Petőfi gyüjtemény - B sorozat / 21-es doboz
s MAGYAROKSZAít most Petrich Pál biztosítási hivatalnok tulajdonát képező kalendáriumból izeket rovom ide:* 1849. julius 5-én Petőfi Sándor, neje, Zoltán fia és annak ‘szoptatós dajkája érkeztek meg Mező- berénybe, Petrich Sámuel'házához s ottan laktak. — Julius 16-án Petőfi Sándor megfogadta Csipkár Pál szücsmestert az aradi útra, a hová Petőfi Soma fiammal akart menni. Petőfi Sándor Aradra Kossuthhoz akarván menni, Bonyhay Béniámin ur Ígért nekik az aradi útra egy könnyű s kényelmes bőrös ekhós kocsit. — 17-én reggel korán, Csipkár lovaival ment el Bonyhay úrhoz kocsiért; a mint a kapun kiértek a lovak, elragadták a kocsit. Csipkár Pál mit tudott tenni: a lovakat gyeplőnél fogva erősen húzta és átellenben Minich Ádám magtárának húzta, annyira, hogy a kocsit egyenest falnak vitték, a hol is a kocsi rudja s egy lőcse eltörött és egyik kocsi-oldal is. Akkornap az Aradra menetel elmaradt. Petőfi meghagyta Csipkárnak, hogy minden legkisebb hibát a kocsin aznap megcsináltasson; bármibe kerüljön is, ő kifizeti, úgy hogy másnap öt órakor ottan legyen, hogy elmehessenek. A kocsi akkornap tökéletesen el is készült és másnap reggel, azaz julius 18-án 5 órakor Csipkár Pál ottan is volt kocsijával, mindennel elkészülve. Petőfin volt az ok, hogy késtek a menéssel. Hat óra volt reggel ; Soma fiam a piacz felőli ablaknál állott, Petőfi a végső kis szobában volt, a melyben lakott. Soma fiam ezen szavakat kiáltotta Petőfinek : — Sándor te! Egresi Gábor és Kis Sándor* jönnek ide! Petőfi erre: — Hol a pokolba’ járnának itten? Petőfi az ablakhoz ment és igv szólt: •— Csakugyan azok. A mint a szobába érkeztek, Petőfi azonnal kezet fogott Egresivel s mentek a végső kis szobába. Én kisiettem az udvarra a kis szoba udvar felőli ajtajához hallgatódzni s ezen szavakat mondotta akkor Egresi Petőfinek: — Csak gondold el Sándor barátom, még Kossuth Görgeit le akarja ‘ tenni a fővezérségrő), holott nincs a hazának több olyan embere. Én akkor bementem Soma fiamhoz s azt mondtam neki: — No fiam, vége mindennek már, a mikor ezen két első embere a hazának ily egyenetlenségben van. Fiamtól ezen választ kaptam: — Majd elvégzik azt az okosak. Egresi hozott volt Bemtől egy levelet Petőfinek s Petőfit arra vette, jönne el vele Erdélybe Bemhez. Petőfi feleségéhez ment tanácskozni, mitévő legyen. — Felesége azon választ adta, hogy bármerre is megy Petőfi, ő tőle el nem marad, vele megy. A kocsi mindig ottan állott, a lovak befogva. így rövid tanácskozás után, reggeli 8 órakor a kocsi rud- ját Nagyvárad felé fordították.** Petőfinek sok holmija nálam maradt volt. Egy nagy koffer, tele irományokkal s még azon felül is kint. Megkért Petőfi és Petőimé, hogy annak hü őrizője legyek. A mi nálam meg is volt; sok helyt el volt dugva és rejtve, a félelem miatt. Csipkár Pál vitte el Petőfit családjával Nagyváradra és akkor héten szombat este, azaz julius 21-én érkeztek meg Szebenbe. Másnap vasárnap reggel Petőfi Bemhez ment, a mint azt nekem Petőfmé megírta volt az 50-ik év tavaszán Szebenből, a mely levelében nagyon megkért volt, viseljem gondját holmijának ; ha ő nem, a haza fog még nekem háladatos lenni érette. Az 50-ik év nyarán el is jött hozzám Petőfmé s nálam hagyott holmiját elvitte. Petőfmé akkor, nálam létekor annyit mondott: a mint vasárnap reggel férje elment tőle, soha legkisebb hírét sem hallotta ; azt • bizonyosan tudja, hogy csatában nem volt. Petőfi életéből ennyit tudok, a mit lelkiismere- 1 tesen bizonyíthatok is. Or. Petrich Sámuel. Ugyancsak abban a