Petőfi gyüjtemény - B sorozat / 20-as doboz
E. Kovács Gyula. — Távirati tudósitás — Magyarország szegényebb egy nagy müvészszel. E. Kovács Gyula tegnap óta holt ember. Az éjjel, Segesvárról hozza a ezt a megdöbbentő hirt, mely gyász a művészetnek, gyász az irodalomnak, az egész nemzetnek, mely egyik lángtehetségü fiát veszíti el. A hir, különösen gyászbabo- ritja Erdélyt, melynek a művész hosszú időn át beczézett kedveltje volt. A halál úgyszólván a közönség szeme láttára nyújtotta felé karját. Erdély népe és az a roppant tömeg, mely Magyarországból sereglett aPetőfi-ünnep- re Segesvárott látta, hallotta utoljára E. Kovács Gyulát, amint Jókai Apotheozisét szavalta. Azt akarta, hogy a sok ezernyi hallgatóságot fölragadja a lelkesülés azon régiójába, melyben az ő magasröptű lelke szárnyalt. Nemes dobbanásu, lángoló szive minden érzését, költői lelke mély értelmiségét öntötte minden egyes szóba. És lelkesített, hatott; kőny* nyékét csalt a szemekbe. A leghidegebt arczok is átszellemültek. A bérezek viszhan- gozták hatalmas hangját. De mikor elhangzott az utolsó szó, ősszerogyott. Azóta vívó dott a halállal, mely végre is legyőzte : robosztus dalia alakot. A tehetségnek kettő lángja lobogott ki benne, mert nemcsa hogy nagy művész, de kiváló költő is vol Erdélyben ő emelte a színészetet arra színvonalra, amelyen áll és ezért halálává pótolhatatlan űrt hagy maga után. A nen zeti művelődésnek egyik legtörhetleneb! leglánglelkübb harczosa volt. Debreczenhe különös kedves emlékek csatolták. E. Ková< Gyula ugyanis debreczeni theologus volt i innen ment a színpadra.
