Petőfi gyüjtemény - B sorozat / 17-es doboz

franczia király házatáját s a lakomát beszéli el, a nép képzeletének megfelelő hangon, naiv tudatlansággal, a mi oly vonzóvá teszi alkotá­sát. De a néptől eltanult formákat kibővítette, művészivé tette, az ösztönszerüből tudatost, a naiv dadogásból művészi dallamot teremtett. Emlékezzünk csak A jó öreg korcsmáros remek kompozicziójára, hol folytonosan emelkedő ellen­téteken át mint jut a költő a hatás legmaga­sabb fokára, a refrén művészi beosztásával a végső sorokban . . . S kifejezi mindezt egyszerű népies nyelven, a költőileg alka1 mázott népies szólások gazdag­ságával, telve idiótizmussal, fordulatokban bővel­kedve, szava van az érzelem minden árnyala­tára, kifejezése a szenvedély minden fellobbaná- sának jelzésére! A népköltészeten kívül lelkesült ő idegen mintákon is, különösen Béranger, Heine, Hugo Viktor, egy kevéssé Shelley és Byron hatottak reá. Béranger-tól tanult legtöbbet, tőle vette e refrénes formát, némely költeményének hang­ját és stíljét, különösen bordalai közül, minők Poharamhoz, Meredek a pinczegádor, de az alkalmazásban egészen eredeti s a refrént sokkal művésziesebben használta, mint mestere. Heine hatása igen futólagos, természetesen őt is meglepte Heine sajátos öniróniája, s mert volt ebből valami a lelkében, követte is, de hamar észrevette, hogy nem gyökerezik mélyen a lelké­ben s mint magára akgatott idegen ékszert — eldobta. De kellett-e Petőfinek idegen költők tanul­mányozásába mélyednie, szüksége volt-e neki utánzáshoz fordulnia, kinek lelke oly gazdag volt érzelmekben, kinek képzelete oly hatalma­san termelte a képkapcsolatokat s a legcseké­lyebb külső inger rezgésbe hozta szive húrjait? Nem, nem, nem volt rá szüksége, ő belső látó volt, a kinek megadatott, hogy lelke legtit­kosabb rezzenéseit is megérezze s megérezve, a művész ösztönével kifejezze. Hatalmas lírai geniejével magához ölelte az egész külső világot) hogy aztán azt a hatást figyelje meg, a melyet a külvilág gyakorolt reá, halluczináczióiban hallja a belső hangokat és viziószerüleg lássa lelkének lelkét. u«cnn»» t!ii ivaiman parancsnok vezetésével két tiszi és négy altiszt utazik Segesvárra. * Az egyetdmi ifjúság egyik legnagyobb jóté­kony-egyesületének, az általános egyetemi segitő- egyesületnek tagjai körében mozgalom indult, hogy az egyesület nagy tanácsterme számára megfestes- sék Petőfi Sándor arczképét. A szükséges összeget a tagok már nagyrészt összeadták és a kép meg­festésével Wetzel György íestŐEÜvészt bízták meg. A képet Petőfi születése napján, január elsőjén fog­ják ünnepélyesen leleplezni. Egyben mozgalom in­dult meg, hogy Petőfi Sándor születése napját ja­nuár elsejét, minden évben fényesen megünne­peljék. * A segesvári Petó'fi-ünnepen az orsz. honvéd­egyletek központi választmányát Illyés Bálint orsz, képviselő, a küldöttség vezetője, Tóth N. János, Blaskovich Lajos, Fischer báró, Szolich Ferencz, Urhegyi Gyula és Oömöry Károly vál. tagok fog­ják képviselni. * A segesvári Petőfi-ünnepen a Magyar Nem­zeti múzeumot Fehérpataky László dr. igazgató-őr és Schönherr Gyula dr. fogják képviselni és »A nemzeti érzések nagy költőjének — A Magyar Nemzeti Muzeum« felirásu koszorút helyeznek a szoborra. * Az Országos nemzeti szövetség, mely a Petőfi- ünnepélyek rendezésében kiváló tevékenységgel vesz részt, úgy Budapestre, mint Kiskőrösre ko­szorút, Segesvárra pedig egy myrtus-levelekkel dí­szített remek lantot és kardot küld, melyet Zseni József ig. alelnök tesz le Petőfi szobrára. A vidéki szövetségek is buzgó tevékenységet fejtenek ki. Az aradi, brassói, szász-sebesi, nagy- kikindái, kőrösmezői, pancsovai szövetségek emlék- ünnepélyeket rendeznek, koszorúkat küldenek Bu­dapestre, Kiskőrösre és Segesvárra. * A kiskőrösi ünnepség. Petőfi szülővárosa nagy­szabású ünnepre készül, a melyet julius 31-én, hétfőn délután fognak megtartani. A kiskőrösi gaz­dák óriási kalászkoszorut helyeznek a szobor talap­zatára a következő felírással: Az arany kalászszál ékes rónasdg költőjének — a kiskőrösi gazdák.