott. Etnikai szempontból a máramarosi rutén egy másik versenytárssal szemben is rászorul az állam támogatására: ez a román, mely Moldván át áramlott be a havasokon inneni völgyekbe s az Iza, a Visső vizek mentén a Tisza folyásáig terjeszkedve, elérte a Suhatag vidékén túli rutén nyelvhatárt: a Taracköz mellékét.

E két megyei területen a legsürgősb tennivalók várnak a kormányra, ha a ruténségen valóban segitni akar. Hogy pedig komolyan segíthessen, nem térhet ki többé a nehéz probléma elöl, mely az eddig rosszul kezelt óriási erdőterületeket belevonja a telepítő vállalat körébe. Főleg a községi kezelésben levő mon- struózus erdőségeket értjük, melyek mai állapotukban a holt töke értékével bírnak, mig kellő módon megváltva és úthálózattal járhatóvá téve, virágzó telepes községeknek adhatnának életet, lakóiknak foglalkozást és kenyeret.

A rutén-kérdés azonban a Latorca- völgytől nyugatra szintén messze kiterjed s kell, hogy a kormány tervei felkarolják idővel azt a rutén réteget is, melyet sorsa a tótságközé ékelt s támogatásra szorul, mert ott nem kevésbbé szenved szorongattatást. Ezek ma még erősen védhető, tartható pozíciók.

Mig Máramarosban 97 rutén község áll 46 román községgel szemközt, addig Ungban 85 rutén községnek erős versenytársa a 75 tót község; Zemplénben 228 tót község közt helyt áll 95 rutén község ; Sárosban 261 tót község mellett erős kisebbség a 119 rutén helység; — még a 17 szepesi rutén falu is föl merte

címerrel van feltüntetve. Ekkor már csupán bajuszt viselt, magyartalan kecskeszakállát ebben az évben hagyta el.

Atyám szintoly sovány és sápadt volt, mint Petőfi. Épp úgy féltettük őt a mellbetegségtől, mint ö féltette Petőfit a sorvadástól. De azért egymás társaságában a világért sem árulták volna el aggodalmukat, hanem mindent elkövettek, hogy egymást felvidítsák, úgyszólván: felvillanyozzák. Rokonérzelmeiknek utóbb külsőségekben is igyekeztek kifejezést adni. így, az akkori német divat ellensúlyozására tüntetőleg, egészen hasonló magyar viseletben jártak: egyforma szabású atillát viseltek, melyhez atyám keleties, világos szövésű, fekete damaszt kelmét használt, — oldalzsinóros pantallont, alul: három sor vitézkötéssel, gömbtetejü fekete selyem kalapot, (hasonlót a görög-keleti katolikus papok kalapjához, de keskenyebb karimával) háromszorosan körülvéve vastag, fekete zsinórzattal, melynek kettős bojtja a karima jobb oldalán feküdt. Termetük csaknem egyenlő, középnagyságú volt s járásuk egyaránt gyors és ruganyos.

Egyikük sem szeretett a gyalogjárón menni, hanem lehetőleg az utca közepén, hogy bókol- gatásnak, megszólitgatásnak ne legyenek kitéve. Gondolataikba mélyedten haladva, alig vetettek ügyet a járókelőkre. Ezért sokan dölyfösnek tartották őket.

Petőfit többször láttam kopott lovaglóvesszővel járni, melynek foszladozó vége görcsre volt kötve; egész marokra fogta s menetközben nagyokat suhintott vele ... a levegőbe, vagy valamely szerencsétlen pincsi-kutyára, mely éppen útjába tévedt. Ezt a «mihaszna fajt», mint mondá, ki nem állhatta ... és ritvenni a versenyt 165 tőt helységbe osztott majoritással szemben.

Az a rutén akció, mely a fajvédelem elve alapján áll, s a rutén népet a magyar államélet javára megtartani törekszik, — elöbb-utóbb hat, Ugocsával együtt hét megye erőviszonyaival és fejlődésének kalkulusaival lessz kénytelen foglalkozni.

Egyelőre ne kicsinyeljük a csendesebb, szerényebb kezdetet sem, mely az ügyet jó végre indítja.

_______FEST? 1VAFLO._______

B

udapest, julius 28.

