Petőfi gyüjtemény - B sorozat / 16-os doboz

8.

beteges izgalom, néha rémlátássá fajul. Hatalmas, de groteszk. A megerőltetést kellemetlen érzenünk s a mellett fárasztó.

Petőfi képzeletét mindenekfölött az egészség jellemzi, e szónak mindakét jelentésében. Egész, mert felölel eget és földet; egészséges, mert a természetben gyökerezik. Az Arany éleslátását egyesíti a Vörösmarty lángoló hatalmával, a Vajda lázas tultengése nélkül. A fellegeken is túl tud szállani, de valami csodás szál köti a földhöz s mint Antéusz, attól kap uj erőt. Csak néha rakoncátlan, mint a vakmerő gyermek; néha szertelen, mint Hugo Viktor. Vonalakban, igazán mondva: kiterjedésükben látja a dolgokat, három oldalról, majd mindig egész világításban. Ha a Vörösmarty képzelete festő s az Aranyé szobrász: a Petőfié festő és szobrász együtt. Abban megegyezik Aranynyal, hogy a kép mindkettőjüknél kifejező mozdulatokat is láttat az olvasóval. Képzelete eleven, mint az ifjúság; sokszerü, mint a világ; színes, mint a kaleidoszkóp; mozgalmas, drámai, mint az élet. Arany János képei szemlélődésre késztetnek; Vörösmarty képei fölhevítenek vagy kápráztatnak; Vajda János képeitől megfájdul a szivünk és a fejünk; a Petőfi képei pedig cselekvésre indítanak, vagy legalább az élet mozgalmának gyönyörűségét öntik el szivünkön. Shakespeare képei, mint színes nyilak, fúródnak be agyunkba s hosszú időkön át égnek ott benne. Petőfi néhol rokon vele intenzitás tekintetében, valószeriiségben pedig fölötte áll. Petőfi soha nem lépi át az emberi határát, képzelete a való világ képemása, csakhogy szebb mása. Azért van olyan kimondhatatlan harmonikus hatással ránk.

é.

V ■