Petőfi gyüjtemény - B sorozat / 18-as doboz

XIII. évfolyam, 175. szám Budapest, 1908. péntek, julius 31 Száma 3 fillér. Előfizetési ári Holybon, házhoz hordva: Egy hónapra . • • • — kor. 80 fíL Nogyodévro .... 2 kor. 40 fik Vidélkcn, postai szétküldéssel: ' Egy hónapra. ... 1 kor. 10 fii. Negyedévre .... 3 kor, 30 fii* Hirdetési díj: Egy 4 hasábos milli­méter sor 69 fillér« Politikai napilap. Mcgj olenik (va s ár nap^ kivétel óv el) mindennap esti 5 óráig. n Szerkesztőség és kiadóhivatal^ VEI, Kökk Szilárd-utca 4. azám. Telefon: Igazg. 55—53, kiadóh. 55—95, szerkesztőség1 54—63. Száma Budapesten két fillér, vidéken négy fillér. Petőfi. Hogy mi történt ma ötvenkilenc esztendeje Petőfi Sándorral a fehér- egyházi sikon, pontosan és apróra még ma sem tudjuk. Belekerült az oroszokkal való ütközet forgata­gába. Hyomát vér mosta élj megölt testét elnyelte a közös temető gyá­szos homálya. Annál világosabban ragyog föl az a nagy igazság, a melyet vére hullásával megpecsételt. A világ- szabadság eszméjét hirdette, azért való óriási csatában kivánt elesni a diadal örömesapongása és rivalgása között és — meghalt nemzete sza­badságharcában. Lelkét egyetemes eszmék hevitették, de szivének leg­mélyébe hazájának gondolatát zárta. Meg kívánt dönteni minden, zsar­nokságot, de legelször nemzetének politikai bilincseit akarta össze­zúzni. Fájt látnia, hogy népek senyvednek rabszolgaságban, de elő­ször a tulajdon honfitársait kívánta ott látni a szabadság verőfényében. Elzokogta a tehetetlen iszonyú szen­vedését minden idők apostolai he­lyett, de legelőször egy igénytelen magyar mártír kiszabadítására ve­zette a népet. A szerelem édes da­lait, a leglágyabb emberajkkal, minden volt és leendő szívnek éne­kelte, majd mikor ajaka érccé vált, csatára bivó harsogása az egész vi­lágnak szólt, de először mégis a magyar honvéd lelkét akarta meg­rázni vele. Az aténi Türtajosz el­ment a spártai görögök csatadalno­kának. Byron idegen nép szabadsá­gáért kötött kardot; Petőfi Sándor elesett a tulajdon hazájáért. Pedig nem vak szenvedelem ra­gadta a csaták piacára. Éles öntu­dattal cselekedett. Özön gúnyt tűrt békén, a mely — nem binnők, ha csak hire maradt volna fönt — fér­fiasságát csúfolta ki. Harsogod a csaták énekét? Halálra tanítod az embereket? Eredj és mutass pél­dát. Halj meg először magad. Igen, &2 alvilági származást semmi ma­gasztos idő nem isteníti. Terzitész akkor is öltögette nyelvét, a mikor Akbilleüsz, Patroklosz halálát meg- boszulandó, Hektorral szállt végze­tes ütközetbe. És Petőfi tűrte a gúny nyilait, mig más, nagyobb hi­vatása volt, mig egyáltalában lehe­tett e hazában más hivatás. De mi­kor már mindenki csak férfiszámba ment: odaállt a küzdők közé és el­esett a hazájáért. Ezzel megfosz­totta a magyar nemzeti életet Ieg- tündöklőbb csillagától, de cserébe adott érte egy rendkívüli értéket: megpecsételte azt az értelmezést, a mely a magyar ember lelkében él a világszabadságról és a hazaszere­tetről. Gyűlölet minden elnyomó ellen, de szeretet minden nép iránt, első­sorban saját nemzetünk iránt: ez a magyar szabadsággondolat. Ezt igazolta Petőfi Sándor, a világsza­badság dalnoka. Sírja mélyéből kiragyog az igaz­ság: a világszabadság csak a nem­zetek szabadságán épülhet föl. A közszabadság alapja az egyéni jog. A társadalmi becsület az egyéni becsületérzésen nyugszik. A szabad­ság gondolata torz és nyomom szeretet nélkül. A nemzetköziek odateszik vörös­szalagos koszorújukat március tizen­ötödikén Petőfi szobrára, de nem koszornzzák meg julius 31-én a sir- balmát. Megünneplik, a ki a világ­szabadságért harcolt, de nem emlé­keznek meg a honvédről, a ki kile­helte lelkét magyar hazájáért. Pe­dig sírja szélén legnagyobb Petőfi, lelke, szive, gondolatvilága ott ért zenitre. Kögtönös katasztrófája azért oly megrendítő, mert akkor tűnik el szemünk elől, a mikor min­den nagyságot magában egyesített, a melv életének kiosztatott. A nagylhorvát izgatás. Fiúméból Ír­ják a Távirati Iroda-nak: A horvát klérus évek óta törekszik, hogy Fiume város és három alközségének területén a nagyhor- cát eszmének propagandái csináljon, ’kü­lönösen a zenggi püspökség, a melyhez Fiume is tartozik, követett el mindent célja érdekében. A püspökség zajtalan munkája most fordulópontra jutott. Dre- nova alközség lelkészét, Zigar Pált, a ki igyekezett a horvát izgatást ellensúlyozni, rendeletileg áthelyezte egy horvátországi kis községbe és helyére egy túlzó horvát érzelmű papot nevezett ki. A drenovaiak ma küldöttséget menesztettek Belien fiu­mei helyettes polgármesterhez, a kinek kijelentették, hogy o horvát papot nem engedik installálni. Elhatározták továbbá, hogy a templomot bezárják és megtiltják a horvát propaganda képviselőjének a papi funkciót. Fiúméban a zenggi püspök, ség rendelete nagy föltünést keltett. A nagyatádi választás. Kaposvárról táviratozzák: A nagyatádi kerületben holnap lesz a képviselőválasztás. Rotter Sándor lemondása következtében a man­dátumra most két jelölt maradt. Az egyik jelölt Piszár Antal dr. barcsi ügy­véd, tegnap mondta el programbeszédét Nagyatádon. Délután körútra indult a kerületben. A választók egy része Kom­men Elek dr.-nak ajánlotta föl a jelölt­séget. A rend föntartására két század ka­tonaság és negyven csendőr érkezett Nagyatádra. Á német-angol viszony. Londonból táviratozzák: A nemzetközi békebirósági liga egyik ülésén egyhangúlag határozatot fogadtak el, a mely biztosítja a német népet arról, hogy az egyesült királyságok lakossága nem táplál ellenséges érzelme­ket Németország irányában, hanem szíve­sen látná, ha a két ország karöltve ha­ladna. Az alsóház független munkáspártja elhatározta, hogy ama határozatának má­solatát, a melyben rosszalja Anglia és Németország ellenséges viszonyának elő­idézésére irányuló kísérleteket, megküldi az összes képviselökuek. A csoport elha­tározta továbbá, hogy a munkáspárt tag­jaiból küldöttséget meneszt Németország­ba, hogy ez érintkezésbe lépjen az ottani városi hatóságokkal és munkásszerveze­tekkel. Világ folyása. A tengernagyok viszálya. Londonból je­lentik nekünk: Az alsóház tegnapi ülésén egy kérdésre válaszolva, mely a Béresford lord által elrendelt tengerészeti hadgyakorlatok állítólagos veszedelmessé- gére vonatkozott, Mao Kenna az admirali- tás nevében kifejti, hogy az admiralitás tör­vényszéke megvizsgálta, mily helyzetben, volt 'a. flotta abban az időben, a midőn az inkriminált jelzést megadták. Még van győződve, hogy az elrendelt mozdulat egy­általában nem volt veszedelmes. (Helyes­lés.) Ha Seolt ellentengernagy úgy vélte, hogy a parancs teljesítése veszedelemmel van egybekötve, ez esetben joga volt más­képpen eljárni és Bercsford kellő időben megfelelő parancsot is adott Scottnak. Drought azt a kérdést intézte a kormány­hoz, mily elégtételt adott a német kormány a Glória angol hajónaszád legénységének és tulajdonosainak, a miért májusban egy német ágyunaszád jogtalanul elfogta. Grey államtitkár azt válaszolta, hogy a német kormánynak eddig nem tett előterjesztést kártérítés iránt. E célból előbb meg kell várnia a vizsgálat hivatalos eredményét. Az ügyet különben gondos figyelemmel kezeli. A Bertou-féle kémkedés dolgában, mint Parisból jelentik, három napos titkos tár­gyalás után tegnap hozták meg az Ítéle­tet. Bertou honvédtisztet száműzésre és az eljárás költségének megfizetésére Ítél­ték, a feleségét azonban, a ki szintén vád alatt állott, fölmentették. A godvódi futtatás alatt londoni újsá­gok jelentése sztrint Edvárd király és Alexandra királyné a richmondi herceg vendégei lesznek. A herceg a futtatásra Mensdorff gróf magyar-osztrák nagykö­vetet, Benekendorff gróf orosz nagyköve­tet és Soveral márki portugál követet is vendégéül látja., A francia hadügyi vezetőség reformokat készít elő. így legújabban a tüzérség szaporítását tűzte ki legsürgősebb és legfontosabb föladatául. Az ütegek szá­mát minden hadtestben hoszonnégyről harmincra emeli. Erre a célra a hadügy­miniszter a jövő parlamenttől hitelt kér. A tüzérség szaporítását két év alatt ter­vezik és a legújabb ágyukat rendelik meg. A lisszaboni újságírók és írók egyesüle­tének tizenöt tagú küldöttsége tisztelgett tegnap Ménnel király és az anyakirályné előtt. A küldöttség szónoka, Ferreira Lobó mély fájdalmát fejezte ki a februári szo­morú eseményen, megemlítette Dom Károly király Írói és tudományos működését és biztosította a királyt az egyesület monar- kisztikus érzéseiről és az uralkodó király iránt való szimpátiájáról és ragaszkodásá­ról. A király válaszában hangoztatta Ká­roly királynak a tudomány és az irodalom iránt való szeretetét és megemlítette, hogy atyja minden Írót barátjának tekintett. A maga nagy föladatainak megvalósításában számit a sajtó támogatására és tanácsaira. Ezután a küldöttség minden tagját bemu­tatták a királynak, mire a tisztelgők Amá­lia anyakirálynőt keresték föl. Itt is Ferreira Lobé beszélt; kijelentette, hogy a sajtó osztozik azokban a reményekben,, a melyeket . a királyné fia sorsához fűz, mert az ö sorsa a nemzet sorsa is. A ki­rályné azt felelte, hogy most már min­den reménye a fiában van. Arra kérte vé­gül az újságírókat, hogy a haza javára tá­mogassák a királyt, mert nagyobb sikerrel senki sem támogathatja őt, mint a sajtó. A Hamburger Nachriohten legutóbbi száma cikkelyt Irt Bismarckról abból az alkalomból, hogy a Walhallában legköze­lebb fölállítják az egykori vaskancellár szobrát. Bismarck ellenségei most is tá­madják az elhalt nagy államférfiut és el­lenséges hangon tiltakoznak az ellen, hogy ércszobra a Walhallába kerüljön. A feketék (a klerikálisok) és a vörösek (a szociális- fák) egész életében gyűlölték Bismarckot, Írja az említett újság és most halála után is kisebbítik érdemeit. Holott Bismarck nemcsak nagy államiérfiu volt: ércből és vasból való, hanem erkölcsös és vallásos, miszticizmus nélkül, családi élete példás, nemes jellemvonásai mintaszerűek, a ha­talmasokkal szemben való férfias és komoly fellépése szinte példátlan, polgári erényei követésre méltók, családi és baráti körben pedig mindig kedves és szives volt. Végül azt irja a lap, hogy annak a napnak, a melyen Bismarck szobrát a Walhallában, a nagy emberek emlékcsarnokában elhelye­zik, ünnepnapnak kellene lennie, a melyen eresz Németország szive megdobbanjon és együttérezzen azokkal az eszmékkel, a me­lyek Bismarckot lelkesítették és irányítot­ták a nagy, egységes, hatalmas, vallásos és nagyratörő Németország megteremtésében. A törökországi események. — Távirati jelentés. — A Konstantinápolyból érkező táviratok annak a rázkódásnak, a mellyel az alkot- mány helyreállítása jár, sok érdekes moz­zanatát mondják el. A nép kijelöli azokat a nagyállásu embereket, a kiknek elmoz­dítását követeli és a követelés sikerrel jár. Egész sereg gyűlölt basának kellett már otthagynia fényes és jövedelmezd állását. A tüntetés még nem szűnt meg, bár erre többször is felszólítás történt. A tünte­tés hatásáról a következő konstantinápolyi táviratot kaptuk: A folytonos tüntetés nyugtalanítani kezdi a kormányköröket. Ámbár eddig még nem zavarták meg a rendet. A moz­galom vezetői ma estére Perába nagy gyűlést hivtak össze, hogy a tüntetők ellen teendő intézkedésekről tanácskoz­zanak. Az ipari tevékenység szünetel, az üzleti élet majdnem egészen megakadt, s e miatt már a kereskedők is kezdenek panaszkodni. !A mai szelamlikon nagy ováció készül a szultán mellett, a ki, mint hivatalosan jelentik, valóban eltörölte a titkos rendőr­séget. Az amnesztiát a volt kormány — úgy látszik szándékosan, hogy bajt csi­náljon — rosszul értelmezte és a politikai bűntetteseken kivül mindenféle gonoszte-' vöt szabadon bocsátott, a mi miatt nagy az elkeseredés az ujtörökök körében is. Az újabb eseményekről a kővetkező táviratok szólnak: A mai szelamlik. Konstantinápoly, jul. 31. Sztambulban elterjedt általános vélemény szerint a mai szelámlikot a Jildizben tartják meg, bár lehet­séges, hogy változás is történik.. Konstantinápoly, jul. 31. XDélelőtt tizenegy óra.) A csapa­tok éppen most vonulnak föl a Til- dizhez, a hol a szelámlik lesz. Palla- vicini őrgróf és Imperials márki a szelamlikhoz hajtattak* Konstantinápoly, jul. 31. Az a hir, hogy néhány diplomá­ciai képviselet vezetői részt fognak venni a szelamlikon, valamint az, hogy óriás néptömeg hullámzik a Jildiz körül, hogy a szultánt ová­cióban részesítse, a helyzetet ked­vező irányban befolyásolják s való­színűleg hozzájárulnak a nyugalom helyreállításához.: A gryülölt basák. Konstantinápoly, jul. 31. Sztambulban a tegnapi nap igen mozgal-; másán telt el. A nép a kegyencek és a ké­mek ellen el van keseredve. Az .utcákon' mindenfelé költeményeket árulnak és gú­nyos dalokat énekelnek a rendőrkémekről. A portán nap-nap után mozdítják el a hi­vatalnokokat. Első volt ezek között Zelci basa, a ki ellen a nép türelmetlensége teg­nap tetőpontját érte el. Kögtön ezután má-1 sik irádé érkezett, a mely Szélűm Mél- j hame hasát mozdítja el állásából, a ki teg-' nap el is utazott. Hire jár, hogy további irádék által elmozdították Kenan basát és Mehmed cserkesz basát, a két hatalmas fő­hadsegédet. Hamdi bég rendőrmiuiszter el- j bocsátása is állítólag már. befejezett dolog. !

Next

/
Thumbnails
Contents