Petőfi gyüjtemény - B sorozat / 21-es doboz
Eger, 1899. Julius 30, vasárnap. 91, gzám. Hetedik évfolyam. POLITIKAI ÉS VEGYES TARTALMÚ LAP. Megjelenik minden szerdán, pénteken és vasárnap. *** Egyes szám ára 5 krajczár. ELŐFIZETÉSI I)Í.J : ,’időkre postán vagy helyben házhoz küldve: Egy évre _ 6 frt — kr. ? él évre _ 3 „ — „ b egyed évre ......................... 1 „ 50 „ Ü nnepet ül Magyarország, legnagyobb költője dicsőséges halálának ötvenedik évfordulóját. Ötven hosszú esztendő kellett hozzá, inig egy költői lelkű képviselő szóvá teszi a képviselőházban a nemzet e régi tartozását e ragyogó szellem iránt s az óriási agitáczió, a mit egyesek, Írók, lapok elkövetnek, végre megtermi gyümölcsét: ma egész Magyarország ünnepli nagy költője emlékezetét. De az ünnep e megnyilatkozó kegyelete láttára is keserűség fog el bennünket. Lehetetlen, hogy eszünkbe ne jusson az, mivel tartozunk e lángszellemnek, s mennyi kevés az, a mit leróttunk iránta. Csekély vigasztalás az nekünk, hogy ilyen nagy emberekben az isten különös kegyelme folytán oly gazdagok nk, cukor oly koldus • - * i i , , szegenyeK íeuuit-*. n/< namoK vsio megemlékezésben, hálában. Mily Keserves lelki szegénységre mutat az, a mit ez a nemzet különösen íróiért, művészeiért nem tett! Életükben közömbösség, halálok után feledés a részök. Mi is volt Petőfi is a régi táblabirák és tagadhatatlanul dicső hadvezéreink előtt ? Az okleveles politikusok szemében tüske, kávéházi izgatónak tartják, a ki versekkel zaklatja a kormányt, hogy nyomtassa ki, ossza szét a nép között, mikor azt se tudja, hol áll a feje. Az osztrákoknál nevelkedett tábornokaink pedig csak a firkáiét látták, a ki a felsőbb- séget kritizálja, s a helyett, hogy pontosságban, rendben példát mutatna a legénységnek, nyakravaló nélkül jár-kel köztük. Akkor Magyarországon talán csak egynéhány ember volt, a ki Petőfi lángelméjét megértette. Kemény Zsigmond, a ki mindent tudott, a nagy- szivü Eötvös, a ki minden nagy és nemes dolgot átérzett és az öreg lengyel Bem apó, ez a tüneményes forradalmi tábornak, ez a lángész, ez a zord katona, a ki sebeiben kínlódva álmatlan éjszakáin Mickievicz lángoló verseit olvasgatta, a ki elragadtatással hallgatta Petőfi verseit, a mikor fran- czia nyelven szavazgatta neki a rajongó költő. Az ő sátra volt a költő otthona, kényeztette, a széltől is óvta „fiát,“ mert mindég úgy hívta, kétségbeesett, mikor hirül hozták neki, hogy karddal kezében vitézül harczol, rárivalt, dorgálta érte. És mikor a segesvári csata után félholtan hozták ki a mocsárból, első kérdése az volt: Hol van Petőfi? Hol volt már ő akkor! Mikor Petőfi lángelméje a külföldön hódított, egy magyar nyirettyüs, Reményi hegedülte össze szobrára a szükséges pénzt. Segesváron a derék székelyek fillérein állították neki emlékszobrot . . . Ötven év múlva jutottunk el oda, hogy emlékét egész Magyarország ünnepli! Pedig Petőfinek mind pályafutása, mind tehetsége fényes, kápráztató, isteni. Mintha nem is halandó anyától született volna! Már otyan ifjú korában világra szóló poéta, mikor más ember még tanulását se végezte be. Élete arasznyi, tüneményes, vakító csoda. Születése homályba van burkolva, mai napig városok vetekednek érte, hol pattant ki ez az isteni szikra, halála bizonytalan körülmények közt történt. . . Fényes pályafutása után eltűnt nyomtalanul a harcz mezejt Aha jós tehetséggel ákh a volna imég' az isten. Az éhező, kopott csavargó színész megjövendöli már pályája kezdetén fényes pályafutását, előre megírja az ágyuk döreje közt történő kimúlását, bálványozott felesége hűtlenségét, a ki, mikor még egész Magyarország élőnek hitte, eldobta másért az özvegyi fátyolt. Széchenyivel Petőfi volt az, a ki előre megérezte a forradalmat. Petőfi rajongó lelkesedéssel üdvözölte, Széchenyi pedig megőrült tőle. Petőfi csodálatos képviselője a magyarságnak. Shakespeare nem any- nyira angol, inkább kozmopolita, Goethe inkább görög, latin, mint német, Burns a skótok szerelmes költője s nem az angol typus megtestesítője, Dante a nagy olasz poéta is theologus költő, császárpárti, de Petőfinél nemzetibb, hibáiban, erényeiben népére ütőbb poétát anya még nem szült a világra. Arról lehet vitatkozni, ki nagyobb tehetség e világra szóló emberek közt, de az kétségtelen, hogy egy nemzetnek sincs oly költője, a ki jellemében, költészetével oly megtestesítője volna fajának, s a kinek dalait, hazafias ódáit, költeményeit egyformán úgy élvezze a kunyhó egyszerű lakója s a paloták nagjr ura. Petőfi nemcsak nagy költő, de a legnagyobb magyar jellemek egyike. Ünneplésünk úgy leszen tökéletes, ha minden magyar ember hozzá hasonló iparkodik lenni, s akkor a nagy, független, erős Magyarország, a miről a Szerkesztőség és kiadóhivatal, hová a lap szellemi részét illető közlemények, valamint az előfizetési dijak és hirdetések küldendők : Egri nyomda-rószv.-társasáo' Kéziratokat nem adunk vissza. költő rajongva álmodott, a miért életét áldozta, meglesz és dicsőségesen áliani fog az idők végéig! _0. A békekonferenczia. Eger, 1899. julius 29. A hágai békekonferenczia immár végéhez közeledik. Most a tárgyalások eredményeit foglalják jegyzőkönyvbe, melyet talán már hétfőn aláírnak a hatalmak képviselői. Most, midőn az eredményeket publikálták, sajnosán tapasztalhatják a béke barátai, hogy azon szép remények, melyeket e konferencziához fűztek, nem teljesültek. Az orosz czár fönséges eszméje nem öltött magára testot. Hiába, a mai puskaporszaggal telt levegőben ily eszme megvalósítása az abszurdummal határos. Annyi azonban elvitázhatatlan tény, hogy a hágai tárgyalásoknak vannak oly eredményei, melyek mindenkit őszinte örömmel tölthotnek ol s melyeknek összességét határozottan jelentős lépésnek tarthatjuk — a béko fölé. Ha a jövendőben az államok vezetői továbbra is ápolni fogják a béke éledő fáját, reménykedhetünk, hogy nagyon megváltozik a nemzetek beléleto, még pedig oly módon, hogy ez a változás csak hasz- tiu3 a~au>o.j — — _ A hágai jegyzőkönyv hangsúlyozza, hogy „a megbízottakat állandóan az az óhaj vezette, hogy a konferenczia felséges kezdőjének nagylelkű eszméit a lehetőségig kimerítő módon megvalósítsa.“^Ebben a nyilatkozatban tükröződik le korunk felfogása, mely nem érett még meg teljesen az eszme befogadására. De a nézeteknek tisztulni keli. Ha ezt nem remélnők, örök álomnak deklarálnék a szép eszmét, melynek diadalra juttatásáért minden erőnkkel buzgólkodnunk kell. Az első lépést követni fogja a második, mert a nemzetek keble mélyén élő óhaj kitör s életet kér magának. Meg kell ezt hallgatni, mert elzárkózni előlük annyi, mint a nemzeti jogos kívánságokat elölve, magára a nemzetre kimondani a halálos Ítéletet. Üdvös határozatokat hozott — tagadhatatlanul — a békekonferenczia. A békebiróságok létesítésére alkotott egyezség képezi ezek legfontosabbikát, bár a robbanó anyagok használatát megtiltó kompromisszum sem áll hátrább ennél jelentőség tekintetében. A Hágában összegyűlt megbízottak, mikor általánosan elismerik a katonai terhek korlátozásának szükségét, nyíltan bár kimondani nem merik, de megközelitik az általános lefegyverezés gondolatát. Csak pár évtizeddel ezelőtt ki mert volna erről még álmodozni is, hogy a hatalmak hallgatólagosan holyeslik a nemzetek örök vágyát s könnyíteni akarják a vállaikra nehezedő súlyos terheket ? Az idő halad s az eszme mindinkább tisztul a józan felfogás rotortájában. Ámde midőn a békekonferenczia üdvös határozatait regisztráljuk, nem tagadhatjuk, hogy örömünkbe üröm is vegyül. Manapság nőm tanácsos optimistának lenni. Tapasztalhattuk, hogy a konferenczia tárgyalásain viszályt viszály követett. Folytonos egyo-i nctlenkedés képezte karakterisztikonját, melybő legkevésbbé sem lehetett kiolvasni a békés szándékot. Az egyenotlenkedés ma sem szűnt meg teljesen. A jegyzőkönyv szövegezése körül — a mint kiv ánatos is — kimerítő vitatkozás folyik. Petőfi Sándor.