A gyalogezredek szaporítása. Bécsből a Pol. Ért.-neka következőket jelentik: «Katonai körökben bevégzett dolognak tekintik a közös hadsereg gyalogezredeinek szaporítását. Ez nem úgy történnék, mint 1882-ben, amikor a meglevő ezredek ötödik zászlóaljaiból s néhány vadászzászlóaljból huszonkét uj ezredet alakítottak s ezáltal csak az ezredek számát növelték, anélkül, hogy a csapatok létszámát is szaporították volna, hanem egészen újonnan fölállítandó csapatokról van szó, melyek eddig csak mozgósítás idején alakultak volna s béke idején csak papiroson léteztek. A szaporítás húsz uj gyalogezredre terjedne ki, mindegyike négy zászlóaljjal és a megfelelő pótkerettel és kiegészítő kerülettel.» A gyalogezredek szaporításáról hirt adtunk már bécsi tudósítónk jelentése alapján, de oly formában, hogy az uj ezredeket a már meglevő zászlóaljakból állítanák fel és igy a csapatok létszámát nem emelnék.

Függetlenségi és néppárt. Molnár János, a néppárt elnöke a minap meglátogatta a zirci választókerületet, hogy ott előkészítse a néppártnak egy nagyobb akcióját; de — mint az E—s iria — meggyőződött róla, hogy pártja iránt nincs szim- páüa a kerületben s hogy a ciszterciták rendje sem támogatja. Ezért elmarad a Zircen tervezett néppárti gyűlés. — A Kel. Ért. jelentése szerint Tapolcán, mely pedig néppárti kerület, a függetlenségi párti hívek kijelentették, hogyha a néppárt vasárnap a tervezett népgyülést megtartja, ellene tüntetni fognak. A néppárti népgyülés el is marad. — Nagy- Kanizsán a függetlenségi polgárok vasárnap népes szervezkedő gyűlést tartottak, melyen elhatározták, hogy az egész vármegyében akciót indítanak a néppárt mozgalma ellen, a függetlenségi párt érdekében. A mozgalom élén Szalay Károly országgyűlési képviselő, az Ugron-párt tagja áll.

kán mulasztotta el az alkalmat, ha egy pár lépés kitéréssel is, hogy hathatósan rájuk ne sózzon.

Történt egy Ízben, hogy Petőfit öt napig nem láttuk. Nem tudtuk mire vélni szokatlan elmaradását. Atyám több Ízben kerestette s maga is hasztalan kopogtatott a lakásán. Már- már azon voltunk, hogy mindannyian külöm- bözö irányban elindulunk a fölkeresésére, rrii- kor a hatodik napon virradóra, nagy robajjal ront be hozzánk egy csomó kézirattal, melyet jutalomjátékára hozott. Ennek előzményei a következők:

A mostoha anyagi viszonyok között, minőkben akkor a színészet leiedzett, nem csekély feladat volt; jutalomjátékul oly színmüvet választani, mely az elégtelen és sokszor elmaradt havidijak pótlásául, a színésznek némi jövedelmet biztosított. Komoly színmüvei egyáltalában nem lehetett kielégítő osztalékra számítani, a klasszikus darabok előadása meg éppen gyér közönséget vonzott. Még Lendvay is, akit a közönség nagyon kedvelt, csak népszínművel tudott jutalomjátékára közönséget toborzani. Ezúttal atyám jutalomjátékán volt a sor és tragikus színész létére, a darab megválasztása reá nézve igazán — tragikus feladat volt.

Aggodalmait Petőfivel közölte s ez elég volt, hogy Petőfi nagy lelke felbuzduljon ; elhatározta magában, hogy atyám jutalomjátékára egy színmüvet ir. Ezért maradt el szó nélkül öt napig, mialatt bezárkózva dolgozott szobájában. Amint a hatodik nap reggelén benyitott hozzánk, atyám már Íróasztala mellett ült, vagy talán még le sem feküdt. A költőt meglátva, örömkiáltással üdvözölte. Petőfi su1899. julius 29. 208. szám

A Petőfi-ünnep.

Budapest, julius 28.

Még huszonnégy óra s itt lessz a nap, melynek megünneplésére szerető kegyelettel, lelkes érzéssel hetek óta készül Magyarország. És még nincs vége az ország e megragadó mozgalmának: egyre uj meg uj részletek és készülődések hírei jönnek; minden újabb hir s minden múló óra azoknak az arányoknak növekedését mutatja, amelyekben a hálás nem-' zet az ő nagy költőjének napját ünnepelni fogja.

Hódolás Petőfi emlékének.

Wlassics Gyula kultuszminiszter ma a következő levelet intézte Bartók Lajoshoz, a Petőfi-Társaság alelnökéhez:

Tisztelt barátom !