« Az ünnep egyik része a szobor előtt, másik része a szülőháznál fog lefolyni. Képviselőket küld Kis- Kőrösre a Peíó’/i-társaság, az Otthon és sok más egyesület. A. Petöfi-társaság nagy babérkoszorúját Pósa Lajos fogja a szoborra letenni, a ki a szülő­háznál el fogja szavalni alkalmi költeményét. Részt vesznek még az ünnepen a következő fővárosi Írók és művészek: Bródy Sándor, Feszty Árpád, Med- nyánszky László báró, Tábori Róbert, Lőrinczy György, Nógrádi Pap Gyula, Dingha Béla dr., bUUUl tat £J UUtaJUU (il UIZjAíCI*.** Hága, julius 27. {Reuter) A végleges ülési jegyzőköuyv szerkesztésére alakult bizottság ma hosszabban foglalkozott azzal a kérdéssel, hogyan fogalmazzák a konferenczián részt nem vett államoknak hozzájárulási kijelentését, a nélkül, hogy e kérdést megoldotta volna. Pauncefote (Anglia) az angol szövegezéshez ragaszkodott. A vita Nigra gróf (Olaszország) és Pauncefote indítványai felett folyt. Bourgeois (Francziaország) azt indítványozta, hogy hagyják meg nyiit kérdésnek a hozzájárulási kijelentés szövegezését és azt a kormányok között folyta­tandó újabb véleménycsere utján szabályozzák. A résztvevő kiküldöttek utasításokat kértek kormányaiktól e pontra nézve. A teljes konferenczia elfogadta a bevezető rendelkezéseket, valamint az egyezményekről és deklarácziókról szóló szakaszokat a választott bíróságra vonatkozó szakasz kivételével, a melynek elfogadását késleltette az, hogy nem találtak formulát a közvetlenül nem képviselt hatalmak hozzájárulási kijelentésére. A Dreyfus-iigy. Páris, julius 28. Negrier a Oaulois tudó­sítója előtt kijelentette, hogy már nem tekinti magát a hadsereg kötelékébe tartozónak és el­bocsátását szándékozik kérni. Esterházy azt mondta a Matin egyik tu­dósítójának, hogy nem fog Rennesbe menni. Az Echo de Paris holnapra jelenti be Quesnay de Beaurepaire vádanyagának közzé­tételét. A Oaulois szerint a jogi fakultás több tagja a semmitőszéki Ítéletnek egy, a kormány intenczióival ellentétes interpretáczióját fogja nyilvánosságra hozni. A diákság vig banketet tervez Quesnay de Beaurepaire zámára, a ki misztifikácziójáról bohózatot irt. A helyzet Szerbiában. Belgrád, julius 28. A rögtönitélő bíróság még folyton azoknak az embereknek az ügyével foglalkozik, a kiket sajtó vétséggel, felségsértéssel, hivatalos közegek megtámadásával vagy meg­sértésével és hasonló vétségekkel vádolnak. Ed- digelé egy vádlottat felmentettek, nyolczat kisebb fogházbüntetésre, egyet pedig, mint harmadszor visszaesett bűntettest, hat évi fogházra ítéltek. A tárgyalások nyilvánosak és a vádlottaknak védőik vannak. A tárgyalásokon rendszerint je­len vannak néhány európai újság levelezői. A hivatalos szerb körök állítása szerint ugyanígy fognak eljárni a merénylők és összeesküvők ügyének tárgyalásakor is. Ez a tárgyalás hir szerint körülbelül tiz nap múlva fog kezdődni és a tárgyalás menetéről rendes tudósításokat nincsen meghatározva. A találkozás valószínűleg szeptemberben lesz Darmstadtban. — A román király állapota. Buka­restből írják: A hivatalos lap a király állapo­táról orvosi jelentést közöl, a mely azt mondja, hogy a neuralgia, a melyben a király szenved, csökkent és szünőfélben van, az általános álla­pot azonban még legalább egy hűti kíméletet tesz szükségessé. — A cetinjei nász. Danilo herczeg és Jutta-Milica herczegnő esküvője tegnap este 6 órakor ment végbe. Danilo herczeg palotájától a templomig nemzeti testőrök képeztek sorfalat, a mely előtt a nászmenet elhaladt. Az esketési szertartás után diszlövések dördültek el. Miklós czár nevében Konstantin nagy herczeg értékes gyómántnyakéket nyújtott át a menyasszonynak. Este kivilágitás és tűzijáték volt. — Hegedűs miniszter szemleutja. Hegedűs Sándor kereskedelemügyi miniszter tegnap reggel fél 10 órakor Pozsony felől kíséretével Zsol­nára érkezett. A megye határán a főispán, az alispán és a kerület képviselője fogadták a mi­nisztert. Zsolnán a főszolgabíró és elöljáróság élén a főispán üdvözlő beszédet mondott. A miniszter rövid beszéddel felelt, a melyben uta­zása czélját és a felvidék jelentőségét jelezte. Innen a műtrágyagyárba majd RajeczfürdÖbe hajtatott. A szövőgyár megtekintése