Petőfi gyüjtemény - B sorozat / 21-es doboz

Oláh tüitetés Petőfi elles.

Budapest, augusztus 1.

Megdöbbentő hirt kaptunk Aradról, megbotránkoztatót, felháborítót, vérlázitót. Az elmúlt magasztos ünnepnek olyan utóhangja ez, mely soká fog fájdalmasan végigrezegni a honfiak keblén, de amelynek nyomán — hiszszük és reméljük — nem gyáva lemondás fog kelni, hanem pusztító harog, a megsértett szent kegyelet, a megbántott nemzeti közérzület hatalmas boszuállása a román nemzetiség ama gyávaságukban is vakmerő ripökjein, a kik már nyíltan hirdetik dogmának a hazaárulást, erénynek alegundorabb vandalizmust.

Az aradi román lakosságról és első sorban az aradi román takarékpénztárról szól az ének. Ezek a gyászvitézek, a kiknek hazug ajkán ott nyavalyog örökösen az elnyomás vádja és a szabadság után való epekedés, sértették meg utálatos és barbár módon a világ legnagyobb szabadság- hősének dicső emlékét.

Ez a példátlan ocsmányság — mini aradi tudósítónk jelenti — megesett pedig a következő módon:

Aradon — mint széles Magyarország minden nagy városában és kicsi falujában — már napok elölt készülődött a lakosság a vasárnapi Petöíi-ünnepre fel- lobogózlák a házakat — a középületeket éppen úgy, mint a magánosok házait és már több nappal az ünnepnap előtt fényes tarka zászlódiszben pompázott az egész város. És nagy volt a hazafias magyar lakosság örvendetes meglepetése, a mikor látta, hogy románajku polgártársaik sem tesznek kivételt. Az ö házaikon is zászlók lengedeznek, jeléül annak, hogy Petőfi szellemének ok is kegyeletes érzéssel adóznak.