Petőfi gyüjtemény - B sorozat / 19-es doboz
2 BUDAPESTI HÍRLAP. (209. az.) 1899. julius 30. szabadságnak közkincse az ő verses könyve. Dogmája, imádsága, csata- kiáltása, büszkesége és dicsősége, ereje és életkedve, siró öröme és ujjongó bánata, ki nem pótolható vesztesége és lelkének, reményének a megváltója, a kinek nincsen jele, mert fejfája a Tátra, nincsen sirja, mert sírja egész Magyar- ország; nincsen családja, nincsen maradéka, mert mindnyájunknak gyermeke, mindnyájunknak mestere, mindnyájunknak dajkája, mindnyájunknak lelkesítő testvére, mindnyájunknak vigasztaló bölcse; s a kinek nincsen kora, mert ifjan ment el s örök ifjúságban tün- döklik, jelképezve a nemzetét, a mely az ő leikével eltelve nem múló iiju- sággal repül utána a dicsőségbe, zengvén a nevét, zengvén verseit s meg- ifjodva nemzedékről nemzedékre eszméinek, érzéseinek, haza- és szabadság- szeretetének az egekből szakadt tiszta, életadó, kedvre, lelkesedésre serkentő forrásától^ Budapest, jul. 29. A lipíószenimiklosi tót gyűlés.' A tudósításunkra, melyet e gyűlésről 205. számunkban koztunk, ma újabban két nyilatkozatot kaptunk. Az elsőt e gyűlés egyik szónoka Sióddá Emil ügyvéd küldötte be, mellékelve beszédének kivonatát is, annak illusztrálására, bogy tudósitónk beszédének tartalmát hiányosan adta vissza. A mellékletből azonban meggyőződtünk, hogy tudósitjnknak lényegében igaza veit, mikor azt irta: „Követeli a közigazgatásban, az igazságszolgáltatásban, az iskolázásban a tót hivatalos nyelvet“ és csak annyi mulasztás terheli, hogy nem tette oda, mintStodola ügyvéd ur beszédének hozzánk beküldött kitonata mondja: a magyar melleit. Stodola ügyvéd ur azt mondja továbbá, hogy nem felel meg a valóságnak az az állítás sem, mintha a gyűlés rendezői Jlalcaiszky István képviselj),,, urat beszéd tartásra fölkérték volna. A beküldött nyilatkozat azért, érdemel különösebb figyelmet, mert beküldője nemcsak a laza- fiatlanság és á pahszlávizmus vádja ellen tiltakozik, hanem azt Írja : „mi nációnálisták kijelenthetjik s e helyen én ki is jelentem ez alkalommal, hogy a tót nemzetiségi párt a hazai politikai élet terén, e hon határain belül törvényes utakon és módokon meg akarja valósítani ama föltételeket, melyek szükségesek ahhoz, hogy a tót, mint tót, saját fajiéletet élve, nemzetiségét minden téren fejlesztve, itt e hazában boldogulhasson“. Idézi beszédének végső passzusait is, a melyek igy hangzottak : „Itt az alkalom ! Jelentsük ki férfiasán és ünnepiesen, hogy előttünk is szent a haza fogalma, de szentek népünk törvónybiztositotta jogai is, melyeket lábbal tiportatni nem engedünk. Egyedüli kívánságunk, hogy e hazában mint tótok élhessünk, nemzetiségünket fejleszthessük s ennek fejében viszont fölajánljuk törhetetlen hűségünket a király és haza iránt“. Hogy Stodola ur beszédében és jelen nyilatkozatában szükségesnek tartotta a törvényes utak és eszközök használatát, továbbá a haza iránt való hűséget hangoztatni, megelégedéssel vehetjük tudomásul. Megjegyezzük azonban, hogy a tótoknak a jelenlegi rendszer keretében is meg van adva minden mód és eszköz nemzetiségek kifejlesztésére és arra, hogy e hazában mint tótok boldogulhassanak. Egyáltalán nincs semmi szükség e cél elérésére külön tót nemzetiségi pártra vagy tót politikai programra, mert a tótság jogos igénye elöl eg\retlen parlamenti párt sem zárkózott el soha s nincs magyar államférfíu, ki valaha komolyan a tótok nemzetiségének megsemmisítésére gondolt volna. A második nyilatkozatot Skonyár Gusztáv igazgató ur küldötte be. Ő azonban tudósítónkat teljesen félreértette, mert