Petőfi gyüjtemény - B sorozat / 17-es doboz

A nemzet állított e nagy költőnek szobrot a fővárosban is, Szegesvárott is. Azonkívül Segesváron, a harc*- uiezőn, ott, a hol állítólag és küztudat szerint Petőfi sírja volna, egy kisebb emlék is van ; e kisebb emlék i őrzéséről a magánkegyelet gondoskodik, de nem a nemzet. És itt példát vehetünk Oroszországtól, mely nemzetet szeretnénk a zsarnokság példájaként előállítani. Oroszország Skarialin nevű tábornoka síremlékéhez, a ki szintén ott esett el, nyugdíjazott orosz katonákat állíttatott és ezekkel őrizteti ezt az emléket. Petőfi emlékének nincs senki őrzője, hacsak néha-néha az orosz katonák szívességből meg nem teszik, hogy gondozzák az ő sírját is.

Ez az érzés, ez a gondolat, a mely erre a tényre a magyar szivben támad, lehet kiengesztelő is, de lehet arczot pirító is. (Igaz ! ügy van ! a szélső baloldalon.) Mindig bizonyos fájó érzéssel nézem, midőn a világ nagy nemzeteinél egy-egy költőnek, nagy halhatatlan dalnoknak a szobrát vagy emlékét leplezik le, mint siet ilyenkor a kormány, mint siet a közoktatásügyi miniszter, hogy megragadja az alkalmat, hogy hangot adjon a nemzet nevében a hálaadásnak és a hódolatnak. Nálunk e részben még nem vagyunk elkényeztetve és igen gyakran azt kell látnunk, hogy kormányunk csak Bécs- ben jelenik meg. (Igaz í ügy van ! a szélső baloldalon.)

Azt látjuk, hogy a hódoló koszorúkat oly szobrok talapzatánál teszik le, a melyek vagy nem érintik a nemzet érzéseit, vagy“igen gyakranjja megalázkodásnak a fonnyadt virágai. (Igazi ügy van! a szélső baloldalon.)

Nem akarom ebben a kérdésben megosztani érzéseinket, nem akarok ebben a kérdésben a t. kormánynak bármiféle indítványt tenni — a mint már interpelláczióm elején megmondtam, — mert abban a tudatban vagyok, hogy a t. kormány és a t. közoktatásügyi miniszter ur fogja tudni, hogy ebben a kérdésben mi a teendője. Ezek a teendők állhatnak az e hó 30-án tartandó emlékünnepélyen a törvényhozásnak megjelenésében, illetőleg küldöttségének megjelenéséből, és állhatnak bizonyos mélyebbre ható és Petőfi emlékével szemben a nemzetet kötelező intézkedésekből, a melyeknek kiviteléhez természetesen hosszabb idő, csupán csak a megindítás gondolata köttetnék az ötvenedik évforduló napjához.

Epen azért, minden részletes inditvány nélkül terjesztem a következő interpellácziót a t. közoktatásügyi miniszter úrhoz. (Halljuk ! Halljuk! Olvasssa.)

<.lnterpelláczió a közoktatásügyi miniszter úrhoz!

Szándékozik-e a közoktatásügyi miniszter ur Petőfi Sándor 50 éves évfordulója közeledtével a kormány ne- veoen sürgősen előterjesztést tenni az iránt, hogy a nemzet és törvényhozása ezen az ünnepélyen hogyan legyen képviselve ?

Továbbá az iránt, hogy a nemzet és törvényhozása halhatatlan költője iránti háláját méltóan miként rója le ?» (Elénk tetszés és helyeslés a szélső baloldalon.)