Petőfi gyüjtemény - B sorozat / 21-es doboz

* Az az érzés, melylyel mi Petőfi Sándor emléke felé fordulunk, nem az egyszerű kegyelet, hanem az örök imádás észése. Az ö dalait dalolni fogják a puszták kunyhóiban és a városok palotáiban, a mig csak magyar szóra nyíló ajkak lesznek a világon. Az ő dalait daloljuk, ha bortól csapong a kedvünk vagy szerelemtől áradoz a szivünk, ha honfilelkesedés hevít, ha honfi-bu emészt vagy a hazafiul harag villámai cikkáznak át lelkűnkön. És az ö példája lelkesíteni fog, a mig csak szabadságot szerető, zsarnokságot gyűlölő, felvilágosodásért küzdő népek lesznek ezen a földtekén.

Halálának félszázados évfordulóján nem gyászt ézrezünk, mely lesújt, hanem ! lelkesedést, mely felemel. Hálatelt szívvel fordulunk a gondviselés felé, megköszönve, hogy öt nekünk adta és úgy vette el, mint a hogy elvette. Hogy úgy halt meg, a hogy kívánta és látnoki lelke megjósolta:

Ott essem el én

A liarc mezején j

hogy érzékeny, szenvedélyes lelke nem érte meg, hogy mint ült az észvesztett zsarnokság a leigázott nemzet vonagló tetemei felett véres orgiákat. Ez a tüneményes elmúlás volt méltó és igaz befejezése az ö tüneményes pályájának. Eltűnt mint az üstökös, de izzó fénykévéje, mely beragyogta a magyar horizontot, nem múlt el: hanem oltártüzzé vált, a melyhez a jók és nemesek áldozni járnak, hogy megerősítsék lelkűket a hazáért, a nép igazságaiért, a szabadságért, egyenlőségért és testvériségért való küzdelemhez.

/