Petőfi gyüjtemény - B sorozat / 16-os doboz

dalmi nyilvánosság középpontjába került Petőfi­nek az egyénisége áll ekkor előtérben, melyet érdekessé tesznek jellembeli tulajdonságai és kiváló talentuma. Szilaj temperamentum, daczos jellem, de kiválóan becsületes lélek, kinek sem szilajsága, sem daczossága nem fakad az er­kölcsi rend megsértéséből. Honnan szerezte, kitől tanulta, nem tudjuk de a negyvenes évek szereplő egyéniségei között olyan abszolút szi­gorú erkölcsi elvei, mini Petőfinek, egynek sincsenek. Nyilvánvalóan isteni adomány ez a tulajdonság is az emberekben, mint minden olyan képesség, mely nagyszerűségénél fogva csodálattal tölt el. Az erkölcsi törvények mély átérzésével és a belőlük eredő szellem szenve­délyes kultuszával nyilatkozik meg Petőfi élete azokban az években, mikor a politika esemé­nyei a nagy változások közeledését még nem éreztetik. Egészen érthető tehát, hogy Petőfi, az abszolút erkölcsi lény és megalkuvásra, fél­igazságokra és félmorálra hajló kora között az összeütközések állandóak. A negyvennyolczas mozgalmaktól kezdve szemünk előtt alakul Petőfi személyében az embertípusnak az a legnagyobb és legszebb példánya, mely látványosságnak is a legmeg- ragadóbb, de példának is a legritkább. Petőfi a forradalom két esztendejében, jóval több, mint lírai vagy hazafias költő. Agitátor első sorban, mert mindama tulajdonságok, melyek jellemét és szellemi irányzatát dominálták, arra valók voltak, hogy nagy társadalmi refor­moknak váljék apostolává. Értékességét minden nagy embernek az határozza meg, hogy az általános jólét szolgálatában, milyen eredmé­nyekkel és tulajdonságokkal dolgozott. Petőfi, a versíró, majdnem hatódrendű ember ebből a szempontból Petőfi, a morálista mellett. És ebben a mivoltában csodálatra méltóan nagy és nemes példánya ő az emberiség történeté­nek. Különösen nagy pedig a mi históriánkban, mert az elnyomottak ügyét és a haladás érde­két egyéni léte ezéljává, örömévé és gyászává senki sem tudta hozzáfoghatóan életproblémává emelni. Azok a tündöklő erkölcsi tulajdonsá­géi melyek az apostolok lelkét alkotják, sér­tetlenül, romlatlan mivoltukban éltek benne is, mint a legnagyobb emberi erények. Apostol volt, azaz : nem a maga, hanem az emberiség javára élt s egy olyan társadalom előkészítésén dolgozott, melyben otthonosan

Next

/
Thumbnails
Contents