Petőfi gyüjtemény - B sorozat / 21-es doboz
MAGYAR HlRLAt 9 «A mi koszorúnkat mind elhoztuk Néked, Gyönyörűbb mindennél a Te dicsőséged !n Áldást rébeg rája nagy Széchenyi ajka S a budai honvéd a zászlót meghajtja. . . Egyszerre az égben halk hozsannát zsongnak, Egy márványszobornak, egy fehér asszonynak, Homlokán a mártír tövis-koronája. . . Áhítattal gondol minden magyar rája. A tekintetében van valami égi, Néma tisztelettel nyitnak utat néki. Koszorúja nem volt a királyi nőnek Egy igazi rózsát adott a költőnek. . . Heltai Jenő. / 1899. julius 30 ..................... Ú JDONSÁGOK. Napirend 1899. Julius 30. Naptár: Vasárnap, julius 30. — Róm. kath. A 10, Judit yt. — Prot. A 9 Judit. — Görög-orosz: (julius 18.), 1 6 Emílián. — Zsidó: Ab 23. —A nap kél: 4 óra 20 p.-kor reggel. — Nyugszik: 7 óra 19 p.-kor este. — A hold kél: 10 óra 52 p.-kor este. — Nyugszik 1 óra 53 p.-kor délután. V A miniszterek nem fogadnak. Petőfi Sándor halálának félszázados évfordulója. .A Hazafias szövetség diszillése az uj városházán délelőtt 9 órakor. Délelőtt 11 órakor a Petőfi szobránál Jókai Mór elszavalja apotheozisát. Délután 4 órától egyes bejelentett testületek ünnepélyes felvonulása a Petőfi szoborhoz, beszédekkel, szavalatokkal, dalelő- adásofckal és koszorúk letételével. Délután 6 órakor a Posta és távírda altisztek daloskörének ünnepélye a Petőfi szobornál. As egyesült asztaltársaságok központjának Petőfi- ünnepe a Haros-utcza 45. sz. a. este 7 órakor. Bmcsm a Krisztina városban. ' " Strófák Petőfiről* A forró földön szelíden alszik a búza; a szikrázó napban nyugodtan hever: az élet, az életi Lágyan egymásra boruló érett kalászok, halálukban is illatos vadvirágok, a magyar nap, a magyar ég termése és magvetése, elmúlt virága és kelő reménye: most mind tele van — Véled. Ez aztán a vidám, a diadalmas, a termő ha- ,ál! Egy sírból, amely nem tudni hol van, egy törékeny, gyenge szürke alakból, ki elment a földbe egy félszáz éve már rajzik ki az élet, dalos, bűbájos, teljes erővel. És hogy lemegy a nap az égi boltról, marokszedő lányok, arató asszonyok, dallal siratják és maguk sem tudják, hogy sziveiket ami összeszoritja, föllelkesíti és elbusitja, betölti édes szerelemmel egy férfi iránt, akit sohasem láttak, kinek seirján talán virágot téptek, füvet kaszáltak vagy éppen arattak — az Ő, az Ő 1 Ez a dicsőség, melynek párja nincs, határa itláthatatlan ragyogás, egyetlen, magyar és csudás. Ez az, amiről álmodott az éhező diák, a vándorszínész, a beteg katona: eltűnni ifjan, hősi módra, boldogan és köztünk maradni örök ifjúságban, mindig harczolva, szüntelen küzdve és véghelellen boldogan 1 Ahol dala véget ér, az utolsó harczi riadó, a sejtelmes, bus, szerelmi ének: még mind tovább rezeg, még mintha folytatódnék. Mind több és mind nagyobb lesz, amint tűnik az idő. És ott, ahol van, a kévékre leszálló alkonyaiban, a búcsúzó felhőkben, a magyar légben vagy akár a keresztény égben: a nyomán kelnek uj dalok, érzed villanásit, hallod harmóniáját, de meg nem foghatod ! Szemed behunyjad, karod kitárjad, visszafojtsad lélekzeted, — mert int feléd: testvéred, apád, szerelmesed, papod, magyar fajtádnak legbensőbb bizalmasa! Tied szive, tied nagysága, szenvedésed szenvedése, örökkévalóságod az ő halhatatlansága. Fordulj felé és lássad — magad, őleljed magad) mert ő a te tükröd, a másod, a húsod, a véred lelked búzája, az élet, az élet! Kalászból fonjunk neki koszorút, pipacsot belé és sok, sok kakukfüvet! S a magyar földre akárhol tegyük le, mert minden rög itt az övé, minden darabka: sírja helye. Lelke a földdel összevegyült, benne van a szántásban és aratásban s a barázda szürke madárja: a pacsirta, a pipis, a sármány és a billegető, a keresztek alján, a forró tarlón a min- denségnek — és a senkinek éneklő —: mind őt dicséri, róla dalol, — ő. Volt egyszer egy magyar ember, szegény vándor-diák, tanulatlan katona, aki nem járt a fal mellett, nem szégveite a tüzet és a szenvedélyét, a hitét és haragját, jóságát és kemény erejét megmutatni és kimondani. Volt egyszer ... E3 egyetlen maradt. Ezt dalolja a madár és utáni zengi most a nyársat nyelt politika és az, akit genie meghajolni — idejében — nem látott soha: sok hivatalos ur és büszke exczeliencziás. De nincs ami megárthatna Neki . . , Megin“ gathatatlan, változatlan. Mióta nincs, az ötven óv: Neki egyetlen villanás. Időben, térben ő ragyog elől ®s akik vagyunk —: vagyunk az utána loholó, káprázó szemű, megbénult tagú — hátramaradás. Bródy Sándor. — Lapunk legközelebbi száma nyomdánk vasárnapi mnnkaszünete következtében hétfőn délelőtt jelenik meg. — Lapunk mai száma a tizenhat oldalas melléklettel harminczket oldalra terjed. A mellék* let tartalma: Három okirat. (Petőfi köröző levele. — Wlassics levele Jókaihoz. — Jókai felete.) — A gyászos ütközet. (A segesvári csata (térképpel). — üzemtanuk Petőfi haláláról. — «Pe'.őíinó bizonyítványa», hasonmással.) — A föitámadás, Irta: lolstoi Leogróf. —Polgári és kereskedelmi iskolai értesítők. — Irodalom. — Különféle. — Szerkesztői üzenetek. — Közgazdaság. — Áru- és értéktőzsde. — Színházak. — Hirdetések. — Személyi hírek. György görög herczeg ma a «Moszkva» orosz tengernagyi hajóval Rethym- nóba utazott, ahol jelen lesz a hazájába visszatérő orosz zászlóalj elindulásánál. — Apponyi Albert gróf, a magyar interparlamentáris csoport tagja, ma reggel Krisztiánjába utazott. — Szóg-yen-Marich László Itthon. Becsből jelentik, hogy Szögyény-Marich László berlini nagykövet ma regget Bécsből magyarországi birtokára utazott. — Miniszterek utazása. Hegedűs Sándor kereskedelmi miniszter — mint iglói tudósítónk lelegrafálja. — a mai napot a késmárki szövőgyár megtekintésére szánta. Késmárkról a miniszter és kísérete különvonaton tér vissza Iglóra, ahol a fellobogózott állomáson Mün- nioh Auréllel és nejével beszélgetett sokáig. Iglóról a miniszter továbbutazóit Héthársra, ahol Berzeviezy Albert vendége. Innét Hegedűs miniszter, holnap visszatér Budapestre. — Abosról a következőket jelenti tudósitónk Hegedűs miniszter útjáról: Altos, julius 29. Hegedűs Sándor kereskedelemügyi miniszter ma reggel Poprádról, ahol az éjszakát töltölte, nejével, leányával és kíséretével Késmárkra utazott. Poprád állomáson a község képviselete tisztelgett Iiullmunn képviselő vezetésével, kinek hosszabb beszédére a miniszter ismételten hangsúlyozta utazásának informativ jellegéi. Ezután a Poprádvölgyi vasút igazgatósága tisztelgett latray vezetésével. Késmárkon a gyönyörűen diszilelt pályaudvaron nagy közönség várta a különvonatot. A városi tanács élén Schwarz polgármester mondott üdvözlő beszédei, mire a miniszter válaszában kiemelte Sze- pesmegye és különösen Késmárk város fontosságát ipari szempontból, amely megérdemli a teljes jóakaratot a kormány és a helyi érdekeltség részéről! Azért jött — úgymond, — hogy saját szemeivel győződjék meg az ottani helyzetről és hogy megtudja, mily irányban kell támogatást nyújtani, amire egészséges viszonyok mellett kész, ha az érdekeltség is megteszi a magáét. A nagy hatást keltett beszéd után két hatalmas havasi gyopár-bokrétát nyújtottak át a miniszter nejének és leányának, Rózsikának, kik szeretetre méltóságukkal mindenki meghódítottak. A vasúiról az állami szövőipari szakiskolához mentek, ahol az üdvözlő beszédre Hegedűs miniszter a szakoktatás fontosságát és ez iskola nagy hivatottságát ecsetelte az egész ország textilipara szempontjából. Az iskolában két tanuló bokrétákat nyújtott át rövid beszéd kíséretében a miniszternének és leányának. Az iskola a minisz^ temek nagyon tetszeti, úgy hogy ismételten kifeje zést adott elismerésének. Ezután megtekintette a villamos telepei, Palencsár asztalos árugyárát, a himző- gyárat, a szepessógi vászonfehéritőt, mindenütt behatóan kuttatva a vállalat kedvező, vagy kedvezőtlen viszonyait. Közben megnézte az evangélikus templomot^ melynél a miniszter nejének nemeslelküsége nyilatkozott meg, aki látva a pusztulást maga ajánlkozott a szükséges összeg egybegyűjtésének közreműködésére. Utoljára maradt Wein Károly szövőgyárának megtekintése, melyet egy óránál tovább nézett a miniszter, s ismételten adott kifejezést megelégedésé« nek a tapasztalt haladás felett. Itt egy órakor ebéd is volt, melyen a miniszter családján és kíséretén kívül a főispán s a helyi notabilitások vettek részt- Wein gyáros ftlköszöntőjére Hegedűs Sándor miniszter hosszaira beszéddel felelt, melyben kifejtette nézeteit a gyakorlati iparfejlesztésről kijelentve, hogY a Szeperség méltányos igényei mindig számíthatna^ támogatására. Ezután ritka szép jelenet következett. A miniszter a kinek fontosabb postáját utána küldöttek a kíséretében levő Szterényi osztálytanácsosnak átnyújtotta a legfelsőbb elhatározást tartalmazó okmányt, mely szerint ő Felsége a miniszteri tanácsosi czimet és jeleget adományozta neki. A miniszter tosztja után a vendégek előtt elismerő szavak kíséretében adta át a kinevezési okmányt Szte- rényinek. mely kitüntető figyelem igazi lelkesedést keltett. Késmárkról a miniszter Berzeviczere utazott- Wlassics Gyulct kultuszminiszter — mint nekünk Fenyőházáról telegrafálják —ma délután elutazott Fenyőházáról. A miniszter elsőbben Berlinbe megy, onnan pedig a keleti tenger valamelyik fürdőhelyére. Wlassics Gyula a: fürdőzés után ismét fenyőházai nyaralójába tér vissza. — Krieghammer — báró. Krieghammer Ödön lovassági tábornokot s közös hadügymi" nisztert — mint a hadsereg rendeleti lapja jelenti — katonai szolgálatának félszázados jubileuma alkalmából bárdi rangra emelte a király. A rangemelést tartalmazó legfelsőbb kézirat a következőképpen szól: «Kedves Krieghammer lovassági tábornok! Különös örömmel kivánok önnek szerencsét ötvenéves szolgálati jnbileumának ünnepéhez, melyet ön erőinek, szelleme frisse- ségének és tetterejének teljében ül meg. Megemlékezve az évek e szép sora alatt Általam ismételten kitüntetett szolgálatairól, újból kifejezem önnek azokért legmelegebb köszönetemet és az örökös osztrák bárói rangot adományozom önnek. Ischl, 1899. julius 27-én. Eerencz József, s. k.» Iíriéghammer a bécsújhelyi katonai akadémiában nevekedett s rendes körülmények között csak 1850-ben lépett volna a hadseregbe; de a magyar szabadságharcz éveiben Ausztriának sok katonára és tisztre volt szüksége és azért a bécsújhelyi katonai Akadémia hetedik (utolsó) évfolyamán kivül a hatodik (utolsó előtti) évfolyamának növendékeit is kinevezték tisztekké. így lett Krieghammer Ödön 1849. julius 30-án az Auersperg ötödik vértes ezredben hadnagy. Az 1859-ik évi olaszországi hadjáratot már mint százados küzdötte végig s cuslozzánál vitézségével a katonai érdemkeresztet vívta ki magának. A központi lovasiskola és a hadiiskola elvégzése után 1869-ben őrnagy, és még ugyanabban az évben a király szárnysegéde lett. 1872-ben az első dragonyos ezredben alezredes, 1874-ben ezredessé és a tizedik dragonyos ezred parancsnokává nevezték ki. 1879-ben a tizenharmadik gyalogdandár parancsnoka,'%1880-ban vezérőrnagy, 1884-ben altábornagy, 1886-ban a lembergi lovashadoszlály, 1888-ban pedig a hatodik gyaloghadosztály parancsnoka lett. 1889 szeptember 13-án tehát negyven évi szolgálat után a krakói első hadtest parancsnokává nevezték ki s egyidejűleg a másodosztályú vaskoronarenddel tüntették ki. Ebben az állásában valóságos belső titkos tanácsossá, a századik gyalogezred tulajdonosává s 1891. novemberben pedig lovassági tábornokká nevezték ki.
