Petőfi gyüjtemény - B sorozat / 19-es doboz

Az 1. és 2. zóna részére fennállott menetdijak fenntartása mellett a 3. zóna menetdijait a három kocsiosztály részére 50.30, illetőleg 20 krajcárral ál­lapították meg. Egyúttal pedig az I. osztályú távolsági forgalmi menetdijak általánosan mintegy 20 százalékkal lettek felemelve és azonkívül a XIII. é3 XIV. vonalsza- kaszu menetdijak is megfelelően szabályoztatok, mi által az utóbbiakban is csekély dijfelemelés ál­lott be. Ennek utána áttérve a zóna-dijezabás által el­ért eredményekre a szállított személyek, valamint az azok után elért bevételek következően alakultak: Év A pálya Szállított Bevételek hossza km. személyek forint 1888. 4.455 5,047.500 6,811.000 1889. 5.084 8.944.900 8,437.500 1890. 5.176 15.690.C00 9,363.300 1891. 5.969 19.739.400 11,121100 1892. 7.656 28,623.700 16.326.400 1893. 7.721 31.504.500 17,607.500 1894. 7.747 32.583.100 19,301.400 1895. 7.828 34,318.000 19,740.400 1896. 7.850 35.442.000 22.169.700 1897. 7.915 32.174.100 20,784 500 1898. 7.980 33,146.400 21,472.300 Mint ennek a táblázatnak adataiból ki úgy a szállított személyek, mint a bevételek azonnal a zónadijszabás életbeléptetésével rendkívül nagy mérvben emelkedtek, amennyiben még az 1889. év­ben — holott a zónadijszabás ezen évben csak 5 hónapig állott fenn — az előző évvel szemben a szállított személyek száma 5,047.500-ról 8,944.900-ra, tehát 3.897.400-zal azaz 770/o-kal, a bevételek pedig 6.811.100 írtról 8,437.500 írtra, tehát 1,626.400 írttal azaz 20%-kal emelkedtek, mig a pálya hossza csak 429 kilométerre, azaz 9°/o-kal emelkedett. Mily mérvben emelkedett azonban a személyforgalom a lefolyt 10 év alatt, ez abból kitűnik, hogy a fenti táblázatokban foglalt adatok szerint az 1888, évről az 1898. évre a szállított személyek száma: Az I. osztályban 105.700-ról 556.600-ra, tehát 450 800-zal = 426%; a II. osztályban 1,175.300-ról 6,354.000-re. tehát 5.178.700-zal = 443%; a III. osz­tályban 3,766.500-ról 26,235.90ö-ra, tehát 22,469.400-zal = 596%. Összesen: 5,047.500-ról 33,146.400-ra, tehát 28,098.900-zal = 557%. A bevételek pedig: Az I. osztályban 521.700 frtról 1.787.500 írtra, tehát 1.265.800 írttal, azaz 245%; a II. osztályban 2,121.200 írtról 8,502.500 írtra, tehát 6,281.300 írttal, azaz 301% ; a III. osztályban 4,168.200 írtról 11,182.800 írtra, tehát 7,014.100 írttal, azaz 168%. összesen: 6.811.100 írtról 21,472 300 írtra, tehát 14.661.200 írtra, azaz 216%-kal emelkedtek, mig a pálya hossza csak 3525 kilométerrel, azaz 79%-kal emelkedett. A fentiekben kifejtett adatok világosan bebi­zonyítják, hogy milyen fényesen bevált a zónadijsza­bás és hogy milyen teljes mérvben eléretett az a cél, mely annak életbeléptetese alkalmával az alko­tók szeme előtt lebegett, amennyiben első sorban a m. kir. államvasutak, habár a megnövekedett szer mély forgalommal az üzleti kiadások önként értbető- leg szintén mpgíelelően emelk' dtek, a személyforga­lomból mégis jelenleg sokkal nagyobb hasznot húznak, mint az az előtti években, de a legnagyobb, kimérhetet- len haszonnal volt a zónadijszabás az ipar és kereske­delem fejlődésére, valamint egyáltalában az általános volt, ő neki viszont a chevalier parancsolt. Titok­ban ezt az ördöngősen ravasz hóditót szerette ő évek óta s ez a nagyravágyó kalandor volt a szövetségese közös nagy terveikben. Ha éppen akarják, elmondhatom, hogy maga a Monsieur de Rióm besze lte rá a vicomtessei, hogy a királyi kedves állására pályázzék, mert ez neki is rést nyitóit az udvari cselszövényekben . . . Termé­szetes, hogy akkor, mikor Madame d’Artigny a marquisval kacérkodott, a chevaliernek szinleg le