Petőfi gyüjtemény - B sorozat / 17-es doboz
223 Hogy mi lett nálunk a Csatadal sorsa, arról Garay János, akkor nemzetgyűlési képviselő értesíti Petőfit december 17-diki levelében, ekképp: „No de lám, ha kardodat hever- tetik is a körülmények, karod azért nem hever s csatába szállsz s csatába viszesz bennünket hatalmas „hadi daloddal“, mely minap a képviselők házában fölolvastatott, de mely, magyar szokás szerint, megint a teketória útjára, tudniillik bizottmányhoz utasittatott.“ A bizottmánynál is rekedt a gyönyörű csatadal, ugyan Petőfi december második felében a Közlönyben kiadta s utána minden lap közölte. Önállóan Bem adta ki később, 1849 áprilisában Karánsebesen, mikor bánsági hadjáratában e várost elfoglalta. December első felében, gyermeke születésére várakozva, irta a költő Egész világ a harcmezőn citnü mélabus költeményét, melyben azon búslakodik, hogy gyermeke meg sem született, már is gyalázatot hozott nevére, mert nem siethet a harcba. Yógre december 15-ón megszületett Zoltán fia, a min Petőfi Fiam születésére cimü költeményében ujjong, mig a Vesztett csaták, csúfos futások, A nagy- szombati csatu, Európa csendes, újra csendes, Uj év napján, 1849, Buda várán újra német zászló cimü költeményei a harc és a politikai viszonyok fordulatainak tükrei. Időközben a kormány és országgyűlés is Debrecenbe költözött s ekkor töitént, hogy Yetter tábornok, h. hadügyminiszter érzékenyen megsértette a költőt. Hogy mi volt a sértés lényege, nincs kiderítve, csak Petőfi féket vesztett haragjából lehet sejteni, hogy érzékeny lehetett. A költő, úgy látszik, előléptetésért járt Vetternél, a ki — jó ég tudja miért — goromba válaszszal elutasította. Petőfi akkor egyenesen Kossuthoz fordult, mert, úgymond, Yetter tábornokkal többször nem
