Petőfi gyüjtemény - B sorozat / 16-os doboz
Márczins Tizenötödike. Ma 21 éve borús, esős volt e nap, de —mint a rét és erdő, völgy és halom, melyeket a tavasz langyos örömkönnyüi ébresztenek virító, illatos dallamzó életre — ama borús esős napon mégis rügyzésnek indult minden jog, nyílni kezdett minden szabadság s áldott kikele'et hirdetett minden igazság édes kedves hazánkban. A gondolatról akkor olvadt szét a censura dermesztő jéglemeze s Petőfy hangján szólalt meg a sajtó- szabadság s midőn a költő szózatjára: Talpra Magyar! Hi a haza. büszkén magosodék fel görnyedő helyzetéből e szent földnek minden igaz szülöttje, felnyílt a ha- zafiság börtöne is és Táncsics Mihályt diadalmasan hozta le Buda várából az örvendező, erőteljes, ellenállhatatlan közakarat. E szép nap évfordulati ünnepéről akartunk Írni nehány sort, hálából a Múlt iránt, hittel a Jövőben s keserűség nélkül a Jelen előtt, midőn egy levelet kaptunk, mely lehetetlenné teszi további sugalmaztatásunkat azon szellem által, mely tollat fogatott velünk a fentebbi sorok megírására. Olvasóink Ítéletére bízzuk, váljon a mindjárt következő levél vétele után lehet e nekünk — hacsak a szenvedélyes gúny legsujtóbb ostorát nem akarjuk használni, mit sohasem használunk örömest — egyebet tenni mint elhallgatni s a Márczius Tizenötödike feletti kegyeletes elmélkedést mindenkinek saját jellemére hagyni. A levél következőleg szól: T. szerkesztőség! Mennyi nemes, mennyi lelkesítő van a mi boldogságunk jelenségeiben! íme itt van a Táncsics esete, kit ma múlt 21 éve a nemzet egyik első gondolatja volt kiszaba- ditni a fogságból, melyben hazaszeretete miatt tartaték, később elzáratott megint — ugyanazon okból s megőszült, megvakult a tömlőczben becsületesen. Aztán kegyelmet nyertöis shinnikez- dé,hogy többé csak nemzárják el hazafiságát,' ha nem szeretik és megbüntetik is. Csalódott szegény. Ismét börtönbe kell mennie. így akarja ezt az ítélet, egy hóra, s 100 frtnyi birsággal.
