Petőfi gyüjtemény - B sorozat / 16-os doboz
8 nyelvére a fordítás történt, a munkák megvételével nem mondott ítéletet, vájjon a fordítás jó-e vagy rósz? Opitz Potőfi-fordítására már kimondta Németország az ítéletet, nem csak az által, hogy azt nem veszi, hanem még a kritika is óvta attól a közönséget. Ennek következtében a kiadó azon cselfogáshoz folyamodott, hogy új címlapot nyomatván, példányait még egyszer, mint második kiadást küldözgette szét, de — hasonló eredménynyel vagy ha úgy tets vik eredménytelenséggel. 2. Kevés kivétellel nincs magyar, a ki azon német nyelvet sajátítva el, melyet Magyarországon és Ausztriában beszélnek és írnak, hogy azt mondhatnék róla, miszerint tud németül, úgy, mint ahogy Németországban beszélnek és írnak.*) Ezt önmagámon tapasztaltam keservesen, és első négy fordításom 1849—1851., még tiz- szerte roszabb volt, mint a született porosz Opitzé. De hát én is magyar vagyok, s midőn Németországba jöttem, tíz éven át tanultam, éjjel, nappal, németül. Sőt még az ausztriai németek, kik Németországban nem tettek nyelvészeti tanulmányokat, sem bírják azon irodalmi német nyelvet, melyet Németországban megkövetelnek. Grillparzer, Halm, Seidl, Vogl még máig sem találkoztak elismeréssel Németországban, nincs színpad, mely darabjaikat adná, nincs irodalomtörténet, mely neveiket ismerné. Egyedül Grün Anasztáz, Lenau Miklós és Beck Károly soroltatnak a valódi német költők közé, mert a német nyelvet Németországban tanulták meg, és munkáikat ott nyomatták. Tehát magyar irodalmunknak nemzetközileg senki sem okoz nagyobb kárt, mint azon magyarok, kik csak a magyar nyelvet és azou németet bírják, mely Ausztria-Magyarországban uralkodik, és a kik így, mint irodalmi képzettség nélküli műkedvelők bátorkodnak hazafiul büszkeséggel emlegetni, hogy magyar költők munkáit németre fordították, bár e fordítások, legyenek még oly szószerint hűek, eltorzításai költészetünknek. Budapesten, febr. ti. 1879. Kertbeny Károly. *) Eddig, az ólok közöl csak Kossuthot és Pulszkyt ismerem, kik az irodalmi német nyelvet oly mértékben bírják, mint ha született németek volnának. K. K. 1299, Wilcktns F. G és fia kö/.yvnyumdája Budapesten
