Petőfi gyüjtemény - B sorozat / 16-os doboz

Mint szegény utas, kit zordon tél-időa A nyájas háziasszony szelíd tűzhelye véd,

Míg arca elborul, halk búcsút venni jön.

És homlokon csókolja a háznak gyermekét:

Ekkőp siettünk hozzád. Magyarhon francia Vendégei, kezünkben virágoic dús füzére,

Hozzád éh! költő-harcos, hazád kedvenc fia,

Ei énekeltél neki s meghaltál bátran érte.

Lángész hevében égni s meghalni csatatéren! Föunállni büszke ércben s porladni sir nekül!

De nem sajnállak érte, — irigyellek óh testvérem! Ember dicsőbb, szebb sorsban itt lenn nem részesüli

Hol nagy szivedre gázolt vérszomjas csőcselék,

S meghaltál, hogy ne halj meg többé soha, soha, Ested helyén bizonynyal vad rózsa bokra ég,

Óh! szerelem s szabadság fenséges dalnokai

Vad rózsa bokra, melyben szép lelked még virul!

— S jegyespár arra bolygván, mit if ja keze tör. Virágodtól a kedves hőbb szerelemre gyűl,

Az esküben több báj lesz, a csókban több gyönyör.

S ha enyhe alkonyon ott ül a csalogány

— Szárnyas, szabad kis dalnok, ki bokrod meglelé — Reszket, megittasul rózsádnak illatán,

S dalol, dalol büvölten a csillagok felé!

A kitűnő költő, a ki oly sok élvezetes munkát adott a vele foglalkozó esztétikusoknak, maga is elmés, finom és élesszemü kritikus volt; legutolsó tanulmánya a Comedia cimü folyóiratban jelent meg Napoleon a színpadon cimmel nyári nagy betegsége előtt és benne Coppée, a kit rojalista hajlamokkal vádoltak meg, gyönyörű lendülettel beszél a legendás bősről, a francia (jloire e megtestesüléséről. Érdekesen vázolja benne azt a hűl-. lámzást, melynek Napoleon színpadi ábrázolása 1815-től a második köztársaság koráig alá volt vetve; elbeszéli, bogy az első Napoleon-drámák idejében akárhányszor élő személyeket is vittek a színpadra a Császár környezetéből és a nagy császár rokkantjai tömegestül eljöttek a színházba, hogy megcsodálják a dráma örökre feledhetetlen hősét. És a színészek milyen tűzzel játszottak ! Volt köztük, a ki a sas alatt szolgált, boldog volt, hogy ismét felölthette uniformisát és elkiálthatta, bár csak a színpadon: Éljen a császár!