közel há­rom órát vett igénybe. A miniszter úgy itt, mint Zsolnán a látottak felett elismerését fejezte , ki. Jóllehet a miniszter előre kikért minden ( fogadtatást, mindenütt rendkívül lelkesen, a bi- l zalom legszebb jeleivel fogadták. A miniszter nejét és leányát az egész utón valóságos virág­záporral fogadták. Rózsahegyről a miniszter kí­séretével Csorbára utazott, hol az éjszakát töltötte. — Hegedűs Sándor kereskedelemügyi miniszter az éjszakát a Csorbatónál töltvén, ma délelőtt családjával és kíséretével Tátrafüreden át kocsin Tátra-Lomniczra ment, hogy meg­ismerje ezen fürdőhely viszonyait. Itt látogatást téve Pejacsevich grófnál, Ráth Péter orsz. kép­viselő, a Kassa-Oderbergi vasút vezérigazgatója kíséretében a tátra-lomniczi vasútvonalat szem­lélte meg, részletesen informáltatva magát a helyszínén a tervezett tátravidéki vasút ügye fe­lől. Estére a társaság Ráth Péter vezérigazgató vendégszerető házába, Virágvölgyre ment. — Darányi miniszter itthon. Darányi Ignácz dr. földmivelésügyi miniszter, a kit kísé­retével együtt tegnap délben Schönborn Ervin gróf vendégelt meg beregvári gyönyörű kasté­lyában, Beregvárról kocsin Munkácsra hajtatott, a honnét gyorsvonattal még az este 10 órakor Budapestre érkezett. A miniszter egyelőre a fő­városban marad. nu/.iK KiaiutasuiiK e részé iránt, minek bizony­sága, hogy a német császár szárnysegéde, Mackensen ezredes, maga jelölte meg a porosz huszárság legjellemzőbb epizódját, melyet meg- örökitni óhajt. Kár, hogy a rendelkezésére álló összeg nera engedi meg több képnek a festését 8-Piái, pedig legalább 16 kiváló huszárjelenet megörökítésére volna szükség. Óhajtandó volna, ha főuraink is hozzájárulnának a szép czélmeg­valósításához. — A mócsai emberkinzás. Ebben az odiózus ügyben, melylyel betek óta zaklatják nemcsak a magyar közvéleményt, de a külföldit is, ma olyan helyről kaptunk felvilágosító tudósítást, a mely kétségtelenül elfogulatlan s a Komárom vármegyei közviszonyokkal teljesen ismerős. E tudósítás sze­rint korántsem bizonyos még, hogy az állítólagos emberkinzás csakugyan megtörtént. Hiszen a vádlók vallomásai már csak azért sem lehetnek föltétlenül hitelt érdemlők, mert köztük olyan is van, a ki már fegyliázban ült. Hogy ezek mendemondái és a ma sem jogerős vádhatározat alapján nem függesztették fel állásától azt a két megyei köztisztviselőt, a kit a vádakkal terhelnek, ez eléggé megmagya­rázható magával a tözvénynyel, melynek világos intencziója éppen a köztisztviselő védelmére irá­nyul s mely a jogerős vádhatározat nélkül való felfüggesztésre egyedül a közigazgatási bizottságot jogosítja föl. Abban a közigazgatási bizottsági ülésben, melyben a mócsai eset legelőször szóba került, a Kenedy dr. kir. ügyész nyilatkozatai foly­tán maga Sárközy főispán indítványozta, hogy a vádolt szolgabiró és számvevő fölfüggesz­tessék az állásától, sőt tudósítónk — ki az ülésen jelen volt — még azt is hozzá teszi, hogy a fő­ispánnak valósággal minden befolyását latba kellett vetnie, hogy a fölfiiggesztósre vonatkozó indítvá­nyát keresztülvigye, mert a közigazgatási bizottság sok tagja abban a meggyőződésben volt, a miben a komárommegyei közönség túlnyomó nagyrésze ma is van, hogy t. i. a mócsai eset abban a for­mában, a melyben azt a lapok megirták, nem egyébb túlzott, nagyított mendemondánál. De bá.- rnennyi igaz is belőle, Komárom vármegye közéle­tének minden számottevő tényezője s maga Sárközy Aurél főispán legjobban óhajtja, hogy ebben aa odiózus dologban az igazság teljesen kiderüljön, de erre éppen nem alkalmas az a mód, hogy úgy a bírósági, mint a fegyelmi eljárásnak praejudiká- lással elébe vágjanak. A Magyarország ez. napi­lapban ma megjelent azt a föltevést pedig, hogy Ghyczy alispán fegyelmi ügye a Sárközy főispán sakkhuzása volna, megmosolyogja mindenki, de nem hiszi el senki Komárom vármegyében, a hol na­gyon jól ismerik a megyei közélet e két régi és kiváló alakjának őszinte baráti viszonyát s azt, hogy egymás ellen való kétséges fondorkodásra egyenes, férfias és magyaros karakterénél fogva egyik sem volna képes.

Next

/
Thumbnails
Contents