Petőfi gyüjtemény - B sorozat / 18-as doboz

A pontozatok, melyeket Jókai az Irinyi szövegezéséből öntött át népszerűbb alakba, gyorsan szivárogtak ki a lakosság közé. Pest még kis város volt; az intelligenczia úgyszólván egy csomóban lakott és mindjárt értesült mindenről. A lateinerek lelkesedtek, a ben- szülött polgárok mint látványosságot fogták föl a tavaszi napfényen özönlő tömegeket, kik megéljenezték az utczákon mutatkozó Petőfit, vagy a szép Herr von Vasvárit, kinek gyertyaszál termetét, nagy homlokát, villogó fekete szemeit sok úriasszony és kisasszony nézte epekedéssel.

— A császár kezei hosszúk, •— mondák a budai spieszek, — ebből még baj is lehet.

A helytartótanács öreg tagjai, Odry, Nyéki nagyságos urak, kik lejártak kávézni Budáról a «Török császár»-ba, fitymálva mosolyogtak:

— A császár kezei be vannak csukva; nem lesz a dologból semmi.

De a közönség fittyet hányt a százados történelemnek, a hagyományos bécsi kéznek, a keserű tapasztalatoknak. Csodálatos erős hit férkőzött a szivekbe, hogy valami nagy dolog silhouette-je rezeg a levegőben. Senki sem látta, de mindenki érezte.

Mindenki arczán öröm ült. A pipereüzletekben nemzetiszinű kokárdákat varrtak. A Pilvax, hova ismét vissza kezdtek szállingózni a Nemzeti körből, mint a medvék a saját barlangjukba, reggeltől estig tele volt, mint egy búcsú- járó hely. Az emberek azt mondták, hogy egy kis szabad friss levegőt mennek oda szivni, pedig ott csak pörköltkávé szag volt, de az is jól esett a tüdőnek e nevezetes helyen.

Az ifjak ellenben nem voltak jó kedélyben. A hályog kezdett leesni a szemeikről. Nini, hiszen az Ellenzéki Kör voltaképen megcsinálta a tizenkét pontot. A kérvényt megszerkesztette az országgyűléshez, mit keressünk hát mi ezentúl a Rákoson? Hiszen a prog- rammunkat elsajátította Klauzál! Vagyis a magáét csempészte be nagy furfanggal. No ugyan szépen becsapott bennünket! .