Petőfi gyüjtemény - B sorozat / 19-es doboz

— (Petőfi csókja.) Megemlítettük mi is, hogy most két hete, a Petőfi-ház avatásakor jelen volt özv. Tlalasy Károlyué, szül. Sass Zsófia és özv. Török József né, szül. Sass Erzsébet is, mint akik szerepet játszottak Petőfi életében. Abból az alkalomból, hogy a győri Kisfaludi irodalmi kör ünnepélyén Jászai Mari felolvasott Petőfi Erzsikéi éröl, a Győri Hírlap a következőket közli a Négy ökrös szekér keletkezéséről.

Téves Kéry Gyulának az a közlése, mintha az „úri társaság““ tagjai négy ökrös szekéren mentek volna „táncmulatságra.“ A dolog úgy történt, hogy Petőfi harmadmagával egy szombati este átsétált Uzdra, Pesthy János földbirtokoshoz s ott maradt esti 9—10 óráig. Amikor haza akartak indulni, Sass Istvánnak eszébe jutott édes anyja üzenete, ki azt üzente a Pesthy Jánosoknál időző Sass Erzsikének, ki Sas3 István testvére volt, hogy Petőfinkkel ő is menjen haza Borjádra. Űzd, Borjád- hoz még is egy jó félóra, hogy menjen tehát haza a 17 éves Erzsiké — gyalog? Ezen tanakodtak, amikor előállt Pesthy János s félig tréfásan megjegyezte, hogy hát nem is kell gyalog mennie, épen most indulnak az — ökrös szekerek. Pesthy János uram ugyanis egy kicsit elkésett a „betakarodás- sal“ s mivel a Sass-család már végzett Borjádon, kölcsönbe adta az ökör fogatokat. Bravó! Kiáltott Petőfi, kinek nagyon megtetszett a bizarr ötlet — igy aztán csakugyan felültek a négy ökrös szekérre s megszületett a gyönyörű költemény.

Ezt az érdekes epizódot özv. Törölt Józsefné többeknek elbeszélte a házavatási ünnepségen. De főleg Jászai Marira volt nagy hatással, úgy, hogy a nagy művésznő még az nap kocsira ült s meglátogatta Petőfi „Erzsikéjét“ öcscsénél, dr Sas« Istvánnál, a Rudas-fürdő igazgató-főorvosánál, ahol szállva volt s hálából egy óráig Petőáf verseket szavalt neki.

Itt egy — indiszkrét, de érdekes kérdést is intézett Jászai özv. Töröknéhez, még pedig ezt:

— Mondja el, hogy sötétben, vagy pedig világoson csókolta-e meg őt Petőfi.

— Hát persze, hogy világoson, — válaszolt a bámulatos élénk és üde szellemi erőben özv. Török Józsefné. — Az pedig úgy történt, hogy aludni készült a társaság. Petőfi búcsúzott s odahajolt Sass Erzsikéhez, ki akkor már félig menyasszony volt, hogy valamit súg neki s — megcsókolta.

A fiatal leány iszonyú zavarba jött s e zavarában csak annyit mondott, hogy hiszen: nem súgott semmit.

— Ne csodálja Erzsiké, hisz olyan mélyről jött a hang, hogy amire felért — elhalt.

Ez volt Petőfi válasza.

A fiatal menyasszonyjelölt egész éjjel sírt a csók — vagy talán a szavak mély értelme felett. S még most is könvbe lábbad két élénk tüzü, jóságos tekintetű szeme, amikor ezt a kedves epizódot elmeséli . . .