liiszon tudósitónk nem azt mondotta, bogy a pánszláv vezetőknek az állami kedvezményeket Skonyár ur eszközölte ki, hanem csak azt, hogy Skonyár ur e pánszlávckkal állandóan érintkezik. Helyreállítván ily módon a ténybeli igazságot, örömmel vettük tudomásul az igazgató ur ama nyilatkozatát, bogy hivatalos állásában a magyarság napszámosa s hogy egyáltalában tiltakozik minden ellen, a mi a magyar hazafiságát kisebbíthetné. A katolikus autonómia. A katolikus autonómiát szervező kongresszus huszonhotes bizottságának munkálatát a minap küldték szót a kongresz- szus valamennyi képviselőjének a bíboros herceg- prímás kísérő levelével. A bizottság jelentése megemlíti, bogy a hu8zonbetes bizottság néhány tagja a javaslattal szemben különvéleményt szándékozik benyújtani az országos katolikus gyűléshez. Fölemlíti még a jelentés, hogy a gyulafehérvári s fogarasi érseki és metropoliai taitományoklzoz tartozó görög katolikusoknak azt az olöterjesztésót, hogy az országos önkormányzati szervezetből hagyassanak ki, illetve, hogy e metropolisnak külön önkormányzata legyen, elutasította, mert, úgymond, a görög katolikusok kihagyása az országos szervezetből ellenkeznék a király leiratával. A hátszeg'! mandátum. Hátszegről táviratozzál:, hogy Ponory Sándor brassói törvényszéki elnököt ma reggel egyhangúlag országgyűlési képviselővé választották szabadelvüpárti programmal. / A Petőü-iinnep. Budapest, jul. 29. Petőfi halhatatlan dicsősége fényt áraszt az országra, föllelkesítette az egész nemzetet. A közlelkesedés nemzeti ün- neppéavatja a holnapi évfordulót. El lehet mondani, hogy az ünneplésből senki sem vonja ki magát, a mi ritkaság nálunk. A kormány férfiak nyilatkozatai, a hivatalos reprezentálás, az ország- gyűlés küldöttségei mindazt bizonyítják, hogy egy szivvel-lélekkel ünnepiünk. Az a két különvonat, a mely ma délután kifutott a központi pályaházból, elvitte Segesvárra a hivatalos és nem hivatalos Magyarország teljes képviseletét. Az ünneplés két főszinhelye : Segesvár és a Dunaparti Petőfi-szobor. Itt is, ott is a nemzet szellemi vezérei fognak megszólalni. Jókai ragyogó Apoteozisát, melyet lapunk tárcájában közlünk, már ma este hallotta a fővárosi közönség a budai színkör ünnepi előadásán. A főváros valamennyi nyári színháza ma ünnepi előadást tartott. Az évfordulónak és az ünneplés főszinhelyeinek megfelelően választottuk meg azokat a közleményeinket, melyek alább olvashatók Petőfi honvédségéről, a segesvári csatáról, a Petőfi-szobor történetéről. Azt akarjuk, hogy lélekben együtt ünnepeljünk mindannyian a holnapi szép napon, mert boldogok, a kik örvendeznek az örvendezőkkel és lelkesednek a lelkesedőkkel. Most népdal üdvözöl szabad népek ajkán, (Uk dalaid zengik, szájról szájra szállva, 1 hallgasd, hogy éltetnek a nap alkonyulfán iranytermö kalászt aratva, kaszálva, i délibáb játszik távol láthatárba. r.it utolszor láttál élő szemeiddel omhalmaz volt égő városoknak üszke. őst palotasorok, szemeidnek hidd el. való versenyt fut merész romónyiddel miként a palota, a guuyhó is büszke. . a porba hullt zászló, mit véreddel festél, jst magasan lobog, egész nemzet védi: egsokasodtak a régi kor honvódi it messze kerestél, kit egykor elvesztél t van körüled, a dicső hon, a régi. ezt köszöni e hon kihullott vérednek, r mi soha nem hull el, élő dalaidnak Szabadság virági porodból erednek; Lelked sugáriból csirái fakadnak Dalaid diadal neked egymagádnak. Sírod csak keressük, de lelked köztünk él; Ott leljük lantodnak miuden pengésében, Unokáink tudják, mit mi tudtunk régen, Hogy drágább vagy nekünk édes