Petőfi gyüjtemény - B sorozat / 21-es doboz

— Petőfi Zoltánról. Mortensen Ede lőcsei kir. főgimnáziumi tanár irja nekünk a következő : sorokat:

! Azokban az időkben, amelyekről Ludvigh Béla a Magyar Hírlapban a julius 31-iki hétfői számban megemlékezik, én a Geiszt- családnál nevelösködtem s igy Petőfi István« nal és Zoltánnal én is szoros összeköttetésben voitam, valaminthogv Ludvigh ur boldogult édes apjával is jó barátságban álottam. Azért egész bizonyossággal állíthatom, hogy a nemeslelkü Petőfi István sohasem bánt keményen és szigorúan Zoltánnal. Zoltánnak nagyapja az akkor már öreg ■ Szendrey ígnácz,' ki akkoriban a Geissf-családnak mindennapos látogatója volt, — úgy, mint Pető,-' István s Gyulai Pál is mindent elkövettek, — de a legemberségesebb és legszebb módon, — hogy Zoltánt letéritsék arról a kalandos útról, meiyre talán apja vére szorította, s minden áron azon voltak, hogy Zoltán valamiképp letegye az érettségi vizsgálatot s aztán magának bárminemű tisztes» séges pályát válaszszon. Arról, hogy Zoltánt Csákón a Geissf-család birtokán gazdászszá neveltessék, nem volt szó. Szarvasról Petőfi István és én vittük Zoltánt Csákóra, de azért, mert ott ismét minden áron színész akart lenni s ott a színpadon egy u

n. »verschlagban« tanyázott; ez volt lakóhelyej éjjeli tanyája, mindene. E nyomorúságból rántotta ki Zoltánt Pista bátyja akkor, mikor őt Szarvasról Csákóra vitte. Petőfi István korántsem volt zsar. noki természetű ember s éppen nem lehetett az Zoltánnal szemben, kit bálványozott. Rendszerető, pontos gazda volt, ki mintaszerűen vezette a Geisst- család nagy birtokainak ügyeit s kihez előkelő Esaládok leendő gazdálkodó sarjai eljártak gazdálkodást tanulni. »Pista bácsit« az egész Geiszt-csa- ládnak minden tagja rajongó szeretettel vette körül. P