A Petőfi-Társaság részéről hozzám intézett ama felkérésre, hogy az e hónap 30-án, Petőfi halálának félszázados évfordulója alkalmából Segesváron tartandó emlékünnepen részt vegyek, e hónap 13-án 3025. elnöki szám alatt Jókaihoz irt levelemben kijelentettem, hogy ha csak egészségi állapotom engedi, meg fogok jelenni a kegyeletes nemzeti ünnepen.

őszinte sajnálattal kénytelen vagyok tudatni, hogy egészségem nem állt annyira helyre, hogy lemehessek Segesvárra s ennélfogva Zsilinszky államtitkár fog az ünnepen képviseletemben megjelenni és Petőfi szobrára a kormány nevében, valamint nevemben koszorút helyezni.

De ha személyesen nem lehetek is jelen az ünnepélyen, hogy halhatatlan Petőfink szobra előtt élőszóval ismételhessem, amiket néhány hete az ország színe előtt elmondottam, dicsőítve a legnagyobb magyar lírai költőt, — legalább e sorokban kívánok kifejezést adni azoknak az érzelmeknek, amelyek e napokban, amikor Magyarország egy szivvel-lólekkel készül áldozni Petőfi emlékének, lelkemet eltőltik és fogva tartják.

A segesvári ünnep örömünnepünk édes mindnyájunknak ; e napot nem a gyásznak, hanem a lelkesedésnek kell szentelnünk, emlékezésünk nem lesújtó, hanem felemelő érzelmeket kell, hogy fakasz- szon keblünkben ; nem a halottat kell siratnunk, hanem a halhatatlan költöt dicsőítenünk, kinek költői tehetsége a nemzeti érzés lobogó lángjában izzott és tisztult szinaranynyá.

Valóban — s ez teszi ez emlékünnepet igazán nemzeti ünneppé : Petőfi költői nagysága, — igazi lírai tehetségén, egyéniségének tüneményes nagyságán és korával való kapcsolatosságán kívül s első sorban abban a megalkuvásra nem hajló, sőt mértéket is alig ismerő határtalan faj- és hazaszeretetben gyökerezik, mely őt legméltóbb képviselőjévé tette annak az eszmének, annak az igazságnak, hogy a népek haladása, boldogulása, — irodalmi, társadalmi és politikai fejlődése csakis nemzeti alapon, a nemzeti érzés legteljesebb érvényesülése utján történhetik meg.

gárzó arccal atyám elé állott, hosszú, fekete gallérköpenyét feltárta s egy hatalmas iratcsomót vett elő hóna alól, aztán igy szólt: «Itt a darab jutalomjátékodra ! Öt nap és öt éjjel írtam, addig ki sem mozdultam a lakásomból!» Ezzel atyám elé tette az asztalra Zöld Mard kéziratát.

Atyám, Petőfi áldozatkészségén elérzéke- nyülve, hévvel ölelte őt, aztán elolvasta a darabot s igaz baráti őszinteséggel adta tudtára, hogy «Zöld Marci» nem színpadra való.

Petőfi egyetlen megjegyzés nélkül fogadta atyám kritikáját s tüstént egy jutalomjátékára alkalmas darab keresésébe fogott. Hosszas tanakodás után, végre is abban állapodtak meg, hogy a Szigligeti népszerű darabját: a «Szökött katoná»-t vegye atyám jutalomjátékául, mely- lyel már az idősb Lendvay is telt házat csinált.

— Fel fogok benne lépni! — szólt Petőfi határozottan.

Szavát híven beváltotta s a Oémesi szerepét el is játszta zsúfolt ház előtt atyám juta- lomjátékd alkalmából

De legmagasztosabb jelét adta Petőfi nemes baráti érzelmeinek atyámhoz és nővéremhez irt gyönyörű verseivel, melyeket személyesen adott át atyámnak reá ruházván a közzététel jogát is.

Petőfiről — elhunyta után — többször hallottam hiresztelni, hogy ellenszenves, durva modorú ember volt... Igen ám, azokkal szemben, akki rászolgáltak! Mert szivböl-lélekből megvetette és utálta a szolgalelküeket, a nyegle szószátyárokat, a nagvképüsködö himpelléreket, a tehetségnélküli tolakodókat, az idegeneket majmoló divatbolondokat, az elvteleneket, az apostatákat és a rossz hazafiakat . . ; Mintha