Petőfi gyüjtemény - B sorozat / 18-as doboz
248 gődtek föl az iskolába, dideregve türelmetlenkedtek és dörömböztek az ajtón, hátratartott bottal ment azt kinyitni, végig vert aztán rajtuk, úgy kergette el őket, mígnem megbánva heveskedését, ő kért tőlük bocsánatot. Wolfstein József, az algebra és mathézis tanára, ez a hórihorgas német ember, szemüveggel fegyverzett rövidlátó szemekkel, hosszú kaputjában és tubákos pikszisével, igazi Schulmeister formájú volt; megtörtént nem egyszer, hogy leckéje alatt az utolsó padokban, hova a korosabb szakállas, bajuszos kamaszok vonultak vissza, szivaroztak és kártyáztak. A névjegyzéket igen ügyesen tudta kínzásunkra-alkalmazni ide-oda forgatta, a »Dominus« szót vontatva ejtette ki, majd a keresznevet húzta meg, mig végre a vezeték nevet is kiejtvén, a kiket az nem illetett meg, fellélegzettünk. Reisinger János, ki a világtörténelmet adta elő magyarul; szokatlanul nehezére esett a magyar előadás, mindig csetlett-botlott a nyelve, így midőn azt akarta mondani »a hadsereg átvonult az erdőn«, e helyet azt mondta »átvonult a silván«; különben sokat olvasott, művelt piarista volt, szerette tanítványait különösen akokat kik nem csak manuálisát olvasták hanem más históriát is. Ránolder Nép. János, későbbi veszprémi püspök, a hittanárom, igen finom, arisztokrata világi pap volt; sokat utazott, világlátott ember lévén, leckéit utazási tapasztalatainak elbeszéléseivel tette érdekessé. Nunc venio ad íortissimurn virum. Horvát István volt az összes egyetemi hallgatók kedvence, úgy hogy előadására még a fizikusok, jogászok, sőt a városi polgárok közül is többen seregiettek; szűk volt ekkor a nagyterem, sokan T
