Petőfi gyüjtemény - B sorozat / 17-es doboz

Petőfinek, mint neki? Amaz megdicsőülve. tüzes szekérén robog be a halhatatlanság kapuján, ő pedig egyedül, mindenből kifosztva, a vak sötét éjben várja a hajnal hasadását? Hitt-e vájjon a hajnalban s vájjon igazán a hajnal volt-e, amely reánk virradt? Ki tudja? Óriási kérdőjelek állnak előttünk s megint ott állunk a becsukott templom előtt. Kinyilik-e még előttünk? Vagy mi már nem érjük meg a nagy napot ?

Várjunk, higyjiink, reméljünk, mint az új Simeon, lelkűnkben készülve ama nagy ünnepségre:

S ha feltárul az áldozóknak Ama szent csarnok kapuja,

S megzendül a győzelmi ének: Hallelujah ! Hallelujah!

Ha tömjénem javát' az oltár Izzó tüzére hinthetem:

Elég, elég lesz! . . . Vén szolgádat, Bocsásd el akkor Istenem!

Lengyel Miklós —'s