Petőfi gyüjtemény - B sorozat / 20-as doboz

Szász-Régenben Damaszkin dandárát megverték s Bem ennek romjait felvéve, julius 30-án Székely-Kereszturra nyomult s még az nap délután körüllovagolta a segesvári völgyet, hogy a másnapi csatatér terepelőnyeit kihasználhassa.

A völgyet a Nagy-Küküllö szeli át s ez a határa a székely és szász földnek. A város felett két hegyláncz ékelődik össze s ezek között fut el a Nagy-Küküllö vize. Az észak felé ágazó országot Marosvásárhelyre vezet. Délen az erdő, északon a folyó hatarolta a kiszemelt csatatért. Az országutat és a folyó közötti tért embermagas kukoricza, a lankás hegyoldalt meg az erdösze- gélyig buzakeresztek s még lábán levő zab és árpa borítottak.

Az utolsó csata.

Luders, a ki Bemet a Székelyföldtől akarta elvágni, öt oldalról támadt ellene : Dyk tábornokot Kőhalmon át Udvarhelyre, gróf Glam Gallast Sepsi-Szent-Györgyre, Dannenberg tábornokot az ojtozi szoroson at Kézdi-Vasarlielyre, Grotenhjel- met Szász-Régenből Maros-Vásárhely elfoglalására rendelte, mig ő, Hasford dandárát hagyva Szebenben, 12.000 emberrel és 32 agyúval julius 29-én Segesvárrá ért.

A Moldvából visszatért Bem Maros-Vásárhelyt tudta meg Lüders bekerítő tervét s merész elhatározással ő akarta az orosz altábornagy túlnyomó erejét megtámadni és visszaverni. Ezért haladt 2500 emberével gyorsmenetekben Szekely- Kereszturra, a hol ugyanannyi emberével Dobai ezredes csatlakozott hozzá. így volt aztan 12 agyúja és 5000 embere.

Petőfi, a kit rangjába rögtön visszahelyezett, a vezér figyelmeztetése ellenére is követte Bemet titkára, a porosz származású Kurcz őrnagy ko csiján. Vászon zubbonyban volt, mert megrendelt diszegyenruhája még nem érkezett meg.

Varga Zsigmond székely haszonbérlőnél volt szállva s minthogy Bem hajnalban, a legnagyobb csendben, dob- és trombitaszó nélkül, indította csapatait a harcztérre s az ő utasítására Petőfit nem költötték fel, a költő Keresztáron maradt.

Hét óra után ébredt fel s a fiatal házikisasz- szony felszolgálva neki a reggelit, arra kérte, hogy szavalja el egyik költeményét. És az elborult kedélyű költő, a kire bantólag hatott a sereg távozása, valami csodás előérzettől megkapatva, „Egy gondolat bánt engemet“ ezimü költeményét szavalta. Sapadt, beteges arcza kigyuladt, szemei szikrát szórtak. Azután szekeret fogadott és a sereg után ment, a melyet Héjasfalvan ért utói. Az orosz sereg zöme a folyó jobb oldalán emelkedő hegyeket, Bem pedig, Fehéregyhazán atnyo- mulva, az Ördögerdőt s a falun aluli lankás hegy