Petőfi gyüjtemény - B sorozat / 17-es doboz

í •

s e költemény körülményei Petőfit e helyen is igazolják. Itt a tény tanít meg az árnyék sötétségére, a lélek ujongása az előbbi nyomor nagyságára. S mily lélekemelő benne a költő saját életéről az átmenet Dobóra, a hazára, hogy aztán egy személyi vonatkozás után újra a hazával végezze, melynek boldogsága a saját egyéni boldogságának is egyetlen feltétele.

De mindez egyszersmind azt is tanúsítja, hogy általában kevés örömre, a szerencse igen kis adományaira volt szüksége, hogy lelkében feltámadjon a derű, mely valami olyan, mint az elvonult vihar utáni kedves napfény. Érzelmének e mozgékonysága, könnyű hatásokra való visszarezgése, általában lyrai egyénisége rendkivüliségével áll ugyan kapcsolatban; de kifejezi más oldalról az életről való alapfelfogását, t. i. hogy a bánat, a pessimizmus, világgyülölet, elkeseredés, kétségbeesés a lélek betegsége és ezért természetesnek tartotta megnyitni keblét az örömnek, más szóval a gyógyulásnak, mely tehát az első sugárra meg is nyílt Mintahogy az esős felhőn az első sugárra feltűnik a szivárvány, úgy kelt az első örömmosolyra ő is dalra, a vidámság és derű kedves dalára.

Az élet e felfogásáról philosophiá- ját legrészletesebben a Bolond Istókban fejti ki s ennek lényege az, hogy a világ felett hű gondviseléssel uralkodik a keresztyén felfogás szerinti Isten, kinek »vándorló* jósága senkit el nem kerül s míg az ember boldog nem volt, addig meg nem halhat; a boldogság megérkezése pedig sohasem késő és oly bűvszer, melynek egyetlen csöpp je megédesít egy egész fájdalorfi-tengert. A világtól tehát, mely annyi széppel, jóval úgy telve, elzárkózni Isten elleni vétek s a bűnök koronája a kétségbeesés, mert nem egyéb, mint a legsötétebb istentagadás.