Petőfi gyüjtemény - B sorozat / 17-es doboz
— Látogatni meg nem látogat. Mikor kérdezősködik,. mindig azt válaszolom küldöttének, Iiogy sokkal jóbban érzem magamat. Minek tetézném örömét, mikor úgyis bizonyos, vagyok benne, hogy mielőbb szeretne tőlem megszabadulni. Én meg akartam magamat büntetni, a mikor különben ezt a becsületes tudóst az oltár elé kisértem. Én a virágosát mindig' jobban szerettem a gyümölcsöző fáknál és' több örömöm , telt a csillagok, minjt. a csillárok szemlélésében. Mindenütt szenvedek, de itt legjobban. Ezt mondva, szivére helyezte lesoványodott kez^t. — Nem tudom, az Ég kegyelmes lesz-e irántam, pedig igazságosan számíthatnék irgalmára, mert az Isten tudhatja, hogy mig élt, csakis Sán-. dort szerettem. , E szavaknál görcsös köhögés fogta el, a melynek megszüntéyel kezét kezemre tette s azt mondta: ’ — Vallja be,. hogy nem hiszi, mit most mondtam. Ave Máriára harangoztak, én felkeltem, elbúcsúztam s. távoztam. A mint az utczára kiléptem, azzal az emberrel találkoztam, a kitől legjobban félt életében. Azok miatt, kiket szeretsz, el fogod hagyni atyádat és anyádat, mert a szeretet, a melyet az érzés .és érzékiség szit, erősebb annál a szeretetnél, a melynek egyedül az érzés a támasza. Minthogy távozásomkor biztosan megígértem neki, hogy más., ip még korábban meg fogom látogatni, a mint ebéde- i met bevégeztem, szokásos, félórái nyugalmam után j siettem lakására. A mint a szobába nyitottam, piros arcza, a belső emésztő tüztői ragyogó szemei azonnal elárulták, hogy belső láza legalább is 40—42 fokot mutathat, j Szemeiben .ott lángolt minden, a mi később virággá fakadt léikében. Ifjúságának emlékei mintha beszéltek volna s mintha én megértettem volna azokat, ott. vonagjottak most vérpiros ajkain. A csodás történetek, miket dajkájától hallott, a fonóesték babonás pogzisa, • mely összefolyt a gyermeki vallásosság szent képeivel, • ama önkéntelenül fölfakadt vele született hit egész légköre, melyet ő gyermekkorában magába, szívott,, valami bűvös szint kölcsönöztek egész: valójának. A mit e vonásokból kibetüzhettem, a jelenben rejtély kezdett előttem lenni. Az. is maradt ípindörökké. A mit később e rejtélyből kibetitzhettünk,, tísak tölcsére volt az Isten túrija mit rejtő .mélységnek. Mintha nehéz álomból ébredt volna . fel, egyszerre mereven reá.m tekintett.
