Petőfi gyüjtemény - B sorozat / 17-es doboz

Puzdor nagyot nézett, s mintha szomorú fátyol vonult volna arczára. Némán hallgatott.

A különczködő ifjú meg volt hatva és szinte elkomorodott. Majd egy két perez múlva így szólt a barátjához:

— Tudod ! Ha viszonzásul tőlem is elfogadsz egy emléktárgyat, mely bujdosásom érczemléke, akkor hálásan veszem jó szíved megnyilatkozását.

— Én nagyon örülök minden tárgynak, a mely kezedben megfordult és nevedhez fűződik. Megölelték egymást s az értékes szobor Petőfivé lett.

Másnap magával vitte Petőfi Puzdort a szállására, ott elővesz a fiókjából égy kis papir- skatulyát, mondván :

—Nézd barátom — s fölnyitotta a skatulyát — ezek az ón bujdosásom, szenvedésem érezbe öntött emlékei. Ha szereted a nevemet, emlékezz meg rá, mikor te boldog, én pedig mindig boldogtalan leszek . . .

S a skatulyából, társai közül egy, a régi kato- namondurjáról lemetszett sárga gombot vett elő, azt adta a barátjának.

Puzdor nagy örömmel vette az ajándékot s valóban ő, a rajongó gazdag ifjú, nagyobb emléket nem is gondolhatott. Osszeölelték egymást. Erről az esetről senkinek tudomása nem volt.

Úgy két-három hót múlva Puzdor gyönyörű, masszív aranyszelenczét készíttetett, s rávésette e dicsőséggel fényes nevet:

Petrovics Sándor.

Ebbe tette a gombot. Elment azután Petőfihez, megmutatta a kincset érő dobozt. A költő meghatottan köszönte meg a fiatal nábobnak a gyönyörű gondolatot. . .

Megírtam ezt is, mert sem a lapok, füzetek, sem a nagy költő életrajzai még sehol és soha meg nem írták.

A kik Puzdor családjából még élnek, kutassák föl a szekrényeit, emléktárgyait, köztük kell lenni egy vastag, szín arany doboznak a sárga pitykével. Ezt az emléket nagyon szerette és féltékenyen őrizte.

Puzdor Gyula Ajkáról nekem 1902. január hóban írt egy meleghangú, a múltakra emlékeztető szép levelet. Ezek voltak utolsó sorai. Többek közt hivatkozott Petőfi egynémely dolgaira; saját munkálkodására és költeményeire. Én válaszoltam neki, előhozakodva a pápai szép napokról, az «Üstököséről, mert már akkor úgy hívtuk Puzdorral a lánglelkű költőt.