Petőfi gyüjtemény - B sorozat / 18-as doboz
Petőfi 1005 Petőfi keresvén kiadót, majdnem a kétségbeesés szélén arra határozta magát, hogy Vörösmartyhoz fordul s tóle kér verseire Ítéletet, «oly érzéssel, mint amely kártyás utolsó pénzét teszi föl, hogy élet vagy halál». A nagy költő átolvasta az if ju pályatárs verseit, megadta neki az erkölcsi elismerést és lelkes ajánlással a Nemzeti Kör elé terjesztette a versek kiadásának ügyét s a kör március 27. elhatározta a kiadást. P. nyomban 75 pengőforint előleget kapott, melyből azonnal megktil- dötte Pákh kezéhez még a 45 napi határidő előtt a debreceni háziasszonyánál maradt tartozását. Ugyanekkor Vörösmarty és Bajza ajánlatára Vahot Imre felszólította jul. elején meginduló lapjához, a Pesti Divatlaphoz segédszerkesztőnek. Biztos Írói állás Pesten. így végre sok hánya- tásai után révbe ért, s első dolga volt hazasietni a húsvéti ünnepekre szüleihez. Azok kimondhatatlan örömmel fogadták már-már elveszettnek vélt fiukat (Füstbe ment terv); atyja is végkép kibékült vele (Egy estém otthon). Miután pár napra Pestre felrándult, ápril közepétől ismét két egész hónapot otthon töltött Duna-Vecsén, kipihenve magát sok szenvedései után; ideje itt olvasgatás, dolgozás és idilli szórakozások közt boldogan telt, csak szüleinek szűkös állapota búsította, de közel látta az időt, hogy segíthet rajtok is. Közte és atyja közt minden félreértés végkép elenyészett, sP.-nek ezután többször volt alkalma megbizonyítani fiúi szeretetét. Költészetében kiváíó hely jutott fiúi érzelmeinek; anyjáról mindig végtelen gyöngédséggel emlékszik meg, atyjáról itt-ott némi jóindulatú humorral, de gyakran meleg érzelemmel és büszkeséggel is. A Vecsén töltött két hónapot a 14—15 éves Nagy Zsuzsika iránt érzett ábrándos szerelem tette még emlékezetessé, mely több finom hangulatú költeményéhez adta az ihletet. Vahot- nál lakása, kosztja és 15 váltóforint havi fizetése volt; ezért köteles volt a Pesti Divatlap minden számába verset Írni (2 írt külön díjért), újdonságokat szerkeszteni és a korrektúrát végezni. Az állás nem volt fényes, de legalább biztos ; és P.- nek elég volt, hogy végre Pesten lehetett, az irodalmi élet központjában, hol ekkor a politika is elég tárgyat adott az eszmecserékre. Délelőttönként dolgozott, délután eljárt az ifjabb Írók találkozó helyére, a Pilvax-kávéházba. Legjobb barátai voltak az írók közül Pálffy Albert, Pákh Albert, Vachott Sándor, Jókai, a színészek közül Egressy Gábor, a vidéki írók közül Tompa és Kerényi; az idősebbek közt Vörösmartyt és Bajzát szerette legjobban. Jól érezte magát a fiatal Írók közt, kik felismerték tehetségét s akikkel fesztelenül vitázhatott. Részt vett olykor mulatozásaikban is, de inkább a társalgás, mint a bor mámorában lelte kedvét; nagyon keveset ivott, noha ekkoriban sok bordalt irt. A színpadon még egyszer föllépett Egressy Gábor jutalomjátékában (1844 okt. 12.), de elfogultan játszott s ezzel végkép búcsút mondott a szinészetnek. Nyugodtabb helyzetében ritka termékenységet fejtett ki, újabb költeményei sűrűn követték egymást nemcsak a Divatlapban, hanem a többi szépirodalmi lapokban is. Tárgyköre is tapasztalatainak, érintkezéseinek többoldalúságával párhuzamban egyre bővült ; nemcsak népdalokat és bordalokat irt, hanem a társadalmi és politikai élet mozzanatai is lelkesítették. Költészete tartalmilag mélyült, formailag tisztult s mindinkább kibontakozott az ő sajátos eredetisége, melylyel szokatlanul kivált a korabeli fiatal Írók, Vörösmarty és Bajza modorának utánzói csoportjából. A hang egyszerűsége, természetessége és közvetlensége, a képzelet csodálatos könnyűsége és szabadsága, géniuszának eredeti és magyar bélyege általán csakhamar kedves költőjévé tették a közönségnek, kivált az ifjuságnak.Megszilárditotta népszerűségét aNem- zeti Körtől kiadott első verses kötetének, Petőfi Sándor verseinek megjelenése, 1844-ben. E kötet az őszi vásárkor jött ki, 109 verssel. Ugyanakkor jelent meg A helység kalapácsa c. paródikus elbeszélő költeménye is, melyben az akkori elbeszélő költészet és novellairodalom dagályos nyelvét gúnyolja ki igen sikerültén; értéke inkább hangjában és nyelvében van. De még ez évben egy tartalmilag is jeles elbeszélő költeményt irt, a János vitézt, november második felében. Népmesének nevezte, mert egy részét népmeséi motívumokból szőtte s a népmesék hangján adja elő, de vett külföldi regékből is vonásokat s az egészet a maga fantáziája szerint alkotta meg. E költemény nagyon tetszett Vörösmartynak; P. azonban nem talált rá kiadót, s akkor Vahot Imre vette meg 100 írtért, ő adta ki is 1845 elején. 1844 végére és 1845 elejére esik Csapó Etelke iránti szerelme is. E szép szőke leány Vachott Sándornénak volt testvérhuga; P. Vachotték- nál találkozott vele többször s ábrándos érzést táplált iránta, melyről nem nyilatkozott, részint mert nők körében kissé bátortalan volt, részint mert maga sem tudta világosan, hogy szeret, midőn Etelke 1845 jan. 27-én egész váratlanul meghalt, P. nagyon szivére vette az ifjú leány csodálatos és megdöbbentő halálát; úgyszólván akkor vált előtte tudatossá szerelme, s fájdalmát a költemények egész sorában zokogta el. E költeményeket, melyekben az érzésnek némi túlzása tagadhatatlan, 1845 januárjában irta; közülök néhányat a lapokban is kiadott, majd egész gyűjteményüket, szám szerint 34-et külön kötetben is kibocsátotta Cipruslombok Etelke sírjáról címmel 1845 márciusában. A fájdalmas érzés az utolsó költeményekben reflexiókká szelídül, de időn- kint később is fel-felszakad a költő kebeléből egy sóhajtás Etelke után. 1845 ápr. 1. Kerényi meghívására útra kelt, hogy meglátogassa Eperjest és Felső-Magyarországot. Eperjesen nevelős- ködött Tompa is és a három ifjú költő jól érezte magát együtt; ekkor verselték meg az Erdei lakot is. Itt érte az első nyilvános megtisztelés, midőn az evang. főiskola ifjúsága fáklyás zenével üdvözölte. Kerényivel elrándult a Tátrába, Késmárkon meglátogatták Hunfalvy Pált, onnan P. Iglóra ment, Pákh Albert szüleihez, ahol kedves családi körben 3 hetet töltött, mialatt Pákh Albert is hazaérkezett s együtt járták be a vidéket. Május 24. visszaindult Pestre, megállt Rozsnyón, ahonnan kirándult az aggteleki barlanghoz, majd Rimaszombatban, ahol a nemesség tisztújítást tartott. Itt Adorján Boldizsár, Kubinyi Rudolf és több előkelő birtokos nagy örömmel fogadták s a ren
