Petőfi gyüjtemény - B sorozat / 21-es doboz
/ A Petöfi-ünnep színteréről. — A Magyar Hírlap eredeti tárczája. — Irta: Horváth Janka. Mikor ezelőtt harmincz egynéhány évvel megjelent Buckes világhírű könyve a czivilizá- czió történetéről, annak számtalan uj eszméje, úttörő elmélete közül legnagyobb hatást tett, úgy a világirodalomra, mint az egész világ műveli olvasó közönségére az a két elmélet, hogy az egyén hatása a történelemre és a czivilizáczióra csakis annyi lehet, amennyire az egyén maga képviselője, mondhatni krisztálü- zácziója a kor eszméinek; a másik meg, hogy az egyes ember és egész népek jellemét, fejlődését a természetrajzi feltételek, a föld, az éghajlat, ahol él, az ott előforduló természeti tünemények, no meg a táplálékok határozzák meg; a faj egyénisége, az csak mese. Ezt fejtegették aztán tovább: bölcselők, történelem- és regényírók. Megdönthetetlen szabály lehet, amit any- nyi okos ember fogadott el alapul fejtegetéseihez; de kivétel erősiti meg a szabályt — azt mondja a régi közmondás — és lehetetlen, hogy egy kivétel ez utóbbi elmélet alól szembeötlő ne lenne bárkinek is, aki egy erdélyi szász városban, kivált vásár alkalmával figyelmesen széjjel tekint. Három népfajt lát ott együtt. Hétszáz év óta, vagy ha elfogadjuk a szász történetiró leutsch püspöknek — nem mindig hiteles — adatai közül azt, hogy a román nép majdnem egy századdal későbben telepedett meg Erdélyben, mint a szászok, akkor hatszáz év óta lakik a három népfaj egy földön és egy éghajlat alatt, napjában ugyanazon viszonyok között, s még sincs e három népfaj között rokonvonás se szellemi, se fizikai tekintetben. Még oly aprólékos külsőségekben is, amilyen a beszédmodor s a mozdulatok; feltűnően kü- lömböznek egymástól. Ezelőtt huszonöt évvel alighanem Segesvár volt Erdélynek legtipikusabban szász városa. Magyar szót csak elvétve lehetett utczáin vagy. üzleteiben hallani, az erdők és kertek között gyönyörűen fekvő város pedig épületeiben és forgalmában éppen olyan volt, mint azelőtt százötven évvel lehetett. A jó magas hegyen emelkedő góthizlésü nagy templom s egyházi épület, az onnan levezető meredek, födött falépcső most is olyan; az alább, bás- tyás fallal környezett, szép tornyos kapuval ellátott felsővárosnak szűk, némely helyt fűtől felvert, görbe utczái már némi változáson mentek keresztül s nem oly némák többé, mint ezelőtt, amikor még a legkisebb mozgalom is csak a Küköllö völgyében épült alsó városra szorítkozott s az is csak vásár napján. Máskor ott is néma csöndben állottak a rosz- szul kövezett utczák egyforma, hegyes fedelű, keskeny, egyemeletes házai. Ezeken a házakon vonallal és fölirással volt megjelölve, hogy a Küküllő utolsó áradásakor milyen magasra emelkedett az ár. Aztán megtörtént, hogy egyik házon egész öllel volt magasabb a jelzés, mint két szomszédjánál. Amidőn megkérdezték a szász gazdát e különös jelenség okáról, nagy nyugodtan válaszolt: Mikor meghatározta a városi tanács, hogy minden házra Írják: fel, meddig ért ott a viz, a jelzés sorban volt; a többivel az én házamon is, de azt a rossz emberek eltörölték, bepiszkították, megharagudtam s oly magasra tettem, hol az mtczáról nem bánthatja senki, megmarad az örök idők emlékéül, amint a tanács határozta. Csöndes elzárkozottságban folyt Segesvárt az élet, amig a szász czivilizáczióba bele nem ütött a magyar barbárság. Kiépült és nagyfor- galmuvá vált a .vasút. Jött egy soveniszta magyar főispán s a felsőhegy oldalába nagyon szép, a város építészeti stíljének megfelelő megyeházat építtetett, parkkal vétette körül és — hori’endum dictu — odahelyeztette a nagy magyar költőnek, Petőfinek a szobrát. Egy még sovénebb magyar tanfelügyelő, az alsó város főutczáján, nagy s a modern kivánalmaknak teljesen megfelelő állami iskolát emeltetett s rendre hangos lett a város a magyar szótól, nem mintha többségben volna ott a magyar elem. Nemi de elegen vannak, hogy kifejezést merjenek adni tetszésüknek vagy Kai szamarak 16 oldal. < /£" ,
