Petőfi gyüjtemény - B sorozat / 18-as doboz

43

Február 9. Délután a kávéházban többnyire mind jelen voltak a tegnapi cimborák.

Február 10. Kék szinti áttillámat átalakítottam, a vörös zsinórt természetesen leszedtem róla. — Zoltán teljesen meggyógyult. — Én pedig egész télen át nyavalyogtam, köhögés, gyomorrontás, nátha (az akkor uralkodott Grippe) és egyéb bajok gyötörtek, hiába szedtem be az én Soós barátom homeopathiai szereit.

Február 12. Ma este »puncs-soiré« volt nálunk. Kaliczáék voltak a vendégek.

Február 13. Beöthy sógor haza jött Szombathelyről, Laci nem . . . Csak a szombat- helyi színi cédulát mutatta azon színműről, melyben Laci játszott. Ekkor mondta el röviden hogy Lacival találkozván Szombathelyen, kimond- hatlan örült és nem is látszott oly elhagyottnak, mint leírták, sárga téli kabátja is rajt volt. Kész mindenre; Pápán keresztül és Győrön át jő haza; azután vagy Komáromban lesz valami; vagy Győrben Szalacsy gabonakereskedő mellett a régen ajánlott helyet fogadja eh Szegény Laci sokat szenvedhetett. A sógor még sokat beszélt Laci szombathelyi élményeiről. Először is megérkezte után azonnal a színházba ment. Előadás volt és ő az első padban váltott jegyet. Laci éppen trónuson ült, királyt játszott és kapcája a csizmájából kilógott. Hogy Lacinak jó szive volt, azt többször említettem, hogy anyját végtelenül szerette, azt is Írtam már; legjobban ragaszkodott a pápai rokonaihoz, kik még testvéreinél is jobban szerették. De nem hallgathatom el egy tettét, mely jó szivét legjobban jellemzi, melyet szinésztársai beszéltek el a sógornak. Egy zimankós téli estén hazamenet, látott a havas, vizes utcán egy kis leányt tipegni, dideregve, fázva, anyjának orvosságért ment a patikába,