Petőfi gyüjtemény - B sorozat / 22-es doboz
Petőfi emlékezete. — A képviselőhöz üléséből. — A képviselőház mai ülésén Bátkay László lendületes, szép beszédben tette szóvá, hogy közeledik félszázados évfordulója Petőfi Sándor halála napjának, és sürgős interpellációval fordult a közoktatásügyi miniszterhez : mit szándékozik tenni, hogy nemzet és törvényhozás méltóképpen megünnepelhesse e napot. Wlassics miniszter azonnal megadta válaszát és ebből általános helyesléssel látta a Ház, hogy a kormányban minden készség, jóakarat és buzgóság megvan rá, hogy ez az ünnep a nagy költő emlékéhez s a nemzetnek iránta való kegyeletéhez méltóvá legyen. Az interpellációt s a választ a következőkben ismertetjük: Bátkay László : E hónap 30-án lesz 50 éve, hogy Petőfi Sándor Segesvárnál elvérzett. Petőfinek már nincs arra szükségé, hogy a kegyelet virágot liordjon sírjához ; neki már régen meghódolt a halhatatlanság. De Petőfi nemcsak minden idők lírikusa, hanem a magyar hazaszeretetnek fenséges megnyilatkozása, glóriás alakja volt a hazájáért meghalni tudó hősnek, és meg is halt a csatatéren, akkor, midőn nemzete a szabadságért, alkotmányért küzdött két egyesült zsarnoki hatalom nagy ereje ellen. (Tetszés). Az ő dalai mindenkor a haza- szeretet forrásai lesznek. Egy nemzetnek sincs szüksége a hazaszeretet nagy érzésére annyira, mint ennek a társtalanul és magánosán álló nemzetnek, a magyarnak, melynek mintegy hivatása, hogy a szabadságnak örökkön küzdő, örökkön vérző mártírja legyen. A magyar törvényhozásnak ezen az emlékünnepen meg kell jelennie. (Helyeslés a szélsőbaloldalon). Elengedhetetlen kötelesség, hogy a magyar törvényhozás és a magyar nemzet ezen az ötvenéves évfordulón ott legyen, mert nemcsak Petőfi szobrára teszi le megemlékezésének koszorúját, hanem a nagy időkre is, amely nagy idők előidézésében neki része volt. Nem szándékszom részletes indítványokat tenni, mért nem akarom, miután Petőfi mindnyájunk kincse, hogy a Petőfi-kérdés esetleg politikai kérdéssé tétessék. Petőfi legyen mindnyájunké. A t. kormány tudni fogja a saját kötelességét, hogy e nagy emléknek mivel tartozik. Tisztán csak egy-két gondolatot, egy-két eszmét akarok felújítani, a nemzetnek egykét mulasztását akarom fölemlíteni. Magyarországon — nem vádként mondom — tudjuk, hogy az Akadémiában van egy Göthe-szoba, tehát a német nagy