Petőfi gyüjtemény - B sorozat / 18-as doboz
Petőfi 1007 Petőfi vényt szerezni az újabb irodalmi iránynak, mely ■épp oly nemzeti, mint romantikus volt, s a nép nyelve alapján akart nemzeti stilt fejleszteni. A tizek kötelezték magukat (1846 márc.), hogy az •év közepétől számítva egy évig sehova sem Írnak, mint a maguk lapjába, melyet Pesti Füzetek •címmel akartak megindítani. Év közepén csakugyan megszüntették a dolgozást a lapokba, de Vahot Imre boszut állt rajtuk, mert a tizek közül ■öttől mindjárt júliusban közleményt adott oly munkáikból, melyek régebbről nála maradtak. Ez irodalmi csíny miatt P. összeveszett Vahottal, akit párbajra is hitt, de Vahot kitért a párbaj •elől. A lapra azonban a tizek a gyanakvó felső- ségtöl nem kaptak engedélyt, mire 1846 nov. havában elfogadták Frankenburgnak, az Életképek szerkesztőjének előzékeny és tapintatos közeledését, visszaadták egymásnak szavukat és társaságukat feloszlottnak nyilvánították; csak Pákli és Obernyik nem Írtak egy évig egy divatlapba sem. P. az Életképekhez csatlakozott. Szerelme és házassága. 1846 őszén kezdődik életének és költészetének legfényesebb korszaka. (Megtalálja eszményképét, s ami eddig költői ábránd volt, mély és szenvedélyes szerelemmé fejlődik lelkében. Ez érzelem melegénél csodálatos harmóniában és gazdagsággal kibontakozik egész egyénisége, lelkének minden ereje s megteremti költészetének legtökéletesebb és legnemesebb virágkorát. Szerelmével együtt erősbö- dik hazaszeretete és a nemzet politikai eseményein csüggése, s költészetének mind szerelmi, mind hazafias és politikai iránya ezóta tárul ki teljes nagyszerűségében, a mellett, hogy régi tárgyai és érzései, a fiúi szeretet, a szülőföld szeretető, népének lelke ezután is folyton ihletik. Aug. vége felé nagyobb körútra indult Pestről, Szatmári, Máramarost, Erdélyt akarta bejárni. Szatmárba Pap Endre és Riskó Ignác hívták, velők jelen volt a Nagy-Károlyban tartott me- gyegyülésen, melyet szept. 8. a szokásos bál követett. E napon délután 6—7 óra tájban látta először a költő a Térey-család kertjében Szendrey Júliát, Szendrey Ignácnak, a Károlyi Lajos gróf inspektorának feltűnő szépségű, alig 18 éves leányát. Este a bálban bemutatták neki, hosszabban társalogtak, s a költőre e találkozás elhatározó benyomást tett. Néhány napig Téreyéknél többször is találkozott Júliával, mikor pedig Julia atyjával hazament Erdődre, hol a várkastélyban laktak, P. két barátjával együtt Szatmárról látogatást tett náluk. Júliának hizelgett a már hires költő közeledése, ő is érdeklődött iránta, mialatt P. még e hó folytán és október elején többször is kirándult hozzájuk, a leány érdeklődése is szerelemmé kezdett fejlődni, bár a költő iránt kissé szeszélyesnek mutatkozott, s a költő vallomására nem adott határozott választ. P. okt. 10. fájdalommal vett tőle búcsút, de Julia úgy intézte a dolgot, hogy az okt. 22-iki tisztúji- tásra ismét bement atyjával Nagy-Károlyba, tudván. hogy ott lesz Petőfi is. Nagy-Károlyban tavaszra Ígért Petőfinek végleges választ, de már reményt nyújtott neki, ami a költőt az átélt kétségek után boldoggá tette. Okt. 23. váltak el s P. Nagy-Bányára, majd Koltóra rándult, Teleki Sándor grófhoz, akivel Nagy-Károlyban kötött barátságot: demokrata létére nagyon megkedvelte a liberális és jókedvű főurat s jó napokat töltött nála. Koltón egy politikai értekezlet alkalmával irta Erdélyben e. gyönyörű hazafias ódáját ; de legtöbb ekkor irt költeményét Júliának szentelte. Kolozsvárra nem ment el, mert az erdélyi országgyűlést elnapolták, hanem nov. 10. körül Pestre indult, ahova nov. 20. körűiért.Útközben történt az az epizód, mely sok félreértést okozott Júliával szemben és az életirók is nem mindig helyesen magyarázták. Debrecenben elment a színházba, ahol megjelenésekor a közönség önkéntelen ovációban tört ki, s az akkor ott játszó ünnepelt színésznő, Prielle Kornélia a darabba szőtt ének helyett Petőfinek egy dalát énekelte el. A másik napot még Debrecenben töltötte, s itt az a hir találta, hogy Julia máshoz akar férjhez menni. P. dacos lelke felindulásában hirtelen tettre határozta magát. Meglátogatta Prielle Kornéliát, nőül kérte, este előadás közben pedigsürgette, hogy azonnal esküdjenek meg. Kornélia beleegyezett, s P. sietett a ref. paphoz; de az diszpenzáció nélkül nem volt hajlandó azonnal összeadni őket. Másnap a kát. papnál is járt, de eredménytelenül, s igy P. visszatért Pestre; onnan irt még Kornéliának, aki azonban meghallván, hogy P. Júliába szerelmes, csak hidegen válaszolt s igy a viszony elsimult. Énnek azonban hire ment Júliához, aki nem készült máshoz menni, s azért e lépés fájdalmasan hatott reá. P. levelet irt Júliának, melyben okaival együtt kifejtette ez esetet. Kibékti- lésöket befejezte az, hogy Julia valaki által elküldte neki naplója egy részét, mely; szerelmét festi. Ekkor (1846 dec.) adta ki P. az Életképekben Júliához intézett költeményei közül az elsőt (Mi van innen távol). Szerelmi viszonyuk ezután is új és új változáson ment át. Julia bizonyos félelemmel látta szerelme növekedését; tartott a költő szenvedélyességétől, de viszont hideg sem tudott maradni iránta. Újabb keserűséget okozott neki az a hir, melyet valaki Szatmáron terjesztett, hogy P. az ő naplóját dicsekedve mutogatta ismerőseinek. Szülei először e hÍrből értesültek a viszonyról. A szigorú és gyakorlati apa hallani sem akart a biztos állás nélkül élő költőről, aki színész is volt; egy gazdag földbirtokosnak szánta a leányt. Julia nem mondott e kérőnek igent, de meg kellett Ígérnie, hogy egy évig P.-hez sem megy, sem levelet nem ir neki. Az apa arra számított, hogy a csapodárnak vélt P. addig felejti Júliát s a leány is mást gondol. Júliának e miatti hallgatása szintén sok félreértést okozott. Csak Tórey Mari, Júliának előkelő barátnője, és Sass Károly közös ismerősük útján válthattak olykor üzenetet, melyek az akadályokkal arányban mind szenvedélyesebb érzésről tanúskodnak. Végre (1847) május elején Térey Mari útján Julia találkozásra hivatta P.-t, hogy tisztázzák egymás iránti érzelmeiket. P. Pestről azonnal levelet irt Szendreynek, melyben megkérte Julia kezét. Az apa azt válaszolta, hogy még nem ismeri P.-t s végleges választ a kitűzött egy év leteltével fog adni. P. ekkor Erdődre utazott, hol Lau ka Gusztávhoz szállt (máj. 16—20.). A megkérést személyesen ismételte, de az összezördülésen végződött, s Szendrey kijelen
