Petőfi gyüjtemény - B sorozat / 16-os doboz

nyeaen fizették azok, akik a szellemi termést a nyomtatott betű formájában és segítségével közkjncscsó teszik. Ne érjen ezért vád senkit. — Petőfit, amint csillaga emelkedőben volt, amennyire a szegényes magyar irodalom akkor megbirta, kényeztették. Vörösmarthy, pedig a köztudatban ő volt a nemzet első költője, harminc évnyi munka után özvegyének és két árvájának ragyogó nevén kivtll semmit sem hagyhatott. Deák Ferencnek kellett a nemzet nagylelkűségére apellálnia, hogy a Szózat költőjének özvegye és árvái ne koplaljanak és ne egyék az irgalom mindig keserű és mindig száraz kenyerét.

Talán ma még kikutathatatlan és “meg nem állapítható társadalmi törvény, hogy a próféták szegénységben, prózai gondok nyomása alatt morzsolják íe életüket. Petőfi maga, ha néha föl is jajdult a sors csapásai alatt, tisztes, nemes szegénységét büszkén, férfiasán, királyi méltósággal viselte.

Az ember nem szándékosan, nem okos számítással dönti el földi sorsát. Bagadja a temperamentum, a vér hteve s a fantázia lobogása. ^Petőfi azonban maga sem panaszkodnék mostoha ólets imiatt, amelylyel halála után olyan nagy, soha el nem fogyó örökségre váltott magának jogot. A mióta meghalt, mindközelebb férkőzött nemzete szivéhez, mígnem elfoglalta egészen, örökre. Amit nemzetének hagyott, poézise, a magyar embernek büszkesége, a csapások között vigasztalója és reménysége.

Gyönyörű élet volt a Petőfi élete. Bövid, változatos, bokrétája minden földi szenvedésnek és gyönyörnek. S a rövid földi bolyongás után fiatalon, váratlanul megnyílt neki az örökkévalóság