Petőfi gyüjtemény - B sorozat / 21-es doboz

seit szavalják szerte a hazában ; s az elhunyt dicsőről zengenek énekeket a ma élő költők. S lelkes hangú levélben emlékszik meg az ünnep porladó, halhatatlan hőséről, a magyar kormány elnöke és a magyar kultuszmi- nister ; s elküldik ők is képviselőiket az apotheozisra. Nagy dolog nálunk egy olyan ünnep, melyet együtt ül meg a nemzettel a hivatalos Magyarország.

S örömmel tölthet el bennünket az is, hogy ime : még a nemzetiségek haragja is lecsillapul e szent napnak varázshatása alatt. A fehéregyházi honvédemlék- hez eljöttek a szász képviselők is, a kik a sajnos daczolást elfelejtik erre az ünnepre. Bárha felednék el mindörökre, bárha olyan hatása volna a nagyszerű ünnepségnek minden emberre, aki a Kárpátok alján él, hogy baráti jobbot nyújtva egymásnak Petőfi sírja felett, testvéri szeretetben éljen ezentúl egymással!

Mert ez az ünnep nem gyász- ünnep. Nem könnyeink hullottak Petőfi sirhalmára ; nem szomorú1 lemondással, kétségbeeséssel néztünk a göröngyeire. Könnyeinken keresztül fölnézünk az égre s ott keressük s ott találjuk Petőfit. Dobogó szivünkre szorítjuk a kezünket s ott leljük fel a szabadság dalnokának a lelkét. — Valóban, Petőfi Sándor a mi lelkűnkben él halhatatlan, gyönyörű életet. Az ő neve jelenti a haza és a szabadságszeretetet, s amig ezek az erények élnek bennünk: Petőfi mindig élni fog. Az ünnepnek ez a jelentősége, ez a fontossága, ez a magasztossága,