kellett győzetnie magát a költő által. Tüzelnie kellett őt valamivel . . . Monsieur de Saint Aubin szinte szégyen­kezve adá elő a vicomtessenek, hogy szeretné, ha Rióm ur játszaná Arlequin szerepét, — bizonyos gyermekes félénkséggel súgta meg neki, hogy boldog volna, ha az udvar is tanúja lehetne dia­dalának. Mondjam-e, hogy a kacér vicomtesse egy nagyot nevetett s kész örömmel adá bele­egyezését. Megígérte, hogy ő maga fogja rávenni a szerep eljátszására a chevaliert. . . * Volt-e boldogabb ember a világon a mar- quisnál, mikor a próbák megkezdődtek? Amiből a vicomtesse még mindig semmit se akart jut­tatni neki, bőven kivette ő a részét abból a próbák alatt: végre, ha szinpadilag is, de ölel­hette, csókolhatta bálványát 1 . . . Hisz erre való tekintettel már előre úgy irta ő a darabját, hogy Pierrot mentői többet csókolhassa Colombinet s a pásztornő mentői több és szerelmesebb vallo­mást tegyen neki! O maga volt a rendező és szerelmes gerjedelmóben mindig úgy találta, hogy CoTombine sohse szavalja elég hévvel öm­lengéseit s főleg hüségesküjét nem mondja elég meggyőző lelkesedéssel. A végtelenségig ismétel­tette a maga szerelmes jeleneteit és pedig a konokul mosolygó Rióm szeme láttára ... Ha diadalmas­kodott is felette, mintha érezte volna a vesztét — naiiról-napra jobban gyűlölte újból. Arleauin mezőgazdasági és kulturális érdekekre. A zóna jubi­leuma alkalmából hálás kegyelettel emlékezzünk meg Baross Gáborról, a nagy reformerről és elismeréssel mindazokról, akik az ő müvének megteremtésében és továbbfejlesztésében részesek voltak, /yw> Petőfi emlékezete. Budapest, julius 31. ksegesvári Petőfi-ünnepre lerándult fővárosi vendégek ma reggel érkeztek vissza két külön vonaton a keleti pályaudvarra. Az első vonaton jöttek Zsi­linszky és Vörösmarty államtitkárok, a főrendiház, a képviselőház, a székesfőváros és a Petőfi-társaság küldöttei. A második vonaton érkeztek az egyetemi ifjúság és a különböző társulatok és egyesületek küldöttségei. Az utasokon egy csöppet sem látszott meg a nagy utazás fáradalma, mert a magyar állam­vasutak igazgatósága igen jól gondoskodott a kirán­dulók kényelméről. E. Kovács Gyuls, a kolozsvári Nemzeti Szinház tagja — mint említettük — alig hogy elszavalta a segesvári honvédszobor előtt Jókai Apotheozisát, rosszul lett. A budapesti önkéntes mentő-egyesület kirendelt őrsége rögtön ápolás alá vette a jeles művészt, akit csak egy órai kezelés után sikerült egy kissé magához téríteni. A művész még most is a honvéd síremlék mellett levő őrház­ban fekszik és Haller Lujza grófnő ápolja. Ma reg­gel, mint bennünket értesítenek, teljesen magához tért a művész és rövid idő múlva már el is hagy­hatja a betegágyat. Az ó-budai református templomban tegnap Petőfi emlékét kegyelettel újította fel egyházi szónoklatában Mészáros Sámuel, a gyülekezet lelkésze. A hizafias pap lelkes szavakban méltatta a nemzet Tyrtaeusá- nak világot meghódított költészetét s lángoló haza­szeretetét. * Az egyesült asztaltársaságok központja Petőfi Sándor halálának félszáz^dos évfordulója alkalmából tegnap este fényes ünnepélyt rendezett a Baross- utoa 45. szám alatti helyiségében. Az elnöki megnyi­tót Biró János tartotta, amely után az asztalosok dalárdája több hazafias dalt adott elő. Beszedeket mondtak: Sefer László, dr. Kovács Ödön, Bárány Sándor, Mészáros Dániel. Székely Menyhért elszavalta a Talpra magyart, Dura Máté és Zempléni Gyula pe­dig saját költeményeiket szavalták. A szép hazafias ünnepélyt a Szózat hangjai zárták be. ♦ A Posta- és Távirda Altisztek és Szolgák Köre teg­nap este fényesen megünnepelte a legnagyobb ma­gyar költő emlékét a Petőfi-szobor előtt. Mintegy ötszáz diszruhás altiszt és szolga vonult fel a Petőfi- szobor elé a kör zászlaja alatt a dalárdával. Miután a dalárda Burghardt karnagy vezetése alatt elénekelte a Szózatot, Nagy Lajos elnök szép beszéd kíséreté­ben megkoszorúzta a szobrot. Eaaitán a dalárda el­énekelte a Talpra magyart és Koszorú István hatásos beszédben magasztalta a nagy költőt. A Himnusz hangjai zárták be a szép ünnepélyt, melyen mintegy ötezer ember volt jelen. * 3 < 1 i------------. A tegnap lezajlott nagyszabású nemzeti ünnep* ségek alkalmából a már említetteken kívül is nagy­számú távirat érkezett az ünnepély színhelyére, me-i lyeket Bartók Lajos, a Petőfi Társaság alelnöke a társas ebéd alatt olvasott fel. Most is egyre érkez­nek a megkésett üdvözlő sorok Európa minden ré­széből. sőt a tengerentúlról is, melyek fényes bizo­nyítékai ama általános tiszteletnek és csodálatnak, amelylyel az egész világon Petőfi neve iránt visel­tetnek. Bausznern Guido, Fog^ras vármegye főispánja a következő levelet küldte Bartók Lajosnak, a Petőfi Társaság alelnökének: Nagyságos alelnök ur ! A segesvári Petőfi-szo­bor két évvel ezelőtt tartott leleplező ünnepélyén legnagyobb sajnálatomra, akkori gyöngélkedésem miatt személyesen nem vehettem részt, — most pedig feleségemmel együtt felejthetetlen, drága jó édes anvánk iménti elszenderülése folytán legmélyebb gyászban lévén, fájdalom, szintén nem jelenhetek meg a Petőfi Sándor nagy költőnk halálának 50-ik évfordulója alkalmából Segesvárt e hónap 30-án tartandó emlékünnepélyen. De mint két évvel ezelőtt, úgy most is szellemileg bizonyára ott jelen leszek ugyanazon lelkesedéssel és ugyan­azon érzelmekkel, melyeknek két évvel ezelőtt kifejezést adtam a Petőfi-emlék végrehajtó bizott­ságához intézett levelemben. Ezen érzelmeimhez járul a jelen alkalommal végbetetlen örömöm a felett, hogy valahára elhárítani sikerült azon gyöt- relmes félreértéseket, melyek erdélyi szász testvérei­met passzív magatartásra indították az akkori Petőfi- ünnepélylyel szemben, és hogy tehát most már semmi kétség, hogy erdélyi szász testvéreim a jelen alka-, lommal karöltve a Segesvárt összegyűlt többi ünneplő honfitárssal, szívvel, lélekkel fogják leróni a legbenső kegyelet adóját a halhatatlan magyar szabadságdalnok és költőhős petőfi Sándor iránt. Vajha ez mielőbb oda­vezetne, hogy a félreértések az erdélyi szászok és a ma­gyarság közt egyáltalában teljesen megszűnjenek és így mindkettőt azon becsületes és őszinte barátság felbont­hatatlan köteléke fűzze egymáshoz, melynek előfel­tételét a kölcsönös bizalom, valamint a kölcsönös érdekközösség világos megismerése képezik és mely­nek létesítését, mint országos képviselő, évek hosszú során át csekély erőmhöz képest előmozdítani ipar­kodtam. Adja az Isten, hogy úgy legyen! Fogadja, nagyságos alelnök ur kiváló tiszteletem őszinte nyil­vánítását és legSzivélyesebb hazafiui üdvözletemet, melylyel maradtam, Fogaras, 1899. julius 28-án, alá­zatos szolgája: Bausznern Guidó főispán. Pildner Ferenc orsz. képviselő betegségével mentette ki távolmaradását. Bartók Lajoshoz irt le­velében többek közt igy szól: „Igen köszönöm hozzám intézett szép leve­ledet. Aláírom minden 6zavát. Igazad vau, a se­gesvári Petőfi-ünnepélyen vegyenek részt, akiket a haza és műveltség szeretető egyesit, erős a hitem és reményem, hogy a magasztos ünnepé­lyen kigyuló hazafias lelkesedés szikrája gyúj­tani fog. Majd igy végzi levelét: Egy ily ki­magasló történelmi alak ünnepeltetósénél a val­lás és faj, vagy mondjuk nyelvkülönbség nem képezhet válaszfalat. Fogadd stb. Pildner Ferenc. ~i ~.~i.. —!------

Next

/
Thumbnails
Contents