mindenünknél, Soha a magyar szó nem zengett oly szépen. Mag volt, mit elhintél: erdő lett belőle, Szabad és egyenlő testvér minden polgár, E jelszóval haladt nemzeted előre. E jelszó lángjával égett minden oltár, Ez a hármas jelszó hirdeti ki voltál. E földtekén alig van már más földdarab, Hol e hármas jelszót még hiszik és vallják. De ez az egy haza menhelyül megmarad S újra fölzenditi, hogy a népek hallját. S kövesse erős tett, mit mond szent akarat. A míg e kicsiny nép, kit magyarnak innak Szabadság és emberszeretet őre lesz. Sok küzdelme lesz : mórt ellent sokan vínak De el nem fog bukni, soha nem caüggedez. Szabadság nemtöje mindig mellette lesz. Nem tő (felragadja a Petőfi-szobor talapzatára fektetett uemzetiszin zászlót e felirattal: szabadság, egyenlőség, testvériség s Petőfi szobra felé nyújtja). Ragadd e luiromszin zászlót érokezedbe. Mely élve emelte, halva is megvédie. A jövendő várát ezzel te veszed be, S ha mi ellágyulnánk, te érc szobor, védd te. Legyen veled együtt halhatatlan élte. Petőfi családja. — A Budapesti Hírlap eredeti tárcája. — A mikor Petőfi Sándor ötven esztendővel ezelőtt elesett Segesvár és Fehóregyház között, családjából csak hárman éltek: felesége, fél- esztendős fia és István öcscse. Apját és anyját azon a tavaszon temette el; az öreg zászló- tartó-b márciusban, a legszeretettebb és leg- szeretöbb anyát virágnyiló májusban. Apját nem is láthatta a ravatalon; anyját is már holtan találta; omló könyeivel csak sirhalmu- kat öntözhette, csak sírkeresztjeikkel ölelkezhetett össze. Az öreg zászlótartó még láthatta, még keblére ölelhette kis unokáját. Az ötvennyolc éves férfi, a ki az őszi hadjáratot zászlóval a kezében harcolta végig ; megszökött Pestről, a hol Windischgrätz parancsolt; tól- viz idején gyalogszerrel Debrecenbe vándorolt, hogy először ölelje meg unokáját, ntólszor fiát és menyét. Ezt az örömöt a nagyanya nem izlelle; szomorúan szállott sírjába, hogy kis unokáját nem ölelhette meg egyetlen egyszer sern. Az enyészet ezzel a kettős halállal köszöntött be a Petőfi családjába. Pár hónap múltán a szülők után zarándokol a fiú, nemzetünk legnagyobb költője, abba a titokzatos tartományba, a honnan nem tért vissza még halandó; két évtized múltán odaköltöznek utána a feleség és a fiú, három múltán az-, életben maradt testvér, a család utolsó sarja ■ Ha donfiniumos oligárka Petőfi Sándor, kriptá ján megfordíthatják a családi- címert, elfölder hetik a kriptaajtót. De a család történetében nem a halál dús és szapora aratása, nem a magszakadás a legszomorubb körülmény. Egyik sem volt a szó teljes értelmében boldog ember; mindenikre ránehezedett a sors keze végzetesen. Petőfi István szemeit idegenek fogták az örök álomra ötvenöt éves korában. A székálló legény, a ki öregedő szülőinek gyáraola volt, mig bátyja a hir és dicsőség utján mind magasabbra hágott, rideg magánosságban morzsolta le életét. Házasságában szerencsétlen volt, három hót múltán föl kellett bontania az egész életre kötött szövetséget. És mégis ez volt a legsirnább, a legboldogabb folyású élet a Petőfi családjában. Petőfi István kapitány volt a forradalomban, aztán az osztrák ármádiában közlegény, majd fogoly rövid ideig, a mikor üldözött vad volt minden magyar ember, végül mindhaláláig gazdatiszt egy békés- megyei uradalomban. Az öreg Petrovics István temperamentumát ö örökölte. Józan, melegszívű bölcs volt ; szerette a természetet, a melynek ölén élt; szerette a múzsát, a mely időnkint csinos verseket sugallt. Petőfi Sándorné, tízendrey Julia, csaknem húsz esztendővel élte túl halhatatlan
