Petőfi gyüjtemény - B sorozat / 18-as doboz
Az új sírkő emlékverse ezt mondja: Dal örökítse neved! Vajon örökíti-e? Csermák-irodalom alig van nálunk. Élete rendszeres és egész történetének megírására előttem csak Évva Lajos tett kísérletet. Igen becsesek gróf Fáy s az ö nyomdokán Liszt Ferenc közlései. Fölötte érdekesek ama közlemények, amelyek Fáy András emlékezésein alapulnak, valamint Kocsi Sebestyén Gábor följegyzései is, amelyek még azonkívül fontosak is. Mindez azonban nem nagy és nem tökéletes dolog. Ha e nagymüvész minden alkotása össze lesz gyűjtve, méltó hangszereléssel földolgozva s a zeneművészet szépmütanának tudományos világánál földerítve: csak akkor lehet szó arról, hogy életének történetét lehető gondossággal és tökéletességgel megírhassák. Sok adat lappang még. Amit eddig írtak róla: azok csak össze nem függő szakadozott élettörténeti töredékek. Csodálkozom, hogy költőink nem foglalkoztak vele eléggé. Igaz, hogy csak Vörösmarty, Petőfi és Jókai lett volna méltó és képes lantjára venni Csermák életét és alakját. Nem tették. Vörösmarty ismerhette is, Petőfi és Jókai nem. Tóth Kálmán költeménye nem felel meg Csermák nagyságának s hogy alkotásai mily nemessé és magasztossá tették s mennyire emelték a magyar lelket: a költemény nem tárja elénk. Nagyobb gonddal, figyelemmel s erővel készült Endrődi Sándor dicsőítő költeménye, de Csermák életének és működésének csodálatos változatai s nagy sikerei tárgyában ez se nyújt biztos tájékozódást. Abonyi Lajosnak „A mi nótáink“ című regényéről alig tudom, mit szóljak. Selejtesebb, gycmgébb, tökéletlenebb olvasmányt összes szépirodalmunk nem ismer. Becskereki, Palatinszki egykor ismert nevű alföldi betyárok és szegény legények közt szerepelteti mellékalakként Csermákot. A múlt és a jelen Csermák iránt nem rótta le a nemzeti kötelességet. A jövendőre vár e nemes feladat. —h.-.- P-
