Petőfi gyüjtemény - B sorozat / 19-es doboz
Kórén szorgalma odáig terjedt, hogy tanitvá- ’ pvait a kötelezett tantárgyakon kivül hetenkénti hat- tiz órán át a zongorában is oktattatta, egyeseket a francia s szláv nyelvekre is taníthatott. Petőfi is tanult zongorázni, de nem valami nagyobb eredménynyel, mivel egyáltalán nem volt érzéke és hallása a zenéhez. Petőfi társai közül csakhamar kivált különös pontossága által. Iskolai tantárgyainak végeztével rendesén könyveket olvasott. Javította tanuló- társai feladványait s Kórentói a rajztaoltásért havonként tiz garas tlszieMdijat kapott. Különös előszeretettel rajzolta Teli Vilmos tejét: csakhamar az egész iskolát a szabadsághős karrikaturái borították el. Az erdős halmon, közel a vasúti állomáshoz, mely ma természetesen nem erdő többé — szarka- fészkeket szedett; a zöld kastély kertjében diót vert, a templom előtti térségen vigan lapdázott társaival. Szüretkor pa fásaival együtt ment Kórén szőllőjébe szüretelni. Petőfi kitűnő lapdázó, gyors fűtő, ügyes mászó, szóval oingár termete dacára erős, ruganyos testű, izmos fickó volt. Egy szabad délutánon tiz jó pajtás ment a szomszéd erdőbe madarászni. Még a nyílt mezőn haladtak, ahol egyetlen fa se volt közelben, mely védelmet nyithatott votna, mikor a csordából kitört bika szétugrasztotta a legénykeket. Petőfi megállóit, megsuhintotta fokosát, nekiment a bikának s biztositolta társait, hocy nincs mit félniök, maid elbánik ő az állattal. A fiuk szerettek volua menekülni, a bika meggondolta magát s odébb karikazott. Petőfi kipirulva mondta: — Olyat vágtam volna a térdére, hogy a dög lerogyott volna azonnal. így szokták ezt a mészárosok. Kórén a rakoncátlan tanulókat testi fenyítékkel is szokta zabolázni. Alig hogy Aszódra került Petőfi, valami iskolai mulasztás miatt neki is oda kellett volua térdepelnie a sarokba. Ehhez a büntetéshez ő nem volt szokva, s becsületérzését is igen sértette. Alig térdepelt ott néhány percig, azzal lepte meg a professzorát, hogy határozott, szinte dacos hargon kérte, engedjen meg neki és ereszsze helyére, többet nem fog mulasztani egyszer is. — Igazán nem ? — kérdé a tanár, szigorú tekintettel nézve a fiút. — Kém.
