Petőfi gyüjtemény - B sorozat / 20-as doboz

1 . I . ;

Megnéztem. Elolvastam költeményeit. Any- nyiszor elolvastam, hogy utoljára könyv nélkül tudtam. S tudták társaim is. Mint az üldözött zsidófaj koldus gyermekének könyv nélkül kell tudni Jehova isten törvényeit, melyeket prófétája által kinyilatkoztatott : úgy kellett nekünk tudni Petőfi költeményeit abban az időben, a mikor bánat és szerencsétlenség volt a magyar ember sorsa.

De minden nemzeti bánaton és szerencsétlenségen s a sorsnak minden átkán túl ott fénylett a holt költőnek élő szelleme, mint villámsugár a fekete felhők tömegén. S nem volt az önkénynek oly súlyos és vakmerő merénylete ellenünk, mely azt a szilaj nemzeti önérzetet meg tudta volna rendíteni, melyet a költő alkotásai tartottak erőben.

Ez önérzet vívta ki számunkra mindazt, a mi birtokunkban van és vívja ki a nemzeti jogok teljességét.

Mivel tartozik költőjének miveit nemzet? Mivel tartozik Petőfinek a magyar nemzet ?

A mivel önnönmagának.

A költő rég elhamvadt. Porait se találjuk. Hitvese, annyi fenséges szerelmi dalnak életadója, rég siiyában. Apja és anyja fölött és a zsenge magzat fölött is rég összeborult a sirhalom. Hideg kő, fényes érez, hervadó virágok koszorúja: külső jelek, dicső életnek élet nélkül való tanúbizonyságai. De azért mi utána következő nemzedék, ne legyünk fukarok ezekben se.

De óvjuk meg nemzetünk szabadságát, melyért lantja zengett és vére elhullott. — De szeressük a dolgozó magyar népet. Költészetének örök igazsága és el nem múló ragyogása az, hogy ő úgy szerette. — Maradjunk hívek önmagunkhoz, fajunk ezer éves büszke jelleméhez. S jövendőnk nagyságának lobogó reménysége ki ne alugyék