Petőfi gyüjtemény - B sorozat / 19-es doboz
liberális ideológia közkeletű pattogásai, ezek töltik meg a forradalmár Petőfi verseit. Pedig hogy ebből az eszmekörből is meríthet a nagy művész ihletet és anyagot igazi költői hatágú alkotásokhoz, azt bebizonyítja Arany János a Walesi bárdok-ban, amelyben a zsarnok-gyűlöletnek oly elragadó, oly izzó hevü forgataga tombol, amelyikhez képest Petőfi összes király-ellenes versei nyegle vezércikkek. A szelíd, merengő, szerelmes, borongó Petőfi ellenben nagy költő volt s oly meghatóan igaz hangokat pendített meg. Nos, amennyire egyáltalában lehet sajátos néplélekről beszélni, annyiban épen a szlávság az, melyet a szelídség, merengés, mélabű, borongás kedvelése jellemez. A magyarságot mindenesetre nem. A magyar lelket lehet a józanság, tisztaság, harmonikusság gyűjteményének nevezni s ebben az esetben Arany János a jellemző magyar költő. Persze az ilyen lelki típus egyáltalában nem kedvez túlságosan a lírának. Vagy a regényesen fellengős, hősi álmokat, meseszerü csillogást, nagy gesztusokat termelő lelki típust lehet sajátosan magyarnak nevezni s ebben az esetben Vö- rösmarthy a legmagyarabb költő. A legnagyobb nehézség mered azonban az elé, aki Petőfit akarja tipikusan magyar költőnek kinevezni. Én különben nem sokra tartom az ilyen nemzet-lélektani osztályozásokat. Az, hogy Petőfi arca szláv, kétségtelen. Hogy költészete, ha már ezt faji szempontból Ítéljük meg, szintén inkább szláv, mint magyar, az is bizonyos. Ez azonban nem változtat nagyságán. Ohauvinistáinknak, akik mindent fajmagyarrá akarnak bélyegezni, fájhat ez. A költőt esztétikai szempontból, azaz a szivén, az érzésen át élvező olvasó lehet igazi megértője és mél- táuyolója, azonban mosolyog az ilyen dőreségeken. Sz. Z. \ . //. /
