Petőfi gyüjtemény - B sorozat / 16-os doboz

Ki tudja azonban, hányszor keresték fel egymást a barátok? Hányszor kereste fel Puzdor, Petőfit s hányszor látogatott el Puzdorék óriási dunántúli birtokára a költői babérokban folyvást gyarapodó Petőfi. Minő kedves napokat tölthettek cl egymással és idézhették fel diákköri élményeiket? Hegy tényleg találkoztak ezután is. a számos ked- . vés emlék közül egyet a jelenleg élő szentgyörgvi Puzdor-család nékem is elbeszélt Melynek világosabb megértése végett az eddigieket felkutattam j és közöltem, hogy nagy lírikusunk életéből egy I újabb, eddig ismeretlen apróságot túrhassunk egyrészt; másrészt, hogy ezáltal az öreg ur elbeszéléseire és emlékezéseire felhívjam az illető ismerősök és barátok figyelmét, közöljék ama számos apróságot, melyeket a később már öreg ur, Puzdor Gyula oly örömest és — Puzdor-család állítása szerint — nem egy ízben mondott el vendégeinek.

Visszatérve Petőfi—Puzdor barátságára, ez az eddigiekkel be volna fejezve, ha a Puzdorcktól hallott csóka-história elbeszélése újra két pontban Petőfi és Puzdor barátságára nem emlékeztetne.

Ugyanis szabadságharcunk nagy és mozgalmas napjainak emléke, —- mely eszébe juttatta ifjúkori barátjának zsenialitását és halálát — sokszor felújította Puzdorban Petőfi barátját és kortársát s ilyen alkalmakkor nem mulaszthatta el az. öreg ur, hegy Petőfiről egy-egy baráti emléket fel ne elevenítsen vendégeinek. így sokan hallották az öreg ur emlékezéseit Petőfiről. így hallotta a jelenleg' élő Puzdor-család egyik tagja is az alábbi Petőfire vonatkozó igen jellegzetes történetet s mint az illető családtag állitása szerint, ki „annyira emlékezik a történetre, akárcsaj^ma is hallaná“, ezért ezt híven feljegyezve, az alámúakban adom vissza ismét.

Petőfi és a csókája.

Jurátus koromban Pozsonyban is felkeresett engem Petőfi. (Megjegyzendő, Hunkár Antal, Veszprém vármegye követe mellett volt Puzdor Gyula mint jurátus. Az akkori országgyűlések Pozsonyban voltak s igy Veszprémmegye követe is ott tartózkodott.) Hosszabb ideig tartózkodott nálam. Csak az fajt, hogy egy csóka miatt széthúztunk. Többek közt én egy verset irtain, felkeltem egy pillanatra az íróasztalomtól, hogy újabb gondolataimat összeszedjem, mikor a csóka, Petőfi kedvenc madara, mely szabadon járt-kelt a szobában, az asztalra ugrik és frissen irt kézírásomra dönti a téntát. Az Írás olvashatatlan lett. Amúgy is haragudtam, hogy Petőfi mindig a szobában tartogatja az állatot, fogtam a csókát és az ablakon kidobtam.