Petőfi gyüjtemény - B sorozat / 18-as doboz

A költemény keletkezési helyéül azért voltam bátor Pestet Írni, mivel az előtte levő és az utána következő költemények hosszú sora után, — melyek mindkét kiadásban ugyanazon sorrendben következnek egymásra, — az »összes költemények «-ben ez a helynév van irva. Ott közvetlenül megelőzi a »Költő lenni vagy nem lenni« cimü költemény, utána pedig a »Szerelem vágy« cimü következik.

Az elbeszélő költemények közül Petőfi, midőn 1847-ben addig irt költeményeit összegyűjtötte, egyedül a »Helység kalapácsá«-t hagyta ki, meglehet az elébbi kiadóval kötött szerződése akadályozta, hogy ne vegye föl. Benne van ugyan a »Vegyes müvek« első kötetének 193 - 255-dik lapjain, de azért minden esetre jó lenne, ha a jelen újabb kiadásból sem hiányoznék, mert ha nincs is mélyebb komikai vagy satyrai alapja, de — a mint Gyulai megjegyezte: — »nagyon sikerült paródiája a komoly éposz előadási modorának.« A régebbi bírálók, főkép Császár Ferenc, ki az »Életképek« mellék-lapjában az »Irodalmi Or«-ben (1845. 4. és 5. szám) oly fölületes és igazságtalan bírálatot irt Petőfi addig megjelent költeményeiről, épen ezt nem vették figyelembe. Ezért sajnálták aztán az időt »vesztegetni ily csizió- féle sületlenségekre«, mivel azok »nem egyebek garasos verseknél.« Ezért rótta aztán meg, hogy »a sok ismétlések legalább is öt-bat levélnyivel szaporították a minden tekintetben sovány füzetkét.« Felhozza például a tiszteletes kocsisának e körülírását:

» — — — a vitéz Csepü Palkó

A tiszteletes két pej csikójának

Jókedvű abrakolója.«

s elmondja, hogy mely lapokon hányszor fordul az elé; pedig ha eszébe jut, hogy e költemény paródia, hogy ez semmi más, mint a jó öreg Homérosz »gyors lábú Achilles«-ének és íőkép az újabb kori e’'Osz-irók efféle körülírásainak paródiája, kik közül oly számosán az alkotó szellem nélkül csupán a külsőségeket utánozták : aligha jön oly nagy tüzbe s nem Ítéli el oly irgalom nélkül az egész költeményt.

E vig eposzról szólva, nem mulaszthatom el megjegyezni, hogy a közelebb megjelenendő uj kiadásba, ha már az illusztrált kiadás lesz, jó lenne a »Helység kalapácsa« első kiadásának a borítékon levő torzképeit is felvenni, mivel Toldy Ferenc Orlay után azt állítja, hogy azokat Petőfi maga rajzolta. (Lásd: Toldy F. »Magyar költők élete.« Pest 1871. II. kötet. 379. lap.) Ha igy áll a dolog, csak sajnálni lehetne, hogy azok az első kiadással együtt feledé kenységbe merülnének.