Petőfi gyüjtemény - B sorozat / 21-es doboz
Budapest, 1899. IX. évfolyam, Z09. szám. MÄGY Hétfő, Julius 31. Sit[ki>:t«seg,iionili is klatiaiiatil: Honici-atcii 4. A kereskedelmi akadémiával szemben. if'eleiős szwKtísito: FENYŐ SÁNDOR. tg»sz eire 14, félévre í, negyed évre 3 írt 50 kr. egy hónapra 1.2Q Egyes szám ára: helyben 4 kr., vidéken 5 kr. Petäfl ünnepe, A mai nap Petőfi napja volt széles ez országban. Az ország szivében, Budapesten, az ő dicsőségétől fényiéit még az ég is. A segesvári csatatéren, a magyar azabadsághősök vérével ázott földön, nagy ünnepet ültünk. Petőfi emlékét ünnepeltük, kicsinyek és nagyok, mindnyájan, akik magyarok vagyunk. A szabadság dalnokának, a láng- szivü magyar költőnek megadtuk meleg szívvel, ami őt halálának félszázados évfordulóján tőlünk megilleti. Ki volt Petőfi Sándor minekünk?! Élő lelkiösmeretünk! Feltámadó erőnk! Megszilárduló önbizalmunk! Lángra lobbanó hazafiságunk! Érzésünk hangja! Gondolatunk lelke! Felhőkig szálló szárnyunk! A csüggedésben vigasztalásunk! Világítótornyunk! Egymaga annyi, ameny- nyiből egy egész nemzet újjászületése szépen kitudna telni. Petőfi volt a bátrak legbátrabbja, aki nélkül márczius tizenötödike nem lett volna. Ahhoz a «Talpra magyar» kellett. f ' 4; V' Petőfi volt a magyar szivek hazafias hevének forrása, aki a maga oltha- tatlan tüzét szórta szét mindenütt, hogy meg ne fogyatkozhassék az a szent láng. Es amióta már csak legenda, amióta már csak emlék: azóta is folytonosan itt érezzük, itt tudjuk magunk közt, abban a felséges örökségben, amit tőle kaptunk. A müveiben, amelyek magyar levegőt ontanak magokból, és magyarrá teszik az elmét, amely megérti, a szivet, amely átérzi egyszer, hogy mi van bennök. A nemzet ünnepel. S ezúttal büsz-* kén és boldogan hirdetjük, hogy az egész nemzet eggyé vált a hazafias ünneplésben. A hivatalos Magyarország éppúgy részt vett a mi Halhatatlanunk emlékét illető hódolásban, mint a csöndes álmodok, akik édesszavu költőjök szavát hallván, szívesen megállítanák a napot, hadd legyen állandó és folytonos ez a legnagyobb gyönyör és ne történjék más semmi ezután, csak daloljon a költő. A Költőt, a mi fényességünket méltán illeti a hódolat bizonyára, de ez a költő a szabadság viharzó szavú költője, egyszermind vértanúja is volt a veszélyben forgó magyar szabadságnak, és drága porait ott sejtjük a többi elesett magyar honvédé közt, akik a fehéregyházi síremlék alatt várják a feltámadást. Egy közülök már feltámadott és betölti ma is honfiúi lelkesedéssel mindnyájunk szivét. Petőfi Sándor kikelt sírjából, és él minden magyar embernek minden csepp vérében; nemcsak azért, mert nagy vala ! mint költő, hanem mert meghalt a ha- ! zájáért, amelyet kimondhatatlanul sze- retni tanított bennünket. Mindenki gyászolja őt ma, és gyá- i szólván, ünnepli emlékét. Küldöttségek mentek a segesvári csatatérre az ország szivéből; s Magyarország kormánya az első, amely megkoszorúzza a szent sirt, amely már szimbólum. A gyász joga, istennek hála, felszabadult ! A kegyeletes hazafi érzést nem nyűgözi le immár semmi kényszere az opportunizmusnak, ami annyi erkölcsi romlására volt hosszú időn át ennek a nemzetnek. Törvényessé vált a szabadság arra, hogy ne csak elfojtott hangon merjük elmondani nemzeti imáinkat, hanem tele szívvel, fennkölt lélekkel, bátor szóval, fennhangon hívjuk össze népünket azok nyugvóhelyéhez, akiket hazafi erényeik miatt haló porokban is szent kegyelettel igyekszünk körülvenni. Mily felemelő érzés, milyen diadal eí! A tiszta erkölcsnek, a honát szerető szívnek a diadala, amely nemes érzéseit aruba nem bocsátja, hozzá méltatlan czé- lokra magát kizsákmányolni, felhasználni nem engedi, de nem enged lealkudni sem az érzése jogából! A magyar nemzet ma bebizonyította, hogy igazán egységes; hogy együtt tud érezni s akarni; hogy megtudja becsülni, nagyjait, ami első feltétele annak, hogy j a saját nagyságát biztosítsa. A segesvári ünnep. — Kiküldött tudósítónktól. — * Segesvár, julius 30. Sok ezer ember vett ma részt a fehér- kegyházi csatatéren lefolyt nemzeti ünnepen, itt voltak Petőfi hü székelyei, akik négy volton jöttek meg Segesvárra. Virágos asszo- nV>k, virágos emberek, tele honszerelemmel, tele a nemzeti ünnepben való részvétel vágyával. A székely asszonyok, leányok elhozták magukkal az ő kis bokrétáikat, amelyekkel elárasztották Petőfi szobrát, csupa mezei meg kerti virágokkal, csupa egyszerű, nemes érzéssel. Segesvár hivatalos épületei közül sok van felbokrétázva, a szászok seregestül jelentek meg a csatatéren, velük a szerbek is, — csak az oláhság hiányzik teljesen. Az idő gyönyörű. A béke édes napja fé- nyeskedik a csatatér sikján, ahol ma az Ő emlékezetének nagyobb díszére dalol még az énekes madár is. A vértanuk sírja fölött emelkedő, Turulmadárral ékes emlékszoborra ma a koszorúk özöne hull és az emléket a koszorúk özöne veszi körül. Százharminczliat koszorú került a Petőfi-szobor és a csatatéri emlék talapzatára a mai napon, egyik pompásabb a másiknál. Ott van az ünnepen a magyarság az ország minden részeiből, a környék és messze vidékek egyaránt elküldték résztvevőiket. S mind, akik ott vannak, kimondhatatlan lelkesedéstől felmagasztosulva áldoznak a költő emlékének. Jókai Apotheozisa után szinte égig zeng a vk harzó éljen. A nap melege nem fog ma az ünnep résztvevőin, egy tapodtat sem mozdul a tömeg, amig a szónoklatoknak vége nincs. A küldöttségeket a székely bandériumok vezették az ünnep színhelyére s a pusztaságban az emlékszobor körül az «Isten áld meg* zengett ma ezernyi ezer torokból. Az ünnep lefolyásáról a következő rísz* letea tudósítás szól: A megérkezés. Gyönyörű időben, leírhatatlan lelkesedés és országos részvét mellett folyt le a segesvári Petőfi- ünnep. Hü képet adni a jelenlevőkről lehetetlent mert számtalan olyan ünneplő is volt jelen, akj semmiféle bizottságnál nem jelentkezve érkezett ide. A vendégek zömét ma hét külön vonat hosta. A Petőfi-Társasággal két különvonat jött* a Kolozsváriakat Tövistől szintén különvonat hozta; a székelyek négy külön vonattal jöttek. Reggel az első vonattal érkezett a Petőfi-Tár- saság Bartók Lajos vezetésével a képviselőház küldöttsége lailián képviselőházi alelnök vezetésével. A képvise'ők között volt az öreg Madarász is, aki{ az egész ünneplőközönség lelkes óváczióval fogadott. Nagy lelkesedéssel fogadták Zsilinszky Mihály államtitkárt is, aki mint a kormány hivatalos képviselője, Gopcsa miniszteri titkár kíséretében érkezett Se- gesvárra.Egyidejülegmegárkezett Vörösmarty igazságügyi államtitkár is. Az érkezőket Sándor .főispán üdvözölte. Azuván bevonultak a varosba, ahoi s, nótabilitások részére a vármegyeházban voltak szó* bák berendezve. A többi vonatokon ezrével érkeztek vendégek, főleg a székely földről. A székely nép seregestől vonult be a városba; minden asz- szonynál virágcsokor vagy koszorú volt, amelyet Petőfi szobrára szántak. Maga Segesvár, a hivatalos lobogók daczára alig látszik ünnepelni. A szászok némák, magánházon nem látni lobogót. Annál zajosabbak a székelyek, akik majd felvetik a várost ünnepi lelkesedésükkel. Ugrón Gábor vezeti a székelyek seregét; folyton mozsárágyukat sütögetnek, melyeknek dörgő hangja és a lelkes nép éljenriadaitua mindegyre felhangzik a megyeház előtt levő téren tartott ünnep alatt. A székelyek külön ünnepet ülnek, maguknak külön szónokolnak benn a városban. A csatatéren már kinn jártak, még mielőtt a hivatalos ünnep lefolyt volna, — úgy sem férne a sok ezernyi nép a küldöttségek mellett a osatatéri emlék közelében. A csatatéren. Tíz órára külön vonatokon és kocsikon vonult ki. az ünneplő közönség a fehéregyházi csatasikra az emlékoszlophoz. Bandériummal, zenekarral vonultak nagy lelkesedés mellett az emlékoszlop elé, ahol tribün volt felállítva. Zsilinszky Mihály Sándor főispánnal kocsin jött az ünnep színhelyére. Az emelvényen Zsilinszky és Vörösmarthy államtitkárok, a Petőfi-lársaság tagjai és az ünnep szónokai foglaltak helyet. Zsilinszkyt, lalliánt, Bartha Miklóst, E. Kovács Gyulátés Bartók Lajost lelkes ovácziókban részesítették megjelenésükkor. A Petőfi-társaság tagjai között ott volt Ferenczy Zel- tán Petőfi életrajzírója is. A közönség soraiban foglalt helyet a rengeteg számú küldöttség, amelyeket egyenként felsorolni lehetetlen. Feltűnést keltettek a brassó-vidéki szászok festői ruhájukban. A megjelent szászokat ová- cziókban is részesítették. Mind a szász nép, mind a szász intelligenczia Piedner képviselő vezetése Mai számunk Ö oldali
