Petőfi gyüjtemény - B sorozat / 17-es doboz

A vasárnap borongón, sötéten köszöntött be. A felhő lába lelógott. Ez azonban nem akadályozta meg a vármegye közönségét, hogy be ne tóduljon a városba, az ünnepre. Szakadatlanul négy és két- lovas fogatok repültek végig a város utcáin, hozván a megye virágát, a város szép asszonyait és leányait. A nép sem akart elmaradni. Pöldmives legények nyalka bandériuma vágtatott a városháza, az ünnep színhelye elé. Jóval az ünnep kezdete előtt nagy tömegben állt a nép a városháza nagy termében. Ebben a teremben ismerkedett meg Petőfi Szendrey Júliával, egy ott tartott bálban. Óriás közönség özönlött. Mintha leereszkedett volna a csillagos ég, annyi szép asszony szeme ragyogott ott. Jelen volt a megye a város minden notabilitása, számos küldöttség, köztük Szilágy és Máramaros megyék, a zilahi Wesselényi-kör, a szatmári Kölcsey kör küldöttsége. Különös figyelem tárgya volt két nyolcvanas öreg ember: Latiba Gusztáv, ki a Petőfi - társaság küldöttségével jött és Papp Zsigmond. Mindkettő Petőfinek jó barátja volt.

Az ünnep a Kölcsey-daloskör Himnuszával kezdődött. Azután Nagy László alispán lépett az emelvényre és üdvözölte Hugonnay Béla gróf főispánt, mint a kormány kiküldöttjét, a Petőfi- társaságot és a közönséget. A nemzet — úgymond — nem róhatta le fájdalmát Petőfi ravatalánál. Az ő gyászéneke a madár dala, sirató könnye a harmat- csepp volt. Most a nemzet az ő emlékének adózik hálájával. Azután szárnyas szép szavakkal méltatja Petőfit s igy szól az érzelmek hatása alatt:

— Üdvözöljük egymást Írók és közönség. Egymásra vagyunk utalva. Egyiké a költő szelleme, másiké a kegyelet. E kettőnek egymást kiegészítve kell azt a magnetikus erőt kifejteni, mely megmagyarositja Magyarországot. A nemzet küzdelme egyesé, ha az irodalom nem támogatja. Petőfi munkáját félben hagyni nem szabad. Ezért keressük hamvadó porait, mert az a por áldozatra és nemzeti munkára tanít. (Viharos éljenzés.)

Hugonnay gróf főispán szép szavakkal szól Petőfiről, a szerelem lantosáról. Kiemeli, hogy a megyét nemcsak Petőfi dicsősége illeti meg, hanem legszentebb érzelmeinek emlékét őrzi, mert e megye területén lobbant föl benne a legnemesebb érzés, a szerelem. Átadja Wlassics miniszter üdvözletét, (Éljenzés.) a kit betegsége akadályoz a megjelenésben, de a ki kegyeletét megmutatta a mikor megadta a lökést, hogy a Petőfi- ház létesüljön. A miniszter őt bizta meg a képviseletével, a mi ránézve annál kellemesebb, mert a megye nagy és szent eszmék előtt mindig meghajtotta zászlaját.