Petőfi gyüjtemény - B sorozat / 21-es doboz
üi.u,udJinamaK tesznek eleget, ue mellette az iparosoknak is sokat használnak. Az ipar fejlesztésére és fölvirágoztatására mindenesetre befolyással van az iparszövetkezet. Nem egy egész kerületben, minden városban kellene iparszövetkezetet felállítani, hadd dolgozzék az iparos, hogy munkájának jutalma századdal a balszárnyboz rendelte. A zavarodó ujoncz honvédek közül sokan a falu felé menekültek ; ezek között pedig Petőfi is födetlen fővel sietett; midőn az országúira kiérkezett, a falu végétől Segesvár felé számítva mintegy 9 ölet Glyalokay kézen ragadta és szekeréhez bivta. Ekkor Petőd Segesvár felé az országutra mutatva, a nagy porfellegre czélzott, muszka lovasság rohamát vélvén, hirtelen kezet fogva Gfyalokayval, a még 1848. évben leégett falu terére szaladt. A lovasság Gyalokayt leütötte. A rohanó lovasság székely-huszárok voltak, kik mint békeszeretők, a futást előnyösnek találták, martalékul hagyván bajtársaikat. Petőfi a falu végétől 220 ölre álló ugvári korcsma közelébe érkezett. A czigány-telep felől a korcsma mellett az országutra nyíló utczán egy lovas magyar tiszt szaladt és utána két muszka lovas, kik elöl a korcsma udvarára menekült, de ott az istálló mellett felhalmozott ganédomb közelében leölték; Petőfi pedig a korcsmának az országutra nyíló ajtaján, hol senki sem bántotta, a szobába ment. Petőfi a korcsmából biztosan menekülhetett, mert az országút lepve volt honvédekkel. A menekülésre idő is volt, mert mig az elmondott szomorú eset történt, a zömtüzek az ellenséget feltartóztatták. A falu alsó vége előtt délfelé ágyufede- zeten állott 35 szathmári önkéntessel Kozma, ki vitézeivel a falu első vége előtt feldőlt és több halomra rekedt ágyú háta mögé húzódva, háromszor visszaverte a rohanó orosz ulánuso- kat; azonban 11 legénye egy belőtt boroshorJüdisches Tagblatt. (Xj Bocsánatért esdek, nyájas olvasó, hogy ennek a czikknek ily csodálatos czime vagyon. Tudvalevő dolog, hogy nem szorosan vett programmunk a filoszeinitizmus, nem is reklámot akarunk csinálni, de ez a dolog dónak esvén, az iszákosság nem tartotta vissza a haláltól, szófogadatlankodván. Kozmát kis seregével, midőn a korcsma elejébe ért, az ulánusok kétszer megrohanták, s a zömtüz által a faluból kétszer is kiüzetett. « Müller Eerencz százados Bemtől parancsolatot kapván, hogy az ágyufedezetre a balszárnytól visszatérjen, ö az ágyutelep vonaláig érkezvén, ott ágyút nem látott és Bem is már elmenekült. Ez okból négyszöget alakítva, a kalongyák akadályozása miatt a Monostorkert és hegylábig a falu és a kert közelébe jutott, — de már ekkor legénysége minden tilalom ellenére töltényeit egyes száguldozókra is kilővén, azon lovasság, mely Kozmát üldözte, a négyszöghez rohant és ennek tisztje a négyszöghez lovagolva, előhívta Müllert és fegyver- letételre intette, de Müller azt kereken megtagadta ; erre a muszka tiszt erős vágást mért a fejére, mely miatt földre rogyott, most a lovasság is pisztolylyal lőtt és a legénységet leölte; s még Müllerre vagy 13 vágást szabtak. Zeyk Domokos sárga paripájával a fila- goria előtt elterülő tisztásra és országutra érkezve, Petőfit kelengyébe kapta és a falu felső végénél Lunka nevű 28Ü jugerumos rétre, melyből az országút hosszában vagy 50 jugerum törökbuzás volt, beugrott és keleti szegénél, hol Petőfinek leszállania kellett, egy öles széles, 3 láb mély és 5 láb magas bozótos töltésen kellett átmenni, át is ugratott. De ekkor Drosch- ner volt második székely ezred óbesterével keringő kozákok megtámadták és Zeyket mellbe ledöfték. Később a buni hídon találták Petőfit, tehát ö veszélyt kikerülendő a Lunkai-rétet övező említett hasonképü sánczos töltés mellett elmondani, Először is konstatálhatjuk azt, hogy a mélyen tisztelt zsidóság már elég erősnek érzi magát Magyarországon is arra, hogy a saját neve és a saját sziveszerint beszéljen. Eddig beszélt a szabadelvüség, a liberalizmus, a fölvi- lágosodottság nevében, ebben gyönyörködtek biztosan menekülhetett 500 ölnyi távolságra, hol foly a Nagy-Küküllö és a sáncztól felfelé vagy 50 ölnyire áll egy vámos hid, e mellett pedig most is létezik egy vámház, melynek közelében 1849-ik évben egy halmaz tégla hevert. Amint Petőfi a hid északi végére érkezett, szembe rohant egy néhány kozák, kik elöl kitérnie nem leketett; s az egyik kozák Petőfit mellbe döfte, ki a Küküllöbe pottyant. Következés bizonyítja, hogy Petőfiben még élet maradt, mert a viz partja mellett a csi- golyás között kimászott, s reggelre a téglahalom mellett feküdt. Augusztus 1-ső napján délelőtt folytatta- tott a temetés, mikor Petőfit fehéregyházi lakos, Osonta János szekerére tették és az említett Lunka keleti személetéről az országúton Fehér- egyház felé 80 lépést lépve az ut sáncza mellett délfelé ásott sírba egy muszka közlegény minden ellenmodás daczára elevenen u sírba dobta. Ezen sírban nyugszik vagy 23 közhonvéd, Zeyk Domokos százados és Bemnek gazdája: Bartha Elek százados.“ Haller gróf elbeszélése, mint látjuk, azzal a megdöbbentő állítással végződik, hogy Petőfit élve temették el. A gróf ezen állításának a támogatásául elmondja a közelebbi részleteket is. Az elesettek temetése — úgymond Haller — 1849. augusztus 1-én volt. A temetés folyamán Osonta János fehéregyházi gazdaember, ki a halottak összeszedésévei- volt megbízva, a báni hid mellett egy kecskeszakállu, vászon- őltözetü, borzashaju 27 -30 éves halottnak látszó fiatalemberre akadt. Elhelyezte a sze-