kalendáriumban találjuk öreg Petrich Sámuel följegyzéseit arról, hogy milyen kalandja volt Petőfinek Gyomán. A községházába ment és előfogatot kért. A jegyző csöndesen heveré* Bem karsegéde. A levelet vagy izenetet ez hozhatta Bemtől. ** A kocsi-törés adatát, mely mintegy véletlen oka volt annak, hogy Petőfi Arad helyett Nagyvárad felé s a csatatérre ment, fölemlitette Zilahy Károly is («Petőfi Sándor életrajza» czimü 1864-ben kiadott könyvében), de egy pár jelentékeny eltéréssel. így Zilahy szerint a kocsi-törés és az elindulás egy nap történt, mig a hiteles szemtanú szerint 24 óra esett közbe. Továbbá Zilahy azt mondja, hogy Petőfi Damjanich látogatására indult volna Aradra, mig Petrich Kossuth látogatásáról szól, mely utóbbi adat — Petőfi akkori viszonyai közt — sokkal valószínűbb, meg bizonyosan nem is csinált titkot a házbeiiek előtt szándékából. Van még egypár apróbb eltérés is. Zilahy valószínűleg valakinek szóbeli közlése utján hallhatta .az eseted szett ingujjban a lóczán a bíróval együtt a kegyetlen kánikulai melegben és közömbösen kérte, hogy mutassa igazolványát s midőn abba betekintett, meg- illetődve kelt föl és ünnepélyesen nógatta a bírót. — Álljon föl kegyelmed azonnal. Tudja-e, ki áll ellőttünk? Petőfi Sándor. És a cselédséget azonnal hírmondóul küldték a faluba, hadd tudják meg, milyen neves vendég van közöttük. Az öreg ezt a följegyzését igv fejezi be: — Hol a kocsija? — kérdék Petőfit. Mondta, hogy kint a piaczon van. Akkor a biró, jegyző meg több érdemes urak megfogták kocsiját és maguk húzták be a városház udvarába. Rövid idő alatt tele volt a városház udvara néppel. Petőfit érdemes urak vállaikra vették, a nép között hordták és minden oldalról éljenezték. —Majd egy magas állványra fölemelték, a honnan hosszú beszédet tartott a népnek. Több órai ottani mulatás után kocsira ült családostól, s a város lovain hozták ej Mezőbe- rénybe. — Ezeket maga Petőfi Sándor beszélte el nekem, akkoriban nálam létekor. Az akkori gyomai jegyző neve Csatt. — Ör. Petrich Sámuel. * Az öreg Orlay feljegyzéséből kitűnik, hogy ha Petőfi kocsijának rudja el nem törik, a programmja szerint megindulhat Nógrádra, akkor Bem hadsegéde nem találja s talán el sem esik a segesvári csata- sikon, vagy jobban mondva nem tapossák agyon a kozákok lovai. De igv volt megírva a sors könyvében. Petőfi háromszor időzött Mezőberényben barátja, Orlay Sománál. 1842, 1845. és 1849-ben. Utolsó versét Mezőberényben irta, a forradalom költészetének leglázasabb dalát, a szörnvü időt, a melyben igy kesereg : Talán az ég Megesktivék, Hogy a magyart kiirtja. Egy szálig 'elveszünk-e mi ? Vagy fog maradni valaki, Leírni e Vad fekete Időket a világnak ? E versét a Bem hadsegédének a háború szörnyű kimeneteléről való informácziói után irta. Előbb még egy nappal fiának Zoltánnak életrajzát pöndöritette le rendkívül hevenyén és rövid idő alatt, mint felesége is beszéli, megírván abban (lásd : vegyes müvek) minő bravúros az ö négyhónapos fia: magától ; felült kis bölcsőjében. 1842-ben az öreg galambkedvelő Orlaynak e passziója inspirálta a «Járnak-kelnek» czimü lírai versre. Látta dolgozószobája előtt a galambduez tetején, szerelmeskedő galambokat s erről igy énekelt: «Csak ne volna galambok bugása’ Ebben fakadt bánatom forrása: Mert ha látom szép páros voltokat, Megsiratnom kell árva magamat.» , . . Petőfinek mezőberénvi tartózkodását különben az országos nagy ünnep aktualitásából, lehetőleg még élő emberek memóriája és a fennmaradt Írásbeli emlékek nyomán közölni fogom a Magyar- ország Olvasóival. J
