Petőfi gyüjtemény - B sorozat / 20-as doboz

kitűnő szónok lelkesedéssel telten üdvözölte a megjelenteket, a népietek mélyéből beszélt és nem csupán ezért, hanem azért is köszönettel tartozunk neki, hogy a távollevő románokat csak futólag aposztrofálta és a három nemzetiség barátságos együttlétének öröm kely- hébe keserűséget nem öntött. A románok távol maradtak az ünneptől.

Ez igaz ugyan; de nem szabad figyelmen kívül hagyni, hogy az ő helyzetűk különösen nehéz volt s hogy ők nehéz dilemma előtt álltak. Az ellenségeskedés románok és magyarok közt — fájdalom, hogy ilyenről kell beszélni, — ugyanis a szabadságharczból datálódik, melyben Petőfi hősi halált halt. Nem tartjuk itt helyén valónak, azt kutatni, hogy a régi harag mily mértékben indokolt, de a mi tény, az tény s a románoknak attól kellett félniük, hogy az ünnepélyen való részvételük, ha talán nem is keltett volna keserűséget, lehet, hogy őszintének sem tartották volna azt. Ha egy elveszett fiú, a ki idők folytán nagy emberré lett és sok tisztességhez jutott, visz- szatér a családba, az a családtag, a melyik leginkább oka annak, hogy a hazatértnek egykoron el kellett hagynia a szülői házat, a legtartózkodóbban fog viselkedni és csak fokozott, szeretetteljes előzékenység győzheti őt meg, hogy a hazatért már nem neheztel és csak testvért lát a testvérben.