Petőfi gyüjtemény - B sorozat / 17-es doboz

26.

31 évi folyam.

£lSflzetési feltételei**

Postán küldve, vagy Budapesten házhoz hordva reggeli is esti ki* adás együtt:

1 hónapra 2 frt. — 8 hónapra 6 frt. — 6 hónapra 12 írt.

Az esti kiadás portai kOlönkfildiseért felülfizetíz évnegyedenként 1 forint Az előfizetés az év folytán minden hónapban megkezdhető, de ennek bár mely napján történik Is, mindenkor a hó eled napjától szándttaük.

Hirdetései* szintúgy mint előfizetések

a Festi ISTapló kiadó-tdvatalába

Budapest, Barátok-tere, Atlienaeum-épület,

küldendők.

a Afranczia kormány tegnap a szénáid tusban fényes diadalt aratott. Két napi heves harcz után a ház egyszerű, napirendre tért azon kérvények felett, melyek a márcziusi rendeletek ellen beadattak. Ez a zivatar tehát szerencsésen elvonult a Freycinet-kormány felett. Most az amnesztia-küzdelmet kell még sikeresen kiállania.

i

i

3

1

3

C

t

B

1

1

b

ó

lL

e

it

lA liadmentességi díjról

szóló 1880. évi XXYII. t. ez. végrehajtása tárgyában, a pénzügyminiszter körrendeletét intézett a hatóságokhoz, melyben elrendeli a dij beszedésére vonatkozó utasítások szétküldését s megszabja a határidőket.

A rendeletből, mely jun. 17-én kelt, idézzük a következőket:

»Határozott kívánságom, hogy az 1879. évre járó badmentességi dij kivetése folyó évi augusztus hó 10-ig mindenütt befejeztessék ; ezen czélból a közigazgatási bizottságok és az adófelügyelők kötelesek lesznek arról gondoskodni, hogy a szolga- birák és a községek e kivetéshez szükséges előmunkálatokat a leggyorsabban befejezzék, úgy hogy a kivetési lajstromok a kir. adófelügyelőknek legkésőbb folyó évi julius hó 20-ikáig megküldessenek; az adófelügyelőknek pedig kötelességévé teszem, hogy minden igyekezetüket arra fordítsák, miszerint a hadmentességi dijak kivetése lehetőleg rövid idő alatt eszközöltessék, — az egyénenkinti eljárás és a dij könyvecskék kiállítása folyó év augusztus hó 20-ig befejeztessék, s az összesítések az utasításban kitűzött határidőre a pénzügyminisztérium adó- és jövedéki számvevőségének megküldessenek.

A közigazgatási bizottságok és a kir. adófelügyelők különösen arra ügyelendnek, hogy a szóban levő törvény és utasítás mindenben pontosan alkal- maztassék.

Egyúttal az ország összes törvényhatóságait felhívtam, miszerint az illető közegeket az ezen törvény által reájuk ruházott teendőknek szigorú felelősség alatti gyors és pontos teljesítésére utasítsák és különösen arra kötelezzék, hogy a törvény 13. §-ának 3. pontja alatt említett díjköteles egyének által benyújtandó vallomások beadásának módját és határidejét rögtön és oly módon, mely a lehető legnagyobb elterjedést biztosítja, közhírré tegyék.

Az 1879. évre járó badmentességi dij lefizetésére a törvény 18. §-ában kitűzött az idő rövidsége miatt már nem érvényesíthető határidő újabb megállapítása iránt rendeletem következni fog.«

Még fölemlítjük, hogy a dij fizetésére kötelesek, a) azok, kik az 1869. évtől fogva egész az 1879. év végéig terjedő időszakban a törvény 1. §. és 3. pontjai alatt említett okok valamelyikéből a hadi szolgálat alól felmentettek, az 1879. évtől kezdve a törvényszerű védkötelezettségük hátralevő idejének tartamára;

b) azok, kik az 1869. évtől fogva egész az 1879. év végéig terjedő időszakban a törvény l.§. 2. pontja alatt említett okok valamelyikéből a szolgálat alól felmentettek, vagy katonai szolgálatból elbocsátottak, az 1879. évtől kezdve mindazon évekre, melyekre felmentési vagy elbocsátási czimük fennáll;

c) azok, kik az 1880. évtől fogva a törvény 1. §. 1., 2. és 3. pontjai alatt említet okok valamelyikéből az állítási lajstromokból töröltettek, azokba visz- szahelyeztettek, a szolgálat alól felmentettek vagy elbocsáttattak, azon évtől kezdve, melyben töröltettek, visszahelyeztettek, felmentettek vagy elbocsáttattak, védkötelezettségük hátralevő idejének tartamára, illetőleg mindaddig, mig felmentési vagy elbocsátási czimük fennáll;

d) a törvény 1. §. 4. pontja alatt említett véd- kötelesek a kiköltözés évétől kezdve a tizenkét évi szolgálat mindazon éveire, melyeket az illetőnek a védtörvény alapján még el kellett volna tölteni akár

alkalmasnak, akár alkalmatlannak találtatott a hadi szolgálatra.

Az illető nyilvántartási jegyzéket, a sorozó hatóságok jul. 15-ig kötelesek átadni az adókivetési hatóságoknak.

Petőfi.

A mai lapokban számos közleményt találunk Petőfiről. Jókai Mór a következőt beszéli:

Ma a törvényszéki tanuvallatások alatt, a Petőfi szerződés hitelessége fölött, a mig Lauka Gusztit (a legöregebb kortárst) benevolizálták, egy másik kortársa, dr. Bellágh Józseftől hallottam ezt az érdekes epizódot.

Mikor Petőfi (még akkor Petrovics Sándor) először feljött Pestre, összetalálkozik az utczán Korányi Frigyessel, (a kinek még akkor Krisztinán Fridrik volt a neve.)

— Hát te hol jársz itt ? Kérdi Krisztinán.

— Feljöttem munkát keresni. Felel Petrovics.

— S miféle munkához értesz ?

— Jó leszek leirónak. Nem tudsz valami helyet ?

— De bizony tudok. Épen most keres Bajza valami leírót.

— Mutasd meg, hol lakik ?

Krisztinán odavezette Petőfit s megmagyarázta neki, hol kopogtasson. Majd ő addig megvárja az utczán.

Petőfi felment Bajzához, belépett hozzá.

— Krisztinán barátom mondá, hogy ön leírót keres, mondá az iró asztala mellett ülő tudósnak.

— Van önnek olvasható Írása?

— Itt van épen egy próba belőle.

Azzal kihúzta a hátulsó zsebéből a »Disznótorban« czimü költeményét.

Bajza kezébe vette, elolvasta. Hideg, kemény arcza volt, nem szokott semmi indulatot, meglepetést kifejezni. A költemény alatt egy még eddig nem ismert név állt: Petőfi Sándor. (Az első költeménye még Petrovics név alatt jelent meg az Athenaeum- ban.) Bajza tehát semmi magasztalásra, buzdításra, vállveregetésre nem ragadtatta el magát, hanem kihúzta az íróasztala fiókját, s kivett belőle egy aranyat. Azt átadta Petőfinek.

— Ez a leírásért ? Kérdé a költő.

— Nem. A versért. Kiadjuk az Atbenaeumban.

Petőfi sietett le a lépcsőkön, még akkor is

markában tartotta az aranyat.

— Nézd! Mondá a bámuló Kerényinek. Ezt kaptam! — Soha sem hittem volna, hogy mé g verset is lehet eladni Pesten!

Mekkora kamatot hajtott ez az egy arany azóta — a nemzetnek!

A Petőfi-Társaság küldöttei tegnap tekinték meg a nemz. múzeumban a Petőfi István hagyatékában talált Petőfi-reliquiákat. Mint a Hon írja, jelen voltak még Majláth Béla, Csontossi János s Hermann Ottó. A mintegy két órát igénybe vett megszemlélésnél meggyőződtek az illetők, hogy az egész gyűjteményben csak a magánlevelek nincsenek még kiadva s ezek közrebocsátása jelenleg alig engedhető meg, mivel élő személyekről szőlanak. A versgyűjteményben különösen az 1848 kiban, sok olyan van ugyan, melyről később lehet eldönteni, vájjon voltak-e közölve? Néhány verset a csinosan irt füzetből nagy gonddal, soronkint, sőt itt-ott betünkint töröltek ki, úgy, hogy teljesen olvasbatlanok. Jókai Mór s Lauka Gusztáv néhány régi levél olvasásakor régi emlékeiket beszélték el, melyek több tekintetben fontosak. így pl. Kuthy Lajos egy e gyűjteményben foglalt alig érthető levele érdekessé lett azon megjegyzés által, hogy Kuthy azt, mint Batthyányi titkára, 1848. márcz 16-án irta, hogy a forradalmi Petőfit lecsendesitse s áradozik barátságtól; holott pár nap múlva keményen össz- szetüztek. Kedélyesek, de részben már teljesen ért- i betlenek Barnát Gazsi bombasztikus stylban irt leve

sze. Begy fölemelte orrát, nem lévén biztos benne, hogy miss Dering dalára kell-e fájdalmasan vonítania ; Micky zsebre dugta kezeit s lemondott arról a szándékáról, hogy lapozni fog; de a balladát nem énekelhette Johanna végig.

Sarah meg zavarta őket.

Nagy zajjal törtetett a terembe, arcza szutykos volt, mint közönségesen, piszkos kezében egy nagy bokrétát tartott, mely csupa üvegházi virágokból volt kötve. Gondosan betakarta a bokréta szárát köténye egyik sarkával, hogy be ne mocskolja. Johanna ilyen virágokat kapott egykor mindennap s csak álmában hitte, hogy valaha ismét küldenek neki. Felugrott, de nem férkőzhetett Sarabboz, hogy elvegye tőle, annyira körülfogták a többiek s elárasztották kérdezőskö- déseikkel.

Bell kérdezősködött legtöbbet.

— Fogadni merek, hogy Jockson küldi, pedig megtiltottam neki, mivel csak kadét.

Bell rátekintett Mickyre, mintha felhívta volna a válaszolásra; de nem kapott feleletet.

— O nem, mondá Sarah, épen akartam mondani, hogy Abbayeból jött, Johanna kisaszszony számára.

— Abbayeból! szólt Bell s mintegy megvető- leg forditá el fejét.

— Talán itt volt az ezredes ? Maga hozta ? Mikor ? kérdé mistress Moberley, nem tudva eltitkolni örömét és büszkeségét.

— Groomja hozta, felelt Sarah, átadva a virágot Johannának s kiment.

— Adjon neki egy pohár sört! Adott neki egy pohár sört ? kiáltá mistress Moberley, a szolgáló után.

— Remélem, hogy nem adott a szegény ördögnek! mondá Micky hangosan nevetve. Bocsásson meg, hogy nevetek, de megvallom, a maguk söre a legrosszabb az egész országban. Ugyan , honnan hozzák ?

Johannának bár nagy örömmel tölté el keblét a csokor, még sem kerülte ki figyelmét Micky mondása és haragos pillantást vetett rá; azután az ablakhoz ment, hogy megvizsgálja a kedves ajándékot.

— Ha a Covent-Gordenből jön, mondá Diana odalépve Johannához, akkor legalább is egy guinéebe, került. A melyet Bobby Butler adott Belinek, a szabad kőművesek bálján, húsz frankba került, pedig nem volt sem ilyen nagy, sem ilyen szép.

— Egy guinée! kiáltá Micky megvetőleg. Egy soujába sem került, fogadom. Saját üvegbázában szedette. Csodálkozom, hogy először gondolt csokorküldésre.

— Szeretném tudni, mondá Bell, kíváncsian tekintve a csokorra, szeretném tudni, hogy nincs-e benne levélke elrejtve ? A regényekben mindig van ... Nézze csak Johanna! Ni!

Johanna arczát elfutotta a harag.

— Ni! folytatá Bell, nézze csak! Tudom bizonyosan, hogy van benne s elrejtette úgy, hogy ne lássák.

— Keresse meg, ha akarja! kiáltá Johanna ingerülten s türelmetlenül nézve Bellt, a mint ujjaival szétnyitogatta a virágokat, szétválasztotta a szárakat, hogy megkeresse az elrejtett levélkét, de hasztalan.

— Soha sem szerettem ilyen kényes virágokat kötöztetni a csokorba, mondá Micky, megvetőleg mutatva a finom, gyönge fehér virágocskákra. Mindjárt elfonyad s fekete lesz.

— Ügy hiszem, már jól megvizsgáltuk a csokrot, szólt Bell, visszaadva Johannának Ugy-e, fölviszi szobájába?

— Tegye tartójába s nyesse le minden nap a virágok szárát, mondá Diana. Nagyon szépíti majd szobáját.

— Nem vagyok oly önző, szólt Johanna nagylelkűen. Mért ne örülnénk neki együtt ? Yagyis mind, az egész ház, folytatá, kissé hátat fordítva Micky- nek, mikor észrevette, hogy az vizsgálgatni akarja a virágokat.

— Szeretném, mondá Bell, ha valaki rábeszélné Sarabt, öltözzék fel tisztán, mert valószinüleg az ezredes eljön délután, hogy átvegye a csokorért a köszönetét,

— Ha akarod, hogy megtegye, viszonzá miss- tress Moberley, nyögve emelvén szemeit az ócska függönyre, melyen czik-czak vonásokat mosott az eső, mondd meg magad neki, mert tőlem mindjárt kérné az árát. Ah! az ember nem képes már semmire sem menni a szolgálókkal! Ezt mondtuk a múltkor mistress Greennel. Már nem találni jókat!

(Folyt, köv.)