Petőfi gyüjtemény - B sorozat / 20-as doboz
Petőfi Sándor. Petőfi Sándor! Egy szent név, egy szent korszak vezércsillaga Azé a koré, amikor a paraszt, a jobbágy emberré lett. Azé a koré, amikor a magyar nemzet szabadsága, füget- fensége megszületett. Ezt a nevet, mely már nem is embert, hanem egy eszmét jelent, ezt a nevet, fogja ünnepelni a magyar nemzet, az országgyűlés, a kormány, a tudomány, az irodalom, a művészet és az egész magyar társadalom. Ünnep lesz, félszázados évfordulója annak a napnak, amelyen a | legnagyobb magyar költő elvérzett a csatatéren az ő ideáljának, a magyar szabadságnak védelmében. Mindenkinek ünnepelnie kell ezen az emlékezetes napon Petőfi Sándort, de ünnepelni kell első sorba11 a népnek, amelyből ö való volti amelynek dalolt, amelyért élt és amelyért meghalt. Petőfi a nép költője volt. Mindaz a bűbájos vers, ami fenséges lantján megcsendült, a nép szive dobbanásától volt ellesve. Szerelmes költeményeit és népdalait, amiket ma a világ bámul, mind a magyar lélek szeplőtelen tisztaságú érzésvilágából merítette. Es a szabadságszeretetnek, a haza imádásának ama csodás szenvedélye, mely egész lényét iette: az is a magyar nép érzelmeinek gyönyörű csengésű visszhangja. Petőfi a népé volt születésétől a a haláláig, ügy elsírni, a magyar bubánatát, úgy kimondani a vágyát, álmát, nem tudta senki, *— nem is fogja talán tudni többé soha. Ezt a szentet, a népszabadság megtestesült apostolát, a magyar nép ünnepelje első sorban. Minden földmives, minden munkás, akiben szabadság- és hazaszeretet van, külön-külön és együtt rója le a kegyelet adóját Petőfi Sándor iránt aki nemesak a legnagyobb költő volt, de a leglelkesebb magyar, a szabadság vértanúja. A költők és tudósok társasága, a politikusok testületé koszorúkkal, szép beszédekkel és szavalatokkal fogja ünnepelni Petőfit, a nép egyszerű fia ünnepelje őt azzal, hogy vésse szivébe tanait és emeljen neki oltárt gyermekei emlékezetében. Hogy szájról-szájra, apáról fiúra szálljon a dicső szabadsághős. a lánglelkü költő emléke, akinek muszka golyótól talált szive ott porladoz a segesvári harczmezőn. Ott fog lefolyni a nagy ünnep ezen a véráztatta réten a hónap utolsó napján. Akinek csak módjában van, legyen ott; hadd gyülekezzék Petőfi Sándor földi maradványai közül az egész nemzet, hogy megvalósuljon halálának félszázados évfordulóján az ihletett jövendölése.- Hol sírjaink domborulnak, Unokáink leborulnak